Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-130
534 Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1936 május 15-én, pénteken. kedik. Emelkedik a nyugdijtaher, amely nagyon erősen nyomja a költségvetést. Éppen Homonnay Tivadar t. képviselőtársam, de már előtte töbíbt képviselőtársam is szóvátette, hogy itt kellene a kormánynak valamit kieszelnie, kigondonia, hogy ez. a nagy nyugdijtaher valamiképpen ne egyedül ezt a generációt sújtsa olyan erősen, hanem osztassék széjjel a későbbi időkre is. Nagyon szeretném tudni mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy vájjon a kifizetett munkabérek értéke emelkedett-e, mert erről nem. hallottam sem a miniszter úrtól, sem a r költségvetésben erre adatot nem találtam, már pedig ez is fontos kérdés. Ha itt minden emelkedik, szeretném tudni, vájjon a termelés legértékesebb részénél állott-e he emelkedése Különösen munkanélküliség esetén fontos tényező ez gazdasági életünkben, ezért szeretném tudni, hogy a kifizetett munkabérek értéke vájjon emelkedett-e, mert ez természetesen a legjobb fokmérő lenne. De most már rá kell térnem arra is, amit nap-nap után lát az ember. A köztisztviselők keresete, sajnos, az utóbbi években lecsökkentett fizetések miatt sokkal kisebb, ezáltal a felvevőképességük gyengébb, nem tudják foglalkoztatni az, ipart és a kereskedelmet. Már pedig a köztisztviselőtársadalom egyik legjobb rendelője az iparnak és ez egy pár év óta csaknem teljesen^ kiesett az ipar és kereskelem rendelői sorából. Ugyanezt mondhatnám a magántisztviselők helyzetéről. A kereskedelem is stagnál. Ha megnézem az üzleteket, egy pár belvárosi frekventált utcában lévő üzletet kivéve, nagy általánosságiban panaszt hallok. Ha a BarossSzövetség kereskedőivel beszélnék, ezek négyszem között őszintén megmondanák a valódi helyzetet. Bizony ezek is panaszkodnak, hogy a közterheknél nem tudnak megbirkózni & • •ahelyett, hogy üzletük forgalma emelkednék, sajnos, mindinkább csökken. Ugyanígy állunk a kisiparosság helyzetével is. A kisipar helyzete tovább romlott. A foglalkoztatott segédek ,1 és tanoncok létszáma csökkent, vagyis éppen egyik legértékesebb termelő-osztályunk nem tudott beleilleszkedni, 'belehelyezkedni abba \ az emelkedő, javuló tendenciába, amelyet a X pénzügyminiszter úr vázolt előttünk. A kisembehrek, akiknél f pedig legelőbb kellene, hogy éreztesse hatását a javulás, mert ezek vannak ' a legjobban kifogyva és kimerülve az eddigi nehéz évek terhei kötvetkeztében, ezek, sajnos, bizony nagyon gyengén állanak. A szabadpályákon élők életviszonyai ugyancsak l rosszabbodtak. Látjuk az orvosoknál, hogy nem tudnak kamarai tagokká válni csak azért, mert ezt gazdasági helyzetük nem engedi meg nekik. Az ügyvédek és az egyéb társadalmi osztályok közgyűlésein állandóan csak panaszt hallunk. Ugy, hogy én azt gondolom, hogy ez a több jövedelem kis területre oszlik szét, vagyis kevesen élvezik ennek a több jövedelemnek hasznát. (Ugy van! Úgy van! a balközépen.) Meg kell említenem, hogy ehhez a többjövedelemhez az 'adóbehajtás szigorúsága és erőssége is nagyban hozzájárul, (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Azt mondják, hogy az adómorált emelni kell. Szerintem azonban elsősorban a nagyoknál kellene emelni az adómorált, nem a kicsinyeknél és nem azoknál, akik * nem tudnak fizetni. Szívesen fizetnék ezek a kivetett adót, de mit