Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

Az országgyűlés képviselőházának '120. ülése 1936 április 29-én, szerdán. 45 nem volt elég hatályos, mert a pénzügyminiszter úr az 1936/37. számadási évre szóló költségvetés beterjesztése alkalmával mondott beszédében a kormány hitelpolitikáját ismertetve hangsúlyozta, hogy a bankzárlat óta voltak ugyan a Pénzintézeti Központ tagintézetei között fúziók, voltak felszámolások és fiókosítások, ennek a folyamatnak azonban folytatódnia kell, ha azt akarjuk, hogy hatékonyan és komolyan funkcionáló hitelszerkezet álljon rendelkezésre. Az a körülmény, hogy a Pénzintézeti Központ statisztikája szerint 10 év alatt a tagintézetek egyharmadára csökkent a létszám és hogy mindezek ellenére a pénzügyminiszter úr sürgeti a racionalizálási törekvések hatékonyabb foganatosítását, arra enged következtetni, hogy ez a szám, amelyet a statisztika kimutat, nem jelent lényeges, átfogó eredményt. Nyilvánvaló, hogy a pénzügyminiszter úr éppen ezért sürgeti a fuzionálási törekvések előmozdítását, mert hiszen ha a statisztikát nézzük, azt látjuk, hogy ezek a fúziók elsősorban a vidéki intézetek körében történtek meg. Nem akarjuk lebecsülni a gyógyulásnak ezt a módját sem, hanem ha — ebben a tekintetben némileg osztozom Eckhardt t. képviselőtársam felfogásában — a hitelszervezetek gazdaságosabbá tételének hatófokát akarjuk emelni és ezen ai téren igazán komoly közgazdasági eredményeket akarunk felmutatni, akkor a főváros hitelszervezeteiben is érvényesülnie kell az egyszerűsítésnek, tehát érvényesülniük kell a fúziós törekvéseknek. A példaadás szempontjából és örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, amely lényegileg három, jóhírű fővárosi intézet egyesülésének célját szolgálja. A racionalizálás elvének ilyen módon való végrehajtását még egyéb szempontok is indokolják. Láttuk azt, hogy elsősorban világgazdasági körülmények késztetnek bennünket erre. Az említett nagy ipari krízis nálunk nem jelentett nagyobb megrázkódtatást, mert a mi gazdasági életünk elsősorban agrárszínezetű, ehelyett azonban az agrártermékek katasztrofális és váratlanul érkezett áresése okozott bizonyos szempontból válságot. A magyar agrártermelés a háború előtti időben kiváltságos helyet foglalt el, hatalmas vámterület biztos és kitűnő elhelyezkedési piacot biztosított az agrártermeivények részére. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy a nagybérlőrendszer a háború előtt annyira ki tudott fejlődni és olyan lukrativ volt. Ez a mentalitás a háború után is megmaradt, amikor ennek már semmi létjogosultsága sem volt, minthogy a háború utáni első évek konjunktúrája még hatalmas jövedelmeket és előnyöket biztosított a gazdatársadalomnak, azonban a mezőgazdasági terményeknek 1930-ban bekövetkezett áresése megrendítő csalódást jelentett a gazdatársadalom részére. Hazánk mezőgazdasági statisztikáját szemlélve megállapíthatjuk azt,- hogy míg egy katasztrális hold bruttó hozadéka 1928-ban 269 pengő volt, addig ez a hozadék 1930-ban 127, 1933-ban pedig 78 pengőre esett vissza. Ez a körülmény is élesen rávilágít arra, hogy a mezőgazdasági termeivények árának katasztrofális esése mennyire aláásta a magyar gazdatársadalom gazdasági erejét és sejteni engedi azt, hogy a fizetési képességének ilyen nagymértékben való viszszaesése milyen kihatással volt azokra a földhitelszervezetekre, amelyek már el nem hárítható körülmények