Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-130
Az országgyűlés képviselőházának ISO. ülése 1936 május 15-én, pénteken. 521 az ország közgazdasági életébe, igenis, aláássák a költségvetés alapjait is. T. képviselőtársam, nincs rendben lelkileg sem a mi helyzetünk, nincs itt meg az a szabadsága, nincsenek meg a,zok a szabadságjogai ennek a népnek, amelyeket 1848-iban már kivívtunk, és ez az oka, ez a lehetősége annak, hogy itt ilyen rendbontások, ilyen támadások ilyen katilináskpdások fordulhatnak elő a nemzet életérdekei ellen. T. képviselőtársam, a középkorban volt divat, hogy Landgrafok ültek a várakban. Ezeknek a Landgraf oknak még volt egy érdemük, az, r hogy a népességet valahogyan védték a rablótámadások ellen, azonban folyton sarcolták a, védelmük alá vett népességet. Most is ilyen Landgraf-rendszer van, amellett még üldözik is, akikből élnek. Ezek a Landgrafok, anlnt valami várba, sorba beleülnek egy-egy monopóliumba, mindjobban egy-két kézbe kerül a nemzet termelése és exportja, s akkor önök azt várják, hogy az adóforrások ne dugulja,nak be s hogy a költségvetésnek meglegyen a nemzetgazdasági bázisa. 1 . De hogyan lehet meg ez a _ bázis, ^ amikor minden költségvetésnek igazi bázisát és erejét csak a milliók adóviselési képessége adja meg? Mert ha egy pár dúsgazdag hatalmasan gazdag ember összeáll is, vagy összeáll akár ezer is, ez nulla ahhoz képest, hogy azoknak vállain egy költségvetési teher megállhasson,. A milliós tömegek gyakori kisfogyasztása ugyanis egyedül az, ami megadja az anyagi bázist arra, hogy egy költségvetés megállhasson, (Rajniss Ferenc közbeszól.) mint ahogyan bátor voltam kimutatni az ön távollétében, hogy csak a legkisebb, leghalványabb mértékben sem bázisa költségvetésünknek, a mi 1211 milliós terhünkïiek a 18.000 lelket számláló t. közép- és nagyDirtokososztály. Ilyen körülmények között jogunkban van igenis itt beszélni nemcsak a gazdasági problémákról, nemcsak a gazdasági feltételekről és megoldásokról és egyáltalában a nemzetgazdaságról, hanem jogunk van beszélni azokról a zavaró momentumokról is, amelyek nemzetgazdasági életünket megzavarják. Sőt nemcsak jogunk van beszélni róluk, de ezer és ezer okunk van rá. Okunk van azért, hogy végre olyan belső jogrendet, olyan erkölcsi és társadalmi rendet teremtsünk meg, amely lehetetlenné teszi azután a nemzet nagy érdekeinek megzavarását. (Gr. Pálffy-Daun József közbeszól.) Hiába méltóztatik nekem mesélni, beszélni s hiába méltóztatik engem zavarni, mert én nem fogok az ön Steckenpferd-jére felülni, azaz szeretném arról leszállítani. Ön és Károlyi Viktor t. képviselőtársam mindenért a zsidóságot teszik felelőssé. Méltóztassék már egyszer tudomásul venni, hogy a zsidóság, ez a derék és hazafias magyar vallási kisebbség, az országnak ez a dolgos része nagyon is bázisa költségvetési terhünknek. (Egy hang a jobboldalon: A vallást nem bántja senki!) Mert mint a költségvetési teher bázisa, — tessék elhinni, t. arisztokratáink, már egyszer — éppen háromszor annyit jelent, mint önök, mert háromszor több adót fizet, mint önök, a közép- és nagybirtokososztály 7,100.000 kat. holdon. (Egy hang a középen: Ezerszer annyit keresnek!) Már pedig az ország fenntartása szempontjából ez a fontos. Éppen ezért több tiszteletet és több okosságot méltóztassék tanúsítani ebben a kérdésben, nem feledkezve meg arról, hogy a zsidóság mindenkor megtette a kötelességét a haza iránt. Mert ha mi