Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-130
518 Az országgyűlés képviselőházának IS igyekezett demagógiát vagy más egyebet űzni, hanem feliismerve a helyzetet, szinte jóslatszerűen figyelmeztette a rendeket, a nemességet, az arisztokráciát. (Olvassa): »Legyilkolt tetemek és füstölgő romok fogják jelezni a fellázadt tömeg útját, ha nemi maga a nemesség es nem, kellő időben fogja a jobbágyságot felszabadítani.« Ezek az emberek, akik már akkor hallatlan és halhatatlan nagy érdemeket szereztek a nemzettel szemben, akik ezernyi megpróbáltatást, üldözést szenvedtek, akik nagy vagyoni áldozatokat hoztak a nemzetért, nem szoktak hetykén és alantasán beszélni az akkori idők országgyűlésein., Méltóztatnak tudni, mit szoktak tenni? (gr. Pálffy-Daun József: Mussolini és Hitler szellemében kell cselekedni!) Imádkozni szoktak. (Hertekndy Miklós: Akkor ismeretlen volt ez a szó: demagógia!) Báró Wesselényi Miklós például az utolsó erdélyi országgyűlésen, 1848. június 6-án, így beszélt (olvassa)? »Imám szavai ezek: az eddig elnyomottakat emeljük magunkhoz, emeljük oda, ahova őket Isten teremtette, legyenek többé nem parasztok, pórnép, misera plebs, hanem szabad polgárok, legyenek velünk a jogok és a szabadság közös érdeke által a hol szolgálatára és védelmére felhívott testvéreink.« Méltóztatnak hallani ezt a hangot? Vagy ha utána méltóztatnak nézni, méltóztassék megnézni Széchenyi István beszédeit, vagy a nagy liberális korszak nagyszerű arisztokratáinak, báró Eötvös Józsefnek, Csáky Albinnak,, az Andrássyaknak és a Tiszáknak a beszédeit: milyen' magasrendűek, milyen magasztos szelleműek voltak azok a beszédek, de olyat sohasem láttunk, sohasem tapasztaltunk,, hogy éppen az arisztokraták közül álljanak elő az országgyűlésen: egészen alantas nivójú demagógiát folytatni. (Gr. Pálffy-Daun József közbeszól.) T. gróf úr, t, képviselőtársam, nézze, hiábavaló ez, ezzel csak ártani, rontani lehet. Mert kit akarnak megnyerni a demagógiával 1 ? (Gr. Pálffy-Daun József: Nézzen körül az országban!) A milliós tömegeket nem érdekli az ilyen izgága beszéd. Önöknek ebben az országban megvan egy bizonyos kontingensük abból a középosztályból, amelyet a horogkeresztes sajtó táplál. Ebből a középosztályból, bizonyos, hogy egy kontingesük megvan, de ha végignéznek a saját pártjukon, ahol sok lelki és szellemi kiválóság van, meglátják, hogy irtózatosan kicsi kis törpe minoritásban vannak velük szemben is, mert azok sincsenek azon az állásponton, mint önök. A milliókat különösen nem érdeklik ezek a dolgok, a milliókat a maguk nyomora érdekli. Azok tudják nagyon, jól, hogy ezek a vezérkedések, ez a demagógia, amely itt az arisztokrácia egy-két tagja részéről felüti a fejét, legfeljebb arra való, hogy a reformtörekvésekről, az igazi reformokról a figyelmet elvonja. Groteszk dolog, t. gróf úr, J — akár fiatal, akár öreg grófokról legyen szó — hogy az éhező, vagy az alantas szellemű tömegnek akarnak az élére állani, amely más időben szélsőbaloldali volt és lesz. Hát jó, az éhezőket könnyű magukkal vinni és bebujtatni barna vagy nem tudom milyen ingbe, (Gr. Pálffy-Daun József: Nem erről van szó, hanem a nép érdekeiről!) de méltóztassék elhinni, hogy ha ezek a tömegek egyszer valóban ahhoz a lehetőséghez jutnának hozzá, hogy parancsolhatnak, uralomra kerülnek, akkor először önöket fogják elseperni. 0. ülése 1936 május 15-én, pénteken. Nem tudom megérteni, mit akarnak, mert a magyar arisztokráciának a szelleme mindig más volt. (Gr. Pálffy-Daun József: Mindig behódoltak!) Ez az arisztokrácia a 18. század végén s a 19. elején már látta és érezte, a múlttal szemben való kötelességmulasztást, igyekezett expiálni és teljes abszoluciót szerzett magának a 48-as mozgalmakban, vagy az e mozgalmakat megelőző időkben. Átérezte végre, amit kérek önöktől is, hogy érezzék át, hogy a "múltban, egy fejletlen történelmi korszakban, egy nem egészen öntudatos nemzeti életben, nem azt mondom, hogy ki akarták vonni magukat a terhek alól, de azoknak az időknek a rendszere az volt, hogy tényleg kivonták magukat a terhek alól, mert századokon; keresztül úgyszólván nem fizettek például adót. Amint korábban egyszer már bátor voltam kimutatni az utolsó 70 évről is, a közép- és nagybirtok minden holdjára, ha minden adót hozzáveszek, a közvetett és egyéb adókat, valamint az átruházási illetékeket: a kedvező kataszteri beosztás folytán körülbelül 6—7000 pengővel kevesebb esett ebben a 70 esztendőben is, számítva a kamatos kamatokat is. Bocsánatot kérek, ha ezzel szemben az Isten kegyelméből, a sors kedvezéséből önöknek ilyen sors jutott osztályrészül, akkor legyen szabad mégis felemelnünk szavunkat önök felé: hagyjanak bennünket, a dolgozó, szürke milliókat békén, hadd dolgozzunk, verejtékezzünk tovább az Önök javára is és hadd mentsük meg az országot. És ne méltóztassanak versenyt futni alantas rétegekből szárimiazó emb erekkel, (Gr, Pálffy-Daun József közbeszól.) ne akarjanak éppen önök itt olyan népmozgaLmiat, társadalmi gyűlölködést életrehívni, ameiy legfeljebb szerencsétlenséghez vezethet, amint hogy vezetett a múltban is. Méltóztassanak lábujjhegyen lépkedni ennek a nemzetnek a betegágya körül és örülni, nézni, hogy önökért mások, milliók mennyit áldoznak, mennyit dolgoznak és mennyit véreztek. Nézzék csak meg az angol arisztokráciát, nézzék meg, hogy az angol arisztokrácia (Gr. Pálffy-Daun József: Nem lehet összehasonlítani!) mennyire progresszív módon veszi ki részét az angol költségvetés terheiből, ahogyan kivette részét Anglia véradójából is. Csak a flandriai ..harctéren 3000 angol arisztokrata esett el. Önök legfeljebb azzal büszkélkedhetnek, — nem keveslem, Isten ments — hogy a mi Nemzeti Kaszinónk falán' 12 arisztokrata hősi halott neve van. (Gr. Pálffy-Daun József közbeszól.) Örülök, hogy a többi életbenimaradt, de ebből is kitűnik, hogy nemzetvédelmi s teherviselési szempontból nem olyan nagy a jelentősége az arisztokráciának, csak nagy lehet szellemileg, ha... (Gr. Pálffy-Daun József: A Nemzeti Kaszinó és az arisztokrácia, nem jelent egyet.) De igenis a Nemzeti Kaszinó és •az arisztokrácia körülbelül egyet jelent. (Gr. Pálffy-Daun József: Tévedés! A halottak emlékét gyalázni nem engedem, mert én is katona voltam!) Dehogy gyalázom meg, mi&den dicsőség az a tizenkét ihőisi halotté. (Gr. PálffyDaun József: De hol vannak még az erdélyiek, a, felvidékiek?) Azok is kaszinótagok voltak, azokat is magunkénak valljuk és vallja a, kaszinó is. (Gr. Pálffy Daus József: Én pld. sohasem voltam életemben kaszinótag.) Kevés kivétellel az arisztokraták mind tagjai a Nemzeti Kaszinónak, ezért mondom, hogy a Nemzeti Kaszinó és az arisztokrácia egy. Ne éitsen félre! Beszéltem arról, hogy az angol arisztok-
