Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

** 536 Az országgyűlés képviselőházának 13 0. ülése 1936 május 15-én, pénteken. zasztó diktatúra mellett, amelyet a kartelek csinálnak a magyar gazdasági életben. Teljesen ki vagyunk nekik szolgáltatva. Tisztelt Ház! Hozzám sok gazdasági lap jár és alig tudok egy-egy lapot úgy felnyitni, hogy abban két-három kartelellenes cikk ne legyen, akár kereskedelmi újság, akár ipari >ujság, r

akár fogyasztói újság, mindegyik a kartelek árdiktatúrája ellen emeli fel szavát. Kérdezem, hát ez mind pusztába kiáltott szól Hát ezek a társadalomból kijövő hangok, jajkiáltások nem érnek fel a miniszteri bársonyszékekig? Hát nem lehet itt intézkedni? Ha a magyar gazdasági életnek van egy ilyen rákfenéje, amelyet kartelnek neveznek, nem lehet ezt a csöke vényt teljesen kiirtani? Mindig azt mondják, hogy meg kell rendszabályozni. Én azt állítom, hagy nem megrendszabályozni, hanem megszüntetni kell a karteleket. A karteleket szükséges rossznak minősítik, mint ahogyan az előbb egyik közbeszóló képviselőtársam is mondotta, én azonban vérszipolyozóknak és szükségtelen rosszaknak tartom őket. (Ugy van! a balközépen.) Nagy hiba az Is, hogy karteltörvényünk értelmében nem^ hozzák nyilvánosságra a kartelek megállapodásait. Mi nem is tudhatjuk azt, hogy milyen megállapodások vannak ezekben a kartelszerződésékben. Lehet, hogy ha ezek nyilvánosságra kerülnénieik, ha a lapok tudnának ezekkel foglalkozni, talán sokak véleménye megváltozna, az enyém azonban nem. Amikor titokban tartják, hét pecsét alatt tartják ezeket a kartelmegállapodasokat, amikor ezíekről a nyilvánosság egyáltalán nem értesül, akkor lehetetlenség ezt tovább türui. 1934. december 31-ig 484 kartelmegállapodást jelentettek be, ezekből 'beszüntettek időközben 194-et, tehát a 484-!bőil még mindig 'marad 290. Azt viszont nem tudom, hogy azóta hány új megállapodást jelentettek be, mert erről kimutatást nem kaptunk. (Boczonádi-Szabó Imre: A régiek feltámadtak!) De ha elfogadom, hogy csak 290 karte! garázdálkodik az országban, (Reibel Mihály: Éppen elég!) akkor is tessék figyelembevenni, hogy nincs az az iparág, nincs az a foglalkozás, nincs az a kereseti lehetőség, ahol ilyen kartelirozott vállalatok ne volnának, ahol nem szabnák meg erőszakkal a cikkek árát. Nincs időm kitérni egyenként az iparcikkekre, felsorolhatnám minden szakmában ezeket, de csak egyetlenegyet emelek most ki. A konzervipar karteljét már többízben, szóvátettem itt a Házban. Van egy-két olyan cég, amely nem akarta magát alávetni a kartel szigorú rendszabályainak, éppen ezért kartel en kívül maradt és jóval olcsóbban tudott árusítani. A földmívelésügyi minisztérium azonban csak kartelirozott cégeknek ad cukorvisszatérítést és minthogy ez kilogrammonként 60 fillért jelent, az a szegény kartelenkívüli cég is kénytelen beiratkozni a kartelbe, mert különben nem egyenlő versenytárs, lemarad a versenyben akkor, amikor a konzervhez szükséges legértékesebb cikknek, a cukornak csak a felét fizeti az egyik,: a másik pedig az egész összeget kénytelen megfizetni. (Boczonádi-Szabó Imre: Ezek a. cukros kartelek!) A vámvédelmet is módosítani kellene. A védelemnek nem .szabad túlzottnak lennie, mert ez a fogyasztó bőrére megy és az ország sem veszi hasznát. Anélkül, hogy itt a parlamentben tárgyaltuk volna a vámtörvényt, anélkül, hogy valamikor is idejött volna a kormány azzal, hogy módosítsuk vámpolitikánkat, hogy bizonyos cikkeknél kívánatos a vámtételek felemelése vagy csökkentése, ezeket a változtatásokat soha itt nem tudjuk meg, csak azok, akik a gazdasági életben élnek és egyszer arra ébrednek, hogy máról-holnapra bizonyos cikkek vámtétele megint megváltozott. így például 1930-ban egy méter angol szövet vámja 4 pengő volt, a cseh és lengyel szöveteké r 3*60 pengő. Ugyanezeknek a szöveteknek a vámja ma 8—9 pengő között mozog, tehát pár év alatt több, mint a kétszeresére emelkedett, anélkül, hogy erről a parlament egyáltalában tudott volna. A gyapjú- és pamutárak az elmúlt esztendőben 10%-kai emelkedtek, a lenárú 20%-kai. A magyar textilgyárak már most beharangozták, hogy az őszi árukat megint 10—15%-kai fogják emelni. Kérdezem, vájjon ellenőrizve vannak-e ezek a gyárak, vájjon ellenőrizteti-e

r a kormány a gazdasági életet annyira az árelemző bizottság révén, hogy a legszükségesebb ruházkodási és élelmicikkek arai ne emelkedjenek? Nekem az a gyanúm és az az érzésem, hogy itt a gyárak érzik azt, hogy egyeduralmat élveznek és ezért ők könnyen emelhetik az árakat. Mindenesetre a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom, hogy ha egyszer egy szabad estéje lesz, ezt a kérdést áttanulmányozni és akkor szíveskedjék gondolkozni azon, nem lehetne-e vámpolitikánkon kicsit változtatni az elcsigázott magyar fogyasztóközönség és a feldolgozó ipar érdekében? (Ügy van! a balközépen.) T. Ház! A munkaalkalmak teremtéséről is szeretnék pár szót szólani. Örülök, hogy a pénzügyminiszter úr itt van és megkérhetem, hogy a rendkívüli házadómentesség meghoszszabbításáról gondoskodni szíveskedjék. A 'házadómentesség végeredményben mégis az építőiparnak elég tekintélyes munkaalkalmat tud adni, éppen ezért fontos az év végével lejáró házadómentesség meghosszabbítása. Sőt az a kérésem, hogy lehetőleg új területekre is terjessze ki, főleg a főváros elhanyagolt részeire. Például az én kerületemben', a Józsefvárosban évszázadot kis -vityillók, kis házak vannak, amelyek mellett 3—4—5 emeletes házak emelkednek. Itt az utcákat nem lehet szabályozni azért, mert a házadómentesség ráiuk nem terjed ki, tehát nincs vállalkozó, aki ezeknek a kis házaknak helyére új, modern házakat építene, pedig ezzel egyrészt munkaalkalmat biztosítanánk, másrészt pedig az elavult lakásviszonyokat modeín, higiénikus és emberhez méltó lakásviszonyokkal tudnánk felcserélni. A Láb.-kölcsönök további folyósítására is felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét. A Láb.-kölcsönök folyósítása révén nagyon sok munkaalkalmat biztosított a kormány. Azt hiszem, 'hogy ez mindigjó befektetés volt, a kölcsön pontosan visszatérül, itt a kormány pénze nem fog elveszni, viszont nagyon fontos közgazdasági szükségletet elégít ki a kormány, amikor munkaalkalmakat biztosít. T. Ház! A munkanélküliség nagyon rossz tanácsadó. Nekünk már emiatt is, de emberi érzésünknél fogva is segítenünk kellene a munkanélküliségen. Lehetetlen állapot az, hogy amikor hozzánk, közéleti emberekhez fordulnak a munkanélküliek százai, derék és becsületes családapák, jó magyar érzésű hazafiak és meggörnyedve, úgyszólván könnyes szemmel könyörögnek, hogy: uram, akármilyen kis munkaalkalmat, akármilyen kis