Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

508 Az országgyűlés képviselőházának 129. ülése 1936 május l&-ên, csütörtökön. kormányt, cáfolja meg most tényekkel, tételes intézkedéssel azokat a feltételezéseket és vádakat, amelyek arról szólnak, hogy a kormánynak ez az intézkedése is tulajdonképpen a rejtett és burkolt diktatúra kiszélesítését célozza. Módjában van a kormánynak a polgármestert utasítani arra, hogy ezt a monopolisztikus engedélyt vonja vissza, és azt módjában is van megtenni, mivel — amint említettem. — ennek egyik pontját megszegték. Ezáltal módjában van megcáfolni ezt az általánosan hangoztatott vádat. Rá kell mutatnom azonban arra is, hogy ha a kormány ezt nem teszi meg, akkor a magyar közvélemény nem sokáig lesz hajlandó, illetve már ma sem hajlandó hinni azoknak az örökös frázisoknak, amelyekkel traktálják, mert a kormány részéről a közvélemény szerint csak ígéreteket kaptunk, ezért mondják azt, hogy ma Magyarország az ígéretek földje — amelyeknek beváltását, sajnos, fájdalmasan nélkülözzük. T. Ház! Nem akarom az időt sokáig elhúzni, de meg kell állapítanom azt is, hogy az elmúlt esztendő nem volt .alkalmas arra, hogy a kormány iránti bizalmat a tömegekben és az ország közvéleményében emelje, nem volt alkalmas arra, hogy az embernek a törvényekbe vetett hitét növelje, nem volt alkalmas arra, hogy a tömegeknek, a választóknak, a dolgozó polgároknak a törvények és törvényes rendelkezések iránt való bizalmát emelje és miután nekem is az a meggyőződésem, hogy a mai kormányzati rendszer az ő porhintéseivel, ígérgetéseivel és az ígérgetésekkel homlokegyenest szembenálló cselekedeteivel úgy erkölcsi, mint gazdasági téren lejtőre viszi >az országot, a költségvetést nem szavazom meg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Tóth Pál képviselő úr! Tóth Pál: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnos, nem nagyon tudok belekapcsolódni abba a témakörbe, (Mayer János: Nem is lehet!) amelyet az előttem szólott képviselőtársam idehozott, mert olyan részletkérdéseibe ment bele a fővárosi ügyeknek, amelyeket csak az ismerhet, aki teljesen beavatott a fővárosi közigazgatásba, én azonban mint fővárosi lakos és adófizető, ezekről a kérdésekről csak messziről vagyok tájékozva, csak paszszív részese vagyok az eseményeknek, mert ezekhez legfeljebb annyival járulok hozzá, hogy adómat rendesen befizetem. Költségvetési beszédemben viszont olyan témákat akarok érinteni, amelyek országos vonatkozásúak s akkor inkább arra a Vidékre térek vissza, amelyből elszármaztam és amelynek a képviselete van rámbízva: a Tiszántúlra. Ott vannak ma olyan problémák, amelyek országos tekintetben és az országos érdek szempontjából megoldásra várnak. Már elöljáróban örömmel állapítom meg, hogy ezeket nem kell nekünk itt elmondanunk, mert a kormány ezeknek már tudatában van, egyes intézkedések már előrevetik árnyékukat abból a szempontból, hogy a kormány ezeknek a problémáknak a megoldásához hozzá akar nyúlni. Az igen t, pénzügyminiszter úr expozéjában már utalt arra, hogy beruházásokhoz hoz pénzt, amely pénzből nagymértékben kell részesülnie az ország ama vidékének, amely valamikor legtermékenyebb búzatermő földje volt, ma azonban a mostoha időjárás'miatt valahogyan kezdi megváltoztatni egész struktúráját. Az Alföld éghajlatának alakulása az utóbbi esztendőkben katasztrofális irányt mutat. Az idén is előfordult a közelmúlt hetekben, hogy itt Budapesten az aszfaltra hullott az eső, 50— 53 mm-es esőket jelzett hivatalosan a meterológiai intézet, ugyanakkor ugyanabban az órában az Alföld vidéke egyetlen egy csepp esőt sem kapott. Valahogy van egy darabja az Alföldnek, amelyet Békés megye északi részétől Szolnok megyének déli részéig és Bihar—Szatmár vidékéig széles sávban következetesen elkerül az eső; sőt még rosszabb, ha meglátogatja az eső ezt a vidéket, mert akkor igen gyakran jéggel van keverve, úgyhogy ennek a vidéknek a népe, amely pedig éppen azt a vidéket lakja, ahol az igazi tiszántúli, tiszai búza terem, igen sokszor jut évről-évre abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy elemi károK látogatják meg, ami ellen nincs védekezés, aminek csak a következményeit siratja azután keservesen az új termésben. Én nem tudom, de vitatkoznak rajta, hogy az Alföld éghajlatának ezt a változását a tiszai és körösi szabályozás idézte elő, amely kiterjedt kanálishálózattal gyorsan levezeti a vizet, nem úgy, mint 50—60 esztendővel ezelőtt, amikor heteken keresztül kanyargott a Körös és a Tisza, míg végre méltóságos lassúsággal elérték a hullámok a Dunát és Titelnél alb ban haladtak tovább. Ma ez az árvédelmi rendszer már olyan tökéletesen ki van építve, és az utóbbi években olyan sokba is került, hogy azon gondolkozunk, nem feleslegesen túldolgoztunk-e? (Dinnyés Lajos: Megjött a reformképviselő úr, halljuk a bizonyítékokat! Megígérte, hogy nyolc nap alatt bebizonyít mindent! — Rajniss Ferenc: Várja meg az, éjféli vonatot! — Dinnyés Lajos: Azt ígérte, hogy nyolc nap alatt mindent bebizonyít! — Gr. Festetics Dcimonkos: Micsoda beszéd ezl Olyan kíváncsi? — Molnár Imre: Ez komoly dolog! — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Halljuk a szónokot! — Dinnyés Lajos: Tessék az ígéretet betartani, csak azért kérdeztem meg. — vitéz Ujfalussy Gábor: Nem kell izgulni!) Szóval lehet, hogy az alföldi éghajlat változása és ez, a szárazság összefüggésben van — ismétlem — azzal a körülménnyel, hogy a folyók vize igen gyorsan, összeszűkített, mesterséges medrekben megy keresztül az Alföldön és nem termékenyíti meg a maga régi árvizes területeivel az egész környéket. Lehet az is, hogy nem ez az oka, de amikor az ember azokat a mély és kiszáradt kanálisokat^ látja, mégis csak kézenfekvő az az elgondolás: lehetetlen, hogy ne legyen hatása, ha másra nem, a talajvíz elszívására, hiszen már vannak ímegfigyeléseiník, hogy a kutak vize mélyebben található meg, s hogy a talajvíz mélyebbre szállott le. Ennek feltétlenül az az oka,, hogy a kanálisban levegő van és az szívó hatást fejt ki a nedvességre, elvezeti, elpárologtatja a nedvességet. Mindenesetre, ha ugyanannyi pénzt fordítunk arra, hogy ármentesítés helyett vízzel lássuk el az Alföldet, talán ugyanannyi pénzzel s ugyanolyan nagy áldozattal meg lehetne oldani a kérdést fordított szempontból is: nem elvezetni a vizet az Alföldről, hanem otthagyni vagy odavezetni arra a területre, ahol arra szükség van. Ismételten '" Örömmel állapítom meg, hogy ennek a. kérdésnek fontosságát az egész kormány mélyen és igazán _ átérzi. A miniszterelnök úr tiszántúli körútján többízben is kifejezést adott, ennek a meggyőződésének, amikor kijelentette, hogy elsőrangú nemzetmentő feladatának tekinti, hogy à vizet rendelkezésre