Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. hoz és ezáltal magának a tiszta választásnak a lényegét meghamisították. Igenis foglalkozni kell nemcsak magának a titkosságnak kérdésével, hanem mindazzal, ami a választás tisztaságához tartozik. Foglalkozni kell magának az ajánlási rendszernek kérdésé­vel* azzal az ajánlási rendszerrel, amely tel­jesen és végleg megbukott. Mert engedelmet kérek, milyen jelenségeket tapasztalunk? Vá­lasztás előtt több az ajánló, mint a választó, vá­lasztás után pedig kevesebb a tszavazó, mint az ajánló. (Gr. Festetics Domonkos: Az ellenzék­nél,! Nálam nem úgy volt! — Dinnyés Lajos: Ön magamagára is leszavazott, gróf úr, a 23-as tétel alatt.. Ilyen még nem fordult elő. Ami biztos, az biztos! — Br. Berg Miksa közbeszól.) Elnök: Dinnyés Lajos és báró Berg képviselő urakat kérem, maradjanalk csendben. (Dinnyés Lajos: Ki szavazott még önmagára?) Bródy Ernő: A jelenlegi törvényt minden­esetre reformálni kell, mert lehetetlen, hogy 48 óra alatt 120.000 választónak ez ajánlását elbí­rálhassák. Nem lehet lehetetlen feladatok: elé állítani azokat, akik funkcionálásra vannak hivatva egy választás körül. Amikor a törvény például az ajánlók sajátkezű aláírását kívánja meg* itt Budapesten kifejlődött egy olyan pra­xis, hogy ezt az ajánlatot mindenki aláírja, csak az nem, aki ajánló volna; a sajátkezűség tehát teljesen hiányzik, mert az irodákban ké­szülnek ezek az ajánlatok., Szóval nemcsak a titkosság kérdésével, hanem az ehhez a kér­déshez igazodó összes ügyekkel foglaloznunk 'keli. Most méltóztassék megengedni, hogy rá­térjek a második részre, a Ház összeférhetet­lenségének kérdésére, magára az összeférhetet­lenségi kérdésre. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy a képviselőháznak gr. Károlyi Gyula mi­niszterelnöksége idején egyik legelső dolga volt az összeférhetetlenségi törvényjavaslat letár­gyallása. A felsőház is elfogadta. Itt vannak a dátumok: 1932 március 1-én terjesztették be a képviselőházhoz az összeférhetetlenségi javas­latot, 1932 június 1—10-ig letárgyalta a képvi­selőház., A felsőház 1932. december 20—29. kö­zött tárgyalta le s visszaküldte a képviselőház­nak 1933. január 25-én. Az együttes bizottság letárgyalta 1933. június hó 27-én s azóta nyug­szik ez az ügy, pedig itt van Gömbös minisz­terelnök úrnak a ibeszéde, amelyet 1933. május 17-én mondott, amikor ő azt a kijelentést tette, hogy (olvassa): »Sürgős feladatnak tekinti to­vábbra is a kormány az összeférhetetlenségi törvény végleges letárgyalását.« E sürgős feladat megoldása még mindig késik. De ha már itt tartok Gömbös miniszterel­nök úr beszédénél, nem tudok kitérni az elől, hogy ugyanékkor fel ne olvassam Gáspárdy Elemérnek ugyanezen az ülésen mondott beszé­dét. Azt mondja Gáspárdy Elemér (olvassa): »...hogyan méltóztatik elgondolni az ifjúság problémáját akkor, amikor a fővárosnál olyan egyének vezetnek, akik orvosi bizonyítvány be­mutatása mellett kérték a, nyugdíjaztatásukat, (Báró Berg Miksa: Nem rossz!) mert már rok­kantak, öregek, fáradtak, vissza akarnak vo­nulni a közélettől, kontemplativ életet akarnak folytatni és ugyanakkor ezek a megrokkant öreg, vagy a világtól vis szlavón ülni akaró em­berek, vagy betegek olyan vállalatok élére ke­rülnek, ahol agilitásra, fiatalságra, erőre és munkakedvre van szükség. (Sulyok Dezső: Nem szabad a kísérteteket idézni!) Mint az ál­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VII. ülése 1936 május 14-én, csütörtökön. 