Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 445 székről beszélt és még egyebet is mondott. Azt mondotta (olvassa): »őszintén megmondom, hogy a régi kerületi beosztást is igazságtalannak tartom.« (vitéz Somogyváry Gyula: Nagyon helyes! Ma is mondja!) »Ez a magyar faj elleni intézkedés volt.« Kérdem, ha már a titkos választójogról azt méltóztatik mondani, hogy majd megcsinálja, mi van a kerületi beosztással, amelyet ő maga állapított meg?, (vitéz Somogyváry Gyula: Azt együtt fogjuk megcsinálni a választójogi törvényben!) Ezt meg lehetett volna minden további nélkül valósítani és azt hiszem, túloldali t. képviselőtársaim sem haragudtak volna, ha nem 53 községet kellett volna 100 vagy 120 kilométer távolságban végig agitálniuk, hanem egy csomóban lévő községekben végezhették volna a maguk alkotmányos funkcióját. A miniszterelnök úr tehát e tekintetben is inkonzekvens. (vitéz Somogyváry Gyula: De miben inkonzekvens? Hiszen ez hozzátartozik a •választójogi törvényhez! — vitéz Szalay László: Rosszindulatú beállítás! — Mózes Sándor: Határidőre Ígérte a titkos választójogot.) Talán felesleges is felemlítenem a miniszterelnök úrnak azt a közismert kijelentését, hogy a nyílt választás lélektiprás, (Felkiