Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-129
Az országgyűlés képviselőházának 129. ülése 1936 május Ih-én, csütörtökön. 485 átlépjük azokat a kereteket, minket mindjárt felelősségre vonnak. Miért lehet tehát felekezeti alapon ilyen állapotokat teremteni, mint amilyen állapotokat a nemzeti szocialisták teremtenek? (Zaj, — Elnök csenget.) Nyilvánvaló, hogy itt lehetetlen állapotok vannak és hogy ez csak azért lehetséges, csak azért van ez az irányzat, mert a kormány ezt megengedi, (Zaj.) Bocsánatot kérek, ha a gazdag emberek pénzt áldoznak és annyira félnek a szociális viszonyoktól, az az ő dolguk, de majd meglátjuk a következményeket. Az előttem szólott képviselő úr, Patacsi t. képviselőtársam, de különösen előtte Bródy t. képviselőtársam részletesen foglalkozott a választójog kérdésével és az ajánlási rendszerrel. Nem akarok erre a kérdésre részletesen kitérni,, de megállapítom: kétségtelen az, hogy ennek a kormánynak ezzel a kérdéssel kellett volna legelőször foglalkoznia, mert hiszen lehetetlen dolog, hogy ez a választási rendszer és eljárás, valamint ez az ajánlási rendszer még továbbra is fenntartassék. Lehetetlen dolog azért, mert ha semmi más ezt nem bizonyítaná, mint a legutóbbi választájsok óta hozott közigazgatási bírósági határozatok, akkor maga ez a tény már komolyan figyelmeztetné a magyar (közvéleményt arra, hogy ezt -a választójogi törvényt meg kell változtatni és ki kell 'küszöbölni azt a nyiltszavazásos rendszert, amelynek alapján a terror érvényesülni tud. De miért helyezkedik a kormány arra az álláspontra, hogy előbb jön a gazdasági élet, előbb kenyeret kell adni, azután jogokat? Hol van a kenyér, mikor adott kenyeret a kormány? (Vázsonyi János: Az élharcosoknak adott!) Valamelyik társadalmi osztály helyzete javult ebben az országban ennek a kormánynak kormányzása alatt, vagy a választások óta? Dehogy javult, inkább rószszabbodott; viszont a munkanélküliség nagyobb. (Vázsonyi János: Az élharcosok helyzete javult!) A mezőgazdaságban bajok vannak és nem tudnak a bajokon gyökeresen változtatni, nincs tervszerű gazdasági politika, nincs tervszerű kereskedelmi politika. Abszolúte nincsen szociálpolitika, a tömegek abszolúte nem kapnak semminemű védelmet sem. Nyilvánvaló dolog, hogy a tömegnyomor itt mindig nagyobb és nagyobb lesz és nyilvánvaló dolog, ihogy ezzel a kormányzati rendszerrel nem lehet a bajokat orvosolni,. (Ügy van! Üay van! a baloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) De nagyon érdekes a sajtókérdés is, amelyről már^ szintén beszéltek. A családkérdésről, H családvédelemről beszélt Patacsi t. képviselőtársam. Igen. tegyenek valamilyen intézkedést. De miért kell a saitót szidni, miért panaszkodik az, aki a közélet terén van, azért, ha a saitó közöl valamit? Mindjárt csak büntetnek, mindenkibe belefojtják a szót és minden kritika elől elbújnak. Ez nem politikus, nem praktikus és nem emberi dolog, hiszen emberek vagyunk, gondolkodunk. Nvilvánvaló dolog, hogv earyéni felfogások vannak, és ezeknek összemérése, hangoztatása adna meg azt a tisztult atmoszférát, amelyben jó dolgok születhetnek. Nagyon helyesnek tartom, amit az öszszeférhetetlenségi törvényről Bródy t. képviselőtársam mondott. Már régen megcsinálták ezt a törvényt, régen szó volt róla, és valóban ez is egyik fontos lépés volna azon a területen, amelyen újat akarnak