Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-129
Az országgyűlés képviselőházának 129. ülése 1936 május l^-én, csütörtökön. 481 egész politikai és kereskedelmi politika, amit a korány követ a kivitel és a behozatal körül, mind feleslegesen csak egyes foglalkozási ágak istápolását jelenti, ellenben a tömegek nyomorát fokozza, mert a helyett, hogy itt bent emelné a fogyasztóképességet, itt Ibent még megdrágítja az «létszükségleti cikkeket. Az iparosságnak sok a panasza. A múlt vasárnap három kongresszus is volt, a bőripar, az asztalosipar és az építőipar tartottak kongresszusokat. Ezeken a kongresszusokon természetszerűleg felmerültek mindazok a kérdések, amelyek ezeket az iparágakat érintik. Itt van a közszállítások kérdése. Annyit 'beszélnek a közszállításokról és az iparosok mégsem tudnak közszállításokhoz jutni. A bőripar kongresszusán felemlítették a bakancs szállítások at azzal kapcsolatban, hogy a Wolffner-gyár szerződése lejárt. Ez a nagy gyár monopolizálja az egész bőripart, mert bár nincs kifejezetten kartel a bőiparban, de van egy beszerzési és értékesítési iroda, amely már korábban is megvolt és uralja az egész bőripart, mert hiszen kezében van a nyersbőr értékesítése, kezében van a bőr feldolgozása és kezében van a kész bőrök értékesítése is, így azután nagyon nehezen jutnak a kisiparosok az Ipok. útján ahhoz, hogy szállításokat végezzenek. Az Ipok. pl. beszerzi az anyagot is, de az iparosoktól előre váltót vesz, előre jót kell állni, ezekért az iparosokért, a pénzt azonban csak nagy nehezen fizeti ki. A kongresszuson hallottuk a következőt. Az Ipok. a múlt esztendőben 10 pengőt fizetett egy pár bakkanosért a cipész kisiparosnak ; erre az évre ígért 7*30 pengőt és most ezt is leszállította 4 pengő 30-ra. Ezen a kongresszuson kiszámították azt, — megjegyzem, hogy a vidéken ezek a, kisiparosak összeállnak, szövetkeznek, mert így kell nekik a dolgot megcsinálni — hogy 19 fillért keresnek egy pár bakkanoson. Ezért kell nekik dolgozniok s válla In iok azt a kockázatot, amely velejár az ilyen íszállítási munkával. Nyilvánvaló tehát, hogy borzasztó bajok vannak. Itt két új szempontra kell utalnom a malomipart és a húsipart illetőleg. A malomiparnál egy egészen különös és sajátságos helyzet van. Magyarország malomipara egyike volt a monarchia legkiválóbb iparainak. A kormány a maga helytelen kereskedelmi politikájával nem azt a célt szolgálta, hogy megtartotta volna ezeknek a malmoknak munkaterületeit, a malmok fogyasztó oiacait. amelyek azelőtt megvoltak a monarciában és a monarchián kívül is, hanem ellenkezőleg, az agrárpolitika arra az álláspontra helyezkedett, hogy kiviszik a búzát. Ennek következtében itt leépült a malomipar, produktivitása kisebbre szorult, a munkások kiszorultak a munkából, leszorították a munkabéreket s így a magyar malomipar búzafeldolgozását illetően kiesett az a bizonyos rész a gabonából, amelyet most külföldre visznek. Gazdaságilag, iparilag és pénzügyileg nagyon helyes volt az, hogy a malomipar annyira kifejlődött, de a kormány helytelen kereskedelmi politikájának a következménye, hogy a malomipar produktivitása enynyire lecsökkent, úgy, hogy most nyomorog az a munkásréteg, amely ehhez az iparhoz hozzá volt nőve. Így van a húsiparnál is. Olvassuk a lapokban, hogy Németországba nagyszámú élő sertést akarnak kivinni. Magyarországon nagyon fejlett húsipar van s most ezt is le akar ják szorítani? Ezt egyoldalú agrárérdekek ne szabhatják meg, mert akkor mivel foglalkoztatjuk az embereinket? Valakinek eszébe jut, hogy elmegy Németországba, csinál egy üzletet, teremt egy összeköttetést és r aztán _ ráhelyezkednek ennek az illetőnek álláspontjára és megváltoztatják az itteni belső termelési és kiszállítási formákat s a földolgozott áru helyett kivisznek fel nem dolgozott árut s ezzel közgazdasági, de különösen szociális szempontból a munkaalkalom teljes hiányát idézik elő. Ezeket a szempontokat figyelembe kellene vennie a kormánynak és nem volna szabad arra az álláspontra helyezkednie, hogy ezek megtörténhessenek. Mindezeket oiekünk reklamálnunk kell. Reklamálnunk kell azért, mert a Házban, nemcsak most, hanem a különböző törvényjavaslatok tárgyalásánál is mindenki azt hangoztatta, hogy munkaalkalmakat kellene teremteni. Munkaalkalmakat azonban nem teremtenek, mert a (beruházás ebben a költségvetésben jelentéktelen s ami ibenne van, azt is régen elköltötték, más célokra megy s ha nem volna a hadigyárakban munka, egyáltalában lehetetlen állapotok volnának Magyarországon, mert semminemű munka és fellendülés nincs. A kormány ugyanekkor nem gondoskodik arról, hogy az egész berendezésén, egész ^ politikai rendszerén, vagy legalább az államigazgatás rendszerén változtasson s a bevételek és kiadások terén a szociális szempontokat figyeiinbe vegye. Itt ez nincs meg, ebben a költségvetésben ilyet találni nem lehet. Éopen ma kerül 1 !: a kezembe egy nagyon jellemző dolog a kenyérdrágaságról és a pékkartelről. A kenyérdrágaságról sokat beszélnek. Megírja az egyik újság, hogy a pékkartel hogyan dolgozik s szellőzteti Glasner Miksa és Preisz Miksa dolgait. A kávéháznak adnak kölcsönt s a kávéház köteles attól venni a zsemlyét meg a kiflit, aki neki a kölcsönt adta. De drágábban adja, mert a, többiek 3 fillérért adnak, ez pedig 5 fillérjével fizetteti meg. Kiszámítják ebben az újságban, hogy a kávéháznak adott kölcsön fejében az ezáltal lekötött fogyasztókat annyira megzsarolják, hogy idővel ezek kifizetik a,z egész kölcsönt, mindazonáltal mégis kénytelenek ott vásárolni, mert ilyen szerződést írtak alá. Mondottam már, hogy beruházás nincs sem az ipar, sem a mezőgazdaság területén. Ami a beruházásokat illeti, ma már hallottam ugyan, de engedjék meg nekem is, hogy megemlítsem, hogy a miniszterelnökség rendkívüli kiadásai között van egy beruházás: a fővárosi közmunkák tanácsának 205.000 pengő, amelyet minden esztendőben József főherceg családja kap meg a Margitsziget megváltása címén. Hogy meddig tart ez, azt senki sem tudja, csak egyszerűen beállítják és folyósítják. Ez beruházás. De menjünk át a mezőgazdaság területére. Nézzük meg, mi történt ott. Pa tacs i t. képviselőtársam, meg mások is utaltak már arra, hogy az 1920-as földreform rosszul volt végrehajtva. Tényleg megszüntethetett volna a kormány olyan igazságtalanságot, amely égbekiáltó, a helyett, hogy 10.000 holdasoknak adott kölcsönt és kedvezményeket, adóelengedéseket, gyufák ölesönt, kölcsönöket az Oti., a Mahl pénzéből. Ezzel_támogatják a nagybirtokot, de áztok a szerencsétlen kis parasztok, akik hozzájutottak a maguk kis földjéhez, nem kaptak semmit. égen le 'kellett volna szállítani azokat az lan földárakat, amelyeket az akkori