169 i lásihalmozásnál is láttuk, a^ főváros mélyen t. vezetősége elővette ezt a kérdést, azonban a legkisebb emberek álláshalmozásait szüntette meg.« Itt Andaházy-Kasnya Béla közbeszólt, hogy »A kis halakat kifogták, a hálnák ott­maradtak.« (Dulin Jenő: Gáspárdy is felcsa­pott ilyen hálnának. — Derültség.) Ezt az összeférhetetlenségi törvényt le kel­lett volna tárgyalni, mert ez az összeférhetet­lenségi törvény a magyar közéletnek éppen olyan régi adóssága, mint a választójognak kérdése. Az összeférhetetlenségi törvényt utol­jára 1901-ben reformálták, és ha méltóztatik visszaemlékezni rá, a reformot az keltette éiletre, hogy a törvény életbelépte óta a bizott­ság 130 esetben összeférhetőnek mondott ki olyan képviselőt, akit összeférhetetlenség cí­mén feljelentettek., Az anyagi rész elkopott, de még rosszabb az eljárásnak alaki része. Az eljárás alaki ré­sze hermafrodita alkotás a mai viszonyok sze­rint. Van egy állandó összeférJhetetlenségi bi­zottság, amely előkészíti az ügyet; itt kisor­solnák tizenkét ibírót, akinek csak az előadó adja, elő az ügyet, de nincs joguk kiegészítést kérni. (Ügy van! Ügy van! u szélsőbaloldalon.) Azonkívül rögtön ahban az ülésben kell hatá­rozniuk. Nem is indokolják a határozatukat. A zsűrinek eltorzított formája az, amelyben ez a mai összeférhetetlenségi zsűri működik, mert a zsűrinél tulajdonképpen kontradiktórius el­járásnak kellene lennie, vádnak kellene lennie, védelemnek kellene letnnie, tanukat kellene ki­hallgatnia, közvetlenül kellene meggyőződni magáról a tényállásról, hogy azután ezen az alapon lehessen helyes ítéletet kimondani. (Ügy van! balfelől.) Ez keltette telhát 'életre, hogy az összefér; hetetleniségi törvényen végre változtassunk. Nem tudom megérteni, miért maradt ez az ügy elintézetlenül. Micsoda akadályai vannak en­nek? Miért állott meg*? Miért jutott ez a ká­tyúba? A magam részéről igenis kéreim ennek az öszef érhetetlen ségi ügynek felvételét. (Diny­nyés Lajos: Hol van? — Farkas István: Ki ül rajta?) En ugyan azt mondom, hogy ennek a Képviselőháznak legnagyobb része nincs össze­férhetetlen helyzetben, de nem helyes dolog az, hogy azoknak kedvéért, akik összeférhetetlen helyzetben vannak, ez a Ház magát ilyen hely­zetben találja (Dulin Jenő: Tökéletesen úgy van. — Zaj a baloldalon, — Egy hang a közé­pen: Nálunk nincs senki. — Halljuk a névsort!) Pártkülönbség nélkül valamennyiünknek össze kellene fognunk ebben a kérdésben. A magyar képviselőház erkölcsi presztízséről van szó. Azt hiszem, akármelyik oldalon ülnek a képviselők, akár azon az oldalon, akár ezen az oldalon, mindenkinek olyan helyzetben kell lennie, hogy véleményét szabadon és befolyás nélkül érvényesíthesse. (Általános helyeslés.) Ezért kellene megcsinálni az összeférhetlenségi törvényt. (Dinnyés Lajos: Hol van a törvény?) A törvény az irattárban van. (Rassay Károly: Házszabályellenesen nem tárgyaltuk a visz­szaküldÖtt javaslatot.) A törvényjavaslatot nem adják elénk. El is kell mondanom, hogy amikor én objektíve akartam erre a törvényj javaslatra, különösen az eljárásra vonatkozó részt tanulmányozni, nem kerülhettem abba a helyzetbe, hogy ezt megtegyem, mert a képvi­selőház elnöke nem engedte meg nekem az ira­tokba való betekintést. (Rassay Károly: Miért? Nyilvánosan tárgyalták!) Ezt el kell monda­nom, mert engem nem vezet más ebben az ügy­66

Next

/
Oldalképek
Tartalom