folytán úgyis súlyos mérKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VII. tékben áldoztak, súlyos veszteségeket szenvedtek. A ihadikölcsönjegyzések és a korona elértéktelenedése ugyanis ezeknek a földhitelszervezeteknek tőkekészletét Ibizonyos mértékben már felemésztették. Ehhez járult az elszakított országrészekéin levő követeléseik kiesése, valamint á külföldi záloglevelek valorizációjának kötelezettsége. Mindezek ellenére azt mondhatjuk, hogy a földhitelszer vezetéknek az általános szanálás folytán történt rekonstrukciója egy új és reményteljes fejlődést jelentett, amelyet azonban kérlelhetetlenül megszakított az 1930. évben bekövetkezett válság. A krízis óta a hitelfolyósítások szünetelnek, csakis adósságrendezések céljára történnek még ilyen hitelfolyósítások. Ha most még figyelembe vesszük, hogy a kormánynak a gazdaadősságok [rendezésére történt intézkedései bizonyos áldozatot kívánnak és ha arra gondolunk, hogy az agrártársadalomnak eminens érdeke, hogy a lassú .javulás folyamatában levő világgazdaság esetleges újabb lendületére felkészüljön és gondoskodjék arról, hogy ez a mezőgazdaságunkat készületlenül _ ne találja, akkor arra a maggyőződésre kell jutnunk, hogy a racionalizálás elvének az altruista földhitelszervezeiteknél való alkalmazása nemcsak időszerű, hanem égetően szükséges intézkedés is. Mindezek után röviden foglalkozni f kívánok a törvényjavaslat egyes rendelkezéseivel. A törvényjavaslat a fúziós formát választotta. Egyes jogrendszerek megengedik azt, hogy a részvénytársaságok, szövetkezetek egyesüljenek anélkül, hogy a megszűnő társaságok, szövetkezetek felszámoljanak. Fúzió esetében tehát nem lebonyolításról van szó, az egyesült vállalatok gazdasági ereje minden zökkenő nélkül áll tovább is produktív célok szolgálatában. A jelen, esetben nem beolvasztásról, hanem egyesülésről van szó, és az egyesülés folytán létesülő intézetben mindkét egyesülő szervezet a maga életét folytatja. A törvényjavaslat 9. és 10. §-a különleges konstrukcióban foganatosítja a fúziót, a harmadik intézetre, a Magyar Földhitelintézetre vonatkozóan, amely nem olvad teljesen be, hanem csak szervezetileg,-csak az ügyvitel szempontjából,ilyen módon egyrészt kielégítve a külföldi hitelezőket, másrészt biztosítva a nagyobb koncentrációban rejlő erőt az újonnan létesülő intézet számára. Nem látok semmi aggodalmat abban a tekintetben,, hogy az^ elnök és alelnök megerősítése az államfő részéről történik, r hiszen ez a tekintély -alátámasztását szolgálja, így fogta fel ezt a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének, 1879 augusztus 31. napján tartott alakuló gyűlése is, amely elfogadva azt a jogot, hogy az intézet elnökét, alelnökét mindig a magyar király erősíti meg, elhatározta, .hogy a nagy kitüntetésért külön kiküldendő bizottság útján fog köszönetet mondani. Úgyszintén nem látok aggodalmat abban a tekintetben sem, hogy a szakminiszterek képviselői az igazgatóságban bent ülnek, hiszen a javaslat ezzel csak a szakszempontokat kívánja ott szolgálni és ez politikai szempontból egyáltalában nem kifogásolható. A kormánybiztos delegálását sem tartom kifogásolhatónak, ö a felügyeleti jog szerve, az igazgatóságon kívül áll és annak működésével szemben természetszerűleg szükség esetén vétójogával élhetA törvényjavaslat 12. §-a gondoskodik arról, hogy a létesülő új intézet megfelelő gazdasági alátámasztásban részesüljön. A pénzügy7