elismeréssel tartozunk az arisztokrácia nagy alakjai iránt s elismeréssel tartozunk a gentry, a nemesi osztálynak nagy érdemei iránt, ugyanígy zsidóvallású polgártársaink közül is annyian emelkedtek a nemzet nagyjai közé, hogy már csak ezek miatt is a legnagyobb tisztelettel kell irántuk adóznunk. Beszélnek a magyar lélekről, s amikor erről beszélnek, látszik, hogy nem ismerik a történelmet. Voltak itt zsidóvallású képviselők, akik közbecsülésnek örvendtek. Azt hiszem, e tekintetben elég, ha a nemes emlékű Sándor Pálról emlékezem meg, akinek a tekintélye, becsületessége és jó magyarsága előtt, meghajolt mindenki,, meg is kapta valláskülönbség nélkül mindenki tiszteletét, amikor utolsó útjára kísértük.^ Amikor ez a vallási kisebbség ilyen kiváló férfiút küld az ország első emberei közé, ezzel a vallási kisebbséggel nem lehet. úgy bánni,, mint ahogy önök bánnak vele. Ha t, képviselőtársaim, önök ismernék a történelmet, visszaemlékezhetnének arra is, — a zsidóság nagyjai közül csak egyet említek, Mezei Ernő nemes alakját idézem fel — hogy Mezeinél szentebb, becsületesebb és őszintébb magyart nem lehetett találni. Azután sokszor beszélnek itt a büntetőtörvénykönyvről, a Csemegi-kodexről és azt mondják, hogy zsidóalkotás. Ha csak Csemegi alakjára gondolok is aki szintén zsidó eredetű volt, az is minden tiszteletet megérdemelj mert Werbőczi óta ennek az országnak talán legnagyobb jogászalakja, a jogászok legtehetségesebbje és legkiválóbbja éppen Csemegi Károly volt, akivel szemben csak tudatlanok emlegethetik fel azt, hogy ez a kódex titkosan talán valami zsidó érdeket szolgál. Szó sincs róla, egyike a legklasszikusabb törvénynek törvénytárunkban. De ezernyi érdeme van ebből a vallási kisebbségből feljutott más nagyságoknak is, akiknek hosszú sorát idézhetném. Csak gondoljunk Vázsonyi Vilmos nagy alakjára is. Ezeknek emléke és az őket 'megillető tisztelet is tiltakozik az ellen, hogy itt azt az alantas demagógiát, azt a vallási gyűlölködést hirdetni lehessen, aminek fültanúi voltunk legutóbb is. (Gr. Pálffy-Daun József: Minek védekezik, ha senki sem támadja!) De nemcsak hogy a hazának nagy férfiakat adott ez a vallási kisebbség, hanem ismétlem és százszor aláhúzom: háromszorosan több terhét viseli az országnak, mint a közép- és nagybirtokos osztály. Ez is kötelességükké teszi önöknek, ha igazságos emberek, hogy igenis ennek a vallási kisebbségnek értékét a maga valósága^ szerint ítéljék meg és ne olcsó, alantas demagógiával, mint ahogyan ezt a kérdést is el akarjak intézni és ahogyan el akarnak intézni bennünket is — tisztességes jó magyar embereket és jó keersztényeket, akik a múltban is megtettük kötelességünket és igen nehéz^ időkben megtettük — azzal, hogy díszkeresztények vagyunk. Nem, mi csak emberbarátok vagyunk, mi csak igazi kersztények vagyunk, mi csak magyar urak vagyunk, olyanok, amilyenek a Kossuth- és Deák-korszakban nőttek fel, és ennek a Kossuth- és Deák-korszaknak szellemével van telítve lelkünk, amely szellem ezt az országot naggyá tette, nem pedig azzal az alantas lélekkel, mint amilyen lélekkel ezeket a kérdéseket itt mások kezelni szokták. Igenis büszkék vagyunk arra % hogy ebben a ^küzdelemben résztveszünk és még egyszer és százszor hangsúlyozom, hogy semmi mások nem vagyunk, mint Kossuth- és Deák-szellemű emberek. (Közbeszólás.) A ha-, gycwmányokat tessék elolvasni, t. gróf úr, sokat «okulhat és tanulhat belőlük, talán az ön lelkét is átalakítják.