alkotni. Fontos volna, ha megszűnnék az a régi kapcsolat, amelynek következményeképpen a kartelKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. vezérek, a bankvezérek ott ülnek az egységespártban, odaviszik a választási akcióra a pénzt, (Vázsonyi János: Ök adják a dohányt!) úgyhogy ezen keresztül korrumpálva van az egész közgazdasági élet. Ez olyan kívánalom, hogy semmiféle politika, sem konzervatív, sem keresztény, sem liberális politika nem képzelheti el a dolgot másképpen, r mint úgy, hogy ennek kell lenni az első lépésnek, ha becsületesen, őszintén akarnak a jelenlegi állapotokon változtatni. Mert hiszen az összefüggés a kormányzat, a kormánypárt és a nagyvállalatok között olyan, hogy az csak korrupcióra vezet, csak arra vezet, hogy itt minden lezülljön és egészséges állapot ne ala,kuljon ki. Ez a költségvetés egyoldalú, osztály jellegű; ez a költségvetés is ugyanazt a célt szolgálja, amelyet az eddigi költségvetések szolgáltak! Ez a költségvetés nem ad szociális előnyt a dolgozó osztályok számára, nem ad a munkásosztálynak, nem ad az iparosnak, nem ad a kereskedőnek semmit sem, nem juttat semmit sem az intellektuális rétegeknek. Ez az egyoldalú, rideg, önző jellegű költségvetés azt testesíti meg, hogy adórendszerünk íig;y marad, ahogy volt, sőt újabb szegényadókat teremt, újabb szegény adókat hív életre, úgyhogy megint csak a nincstelen, szegény dolgozó osztályokból szipolyozza ki azt, aimi az állami szükségletekre a kormánynak kelj. Éppen ezért a költségvetést nem: fogadom cl. (Helyeslés ff szélsőbalöldalon.) Elnök: Szólásra jelentkezik? Szeder János jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam pártunk vezérszónokának, Wolff Károlynak beszédével foglalkozott. Tekintettel arra, hogy ebben a pillanatban kaptam meg a naplót és őszintén megvallva, nem tudok kellő időt szánni ennek a kérdésnek a bizonyítására, mert így is kifogyok az időből, csak annyit mondhatok, hogy Wolff Károly nem a nyilaskereszteseket és a hitlerízmust ottani értelemben dicsérte, hanoin amikor a t. szociáldemokrata képviselő urak Wolff Károllyal vitába bocsátkoztak, sok kérdésben egyetértve, ami a szociálpolitikát illeti, akkor Wolff Károly a következőket mondotta (olvassa): »A szociáldemokráciának nagy érdeme, hogy a munkáskérdésre reá irányította az egész világ figyelmét. Ezt nem lehet letagadni. De mi jobban tudjuk a munkáskérdést megoldani, mert ha a krisztusi szocializmust engedjük érvényesülni, az jobban fogja megoldani a munkáskérdést, mint a szociáldemokrácia.« (Helyeslés a középen.) Ennyit mondott Wolff Károly a Ház általános helyeslése mellett és a tárgyilagosság kedvéért meg kell állapítanom, hogy az igen t. szociáldemokratapártnak jelenlevő tagjai sem kifogásolták Wolff Károly szociálpolitikai fejtegetéseit. Ezekután legyen szabad áttérnem az előttünk fekvő költségvetésre és legyen szabad előrebocsátanom azt, hogy én azok közé a képviselők közé tartozom, akik a költségvetés elfogadását nem tekintik bizalmi kérdésnek. A mi pártunknak igen sok tagja hasonló állásponton van. sőt a párt elődje, a néppárt is hasonló álláspontot foglalt el, mint amilyen álláspontot foglaltak^ el az előző Házakban az ellenzéknek kiváló férfiai, nagy vezéregyéniségei, mint maga Apponyi Albert és mint igen t. testvérpártunknak, amely most legutóbb, hála Istennek, a keresztény világnézeti alapra