Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
446 Az országgyűlés képviselőházának végletekig megy, amikor az utolsó lehelletet szorítják ki az adózóból, lesz-e önökben a mai történelmi időknek megfelelő ellenállás, hogy visszautasítsák ezeket a módosításokat és azt mondják azoknak a nagybirtokosoknak: hozzatok ti is legalább annyi áldozatot, hogy ne kelljen készpénzzel megfizetni azt a földet, hanem egyharmadot fogda játok el kötvényekben is! (vitéz Kenyeres János: önök megtapsolták Bethlent, amikor ugyanezt követelte! — Zsindely Ferenc: Az eredeti javaslatra is azt mondották, hogy semmit sem ér! — Dinnyés Lajosi (vitéz Kenyeres János felé): Négy esztendeig Bethlen mögött ült és támogatta Bethlent! — vitéz Kenyeres János: Bethlen akkor ugyanazt követelte, amit most megcsináltunk! — Dinnyés Lajos: Önök támogatták Bethlent! — vitéz Szalay . László közbeszól. — Folytonos zaj a Ház minden oldalán,) Elnök: Szalay képviselő urat kérem, maradjon csendben! Horváth Zoltán: Amikor t. képviselőtársaim, itt a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák és a hadikölcsönjegyzők érdekében jogos felháborodással követeljük, hogy adjon többet a kormány, akkor a Felsőház ilyen anyagiasán kezelvén ezt a kérdést, visszaveti azt ide. (Drózdy Győző: Teljesen igaza van! — vitéz Szalay László: Ezért ne a kormányt tessék támadni!) Azt mondja a Felsőház, hogy a magántulajdon elvén áll és a kisajátítási törvény szerint teljes kártérítés mellett szabad csak kisajátítani, (vitéz Kenyeres János: Bethlen ugyanazt követelte!) Nem érdekel engem, hogy Bethlen mit követelt. (Klein Antal: Bethlen nem kisgazdapárti! — vitéz Kenyeres János: Mégis megtapsolták, amikor követelte!) Vissza fogok még térni erre, de t. képviselőtársam közbeszólt, tehát válaszolni akarok. (Zsindely Ferenc közbeszól. — Dinnyés Lajos: Zsindely képviselő úr, ön Bethlen pártjának a tagja volt! — Zsindely Ferenc: Akkor azt mondták, hogy a javaslat semmit sem ér! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Horváth Zoltán: Méltóztassanak tudomásul venni, hogy nekünk megvan a magunk Programm ja, mi érmeik a programmnak életrehívásán dolgozunk, vannak azonban olyan fontos alapvető kérdések, amely alapvető kérdésekre nézve talán önökkel is egyetértünk. Ha tehát mi ezeknek az alapvető kérdéseknek elérése céljából taktikailag egyesülünk, azért még nem lehet jóhiszeműleer a szemünkre vetni, hogy mi Bethlen István politikáját támogatjuk, vagy követjük, (vitéz Somogyváry Gyula: Előzőleg szidták, azután támogatják! — Dinnyés Lajos: Gömbösnek, Búdnak. Zsitvaynak volt a vezére! Én soha nem tapsoltam neki, míg miniszterelnök volt. — Klein Antal: Horváth Zoltánnak sohsem volt vezére! —• Dinnyés Lajos: Amikor miniszterelnök volt, imádták Bethlent!) T. Képviselőház! Végeznem kell azért mé<? a Felsőházzal. (Felkiáltásoka,jobboldalon: Halljuk a Felsőházat!) A kisajátítási törvényt hozták fel argumentumnak. Azt el kell ismernem, hogy a szigorú jog szerint igazuk van, do a mai viszonyok között nem lehet a szigorú joarot alkalmazni, csak a méltánvos jogot és különösen akkor, amikor a hadiikölcsnn-jep-vznkre p-ondolok, amikor a miniszterelnöki székből hallottuk: hogy minden masryar állampolgár siessen 1 a hazája segítségére és adjon oda minden nélkülözhető fillért, mert a rem/et becsülete védi a hadikölcsön jegyzőket. Tehát áldozatot hoztak és ezek kénytelenek ma nélkülözni, nyomorogni, 128. ülése 1986 május 13-án, szerdán. fillér segítségéket kapni, (vitéz Szalay László: Nagy-Magyarország vállalta a garanciát, majd ha visszakerül, ki lesz egyenlítve. — Dinnyés Lajos: Ilyen állásponton nem lehet lenni, képviselő úr!) Ügylátszik, a t. képviselőtársam nem méltóztatik azt tudni, hogy a hadilkölcsönöket részben az utódállamok is átvették és Csonka-Magyarország csak a nosztrifikált hadikölcsönöket ismerte el. (vitéz Szalay László: Bethlen alatt, amikor volt pénz, miért nem rendezték?) Nekem (méltóztatik ezt a szememre hányni? (Dinnyés Lajos: Bud Jánost kérdezzék meg!) Amikor Bethlen István ott ült, ahol most Gömbös Gyula ül, én akkor is itt álltam, (vitéz Szalay László: Most együtt vannak!) En akkor is itt Drózdy Győző képviselőtársammal harcoltam Bethlen István ellen, (Drózdy Győző: így van! En ma is harcolok ellene!) tehát nekem nem lehet ezt a szememre vetni. Amikor tehát ilyet látok, akkor nem tudom megérteni, hogy a konzervatívek, az öregek tanácsa, a bölcsek tanácsa {Egy hány a jobboldalon: A cs'áklyások!) nem tud arra a méltányos álláspontra helyezkedni, hogy nem provokálja az országot ilyen anyagias kérdéssel, (vitéz Somogy váry Gyula: Ebben teljesen igaza van Horváthnak!) En már megállapíthatom, hiszen köztudomású, hogy közben a kormány engedett, én tehát önökhöz, mint népképviselő-társaimhoz szólok, hogy méltóztassanak az ehhez való hozzájárulást megtagadni. (Klein Antal: Meglátjuk! — Zaj.) A másik vádja volt Csik Józsefnek, hogy mi örökösen diktatúráról beszélünk, (vitéz Somogyváry Gyula: Hát ez már csakugan komikus is!) diktatúrától féltjük az országot és azt kérte tőlünk számon: hát hol van diktatúra? (vitéz Somogyváry Gyula: Nahát hol van?) A Budapesti Hírlap azt mondja, soroljuk fel azokat a tényeket, amelyekből diktatúra következik. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. Képviselőház! Állítom, hogy ilyen kifejezetten, mint ahogyan az én Csik József képviselőtársam naiv módra — pedig ő nem naiv (Derültség.) — felvetette a kérdést, hogy hol a diktatúra, nem lehet bebizonyítani. Ezt ő úgy képzeli, hogy ma, 1936. május 13-án bejelentem, hogy most kezdődik a diktatúra. (Zsindely Ferenc: De mióta beszélik már ezt a diktatúrát! Három éve beszélik!) T. Ház! Ilyen naiv diktatúrát és ilyen naiv diktátort még a világtörténelem nem mutatott. Minden diktátor azzal jön, hogy ő jót akar, hogy ő a nemzet érdekében cselekszik, hogy ő tulajdonképpen a nemzet akaratának és öncélúságának a kifejezője. (Zaj a jobb- és a baloldalon. — vitéz Szalay László: Mussolini be is bizonyította!) Méltóztatik látni! Tessék már mondani, hogy Mussolininek az uralma nem diktatúra? (vitéz Somogyváry Gyula: De igen, az!) Tetszik látni, egy képviselőtársunknak mégis csak... (Zaj jobbfelől. — Dinnyés Lajos: Nem vagyunk Olaszország!) A négus is nemzete érdekében hagyta e ott Addisz-Abebát, mert azt mondta, hogy kívülről jobban tudja szolgálni hazáját, mintha ott marad az abesszinek között és ott hal hősi halált. (Zaj. — vitéz Kenverea János: Mi ebből a következtetés? — vitéz Somogyváry Gyula: Hát halljuk a tényeket, hogy hol a diktatúra?) Jön, jön! (Derültség a jobboldalon.) T. Ház! A diktatúra, miután azt egyetlen egy diktátor sem ismeri be, közvetlenül nem bizonyítható, (vitéz Somogyváry Gyula: Dehogy nem, Mussolini beismerte, meg is mondta.