csináljanak, amikor kenyérre sem jut nekik, amikor a szülők nem tudják gyermekeiket ruházni és iskoláztatni. Hány szülő jön hozzám azzal, hogy gyermekeinek a legszükségesebbet sem tudja megszerezni. Ezeknél megvan az a morális érzület, hogy ők fizetnének, ha volna miből. De itt vannak még olyan területek, ahol a nagyok ki tudnak bújni a könyvelési technika révén az adózás alól. Nem akarok itt cégeket említeni, de itt van például Budapest egyik leghatalmasabb áruháza, amely óriási forgalom mellett csak 14.000 pengő havi jövedelmet mutat ki. Lehetetlen helyzet ez, mert hiszen akkor ki fizessen adót? Ügy látszik, hogy a részvényjog és a könyvelési technika lehetőséget nyújt ezeknek arra, hogy nagy, hatalmas forgalom, jó üzletek mellett el tudják titkolni jövedelmüket. Itt vannak azután azok a nagy vállalatok, amelyek olyan iparcikkeket gyártanak, amelyeket a múltban nem lehetett Magyarországon gyártani és ezek kapnak adómentességet. Ezek a vállalatok, amelyek most egyébként konjunktúrát élveznek, 84%-os adómentességet kapnak. Kérdezem, nem kellene-e ezekre a vállalatokra, amelyek egyébként a kötött határok, a vámvédelem révén amúgy is kedvező helyzetben vannak, adómentesség helyett inkább egy erősebb progresszivitású adózást megállapítani, (Helyeslés.) mert ezek a vállalatok nagyon kihasználják a jelenlegi helyzetet. S ha másképpen nem lehet, akkor meg kell változtatni azt az iparfejlesztési törvényt, amely a nagy vállalatoknak nagy kedvezményeket biztosít ugyan, de a kicsiket ilyen kedvezményben, sajnos, nem részesíti. Amit elvonnak a, nagy vállalatok, azt a kormány kénytelen pótoltatni a kicsikkel, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) már pedig lehetetlenség, hogy onnan vegyenek el, ahol egyébként sincsen. Éppen ezért kérem a kormányt, hogy tanúsítson szociális elbánást és az adózás terén egy bizonyos létminimumot állapítson meg, mert évi 300—400 pengős keresetből nem tud adót fizetni az a kisiparos, vagy az a kisgazda, vagy akárki más. Tessék emberségesen ï gondolkozni és rájönni arra, hogy ebből a kis jövedelemből a mindennapi kenyérnek talán a felét letörnünk nem szabad, hanem egy tisztességes, becsületes, az emberi élethez szüksél ges létminimumot kell megállapítani. Nagyon kérem a jelenlevő pénzügyminisz• ter urat, hogy a foglalásoknál, az árveréseknél ne tegyék tönkre az adózót. Tudok eseteket, amelyeket nem akarok itt felsorolni, tudok budapesti transzferálásokról, amelyek azt bizonyítják, hogy az állam a transzferálásból kifolyólag abszolúte semmi előnyt nem élvez. Azokat a nyomorult rozoga kis bútorokat elárverezik, de ezek jóformán még a szállítási költségeket sem fizetik ki, megjelennek ott az árverési hiénák, potomáron elárverezik az adózó holmiját, az adózó tönkremegy, ellenben kincstárnak nem jut semmi sem. Ugyanilyen fontos közterheknek tekintem én az Oti.-terheket is. Az Országos Társadalombiztosító Intézet •szükséges és nagyon fontos szociális intézmény. Tény az, hogy erre az intézményre büszkék lehetünk, és Istenben boldogult Vass Józsefnek ez a nagy alkotása, ez a nagyszerű elgondolása, tényleg ezrek és tízezrek jólétét szolgálja. Szerintem azonban ez az intézmény túlméretezett. Ha abban az időben, 1926-ban, 1927-ben meg is felelt, az akkori keresetekhez és jövedelmekhez viszonyítva, az a százalékos kulcs, amely megvan állapítva, úgy a betegségi, mint egyéb ágazatoknál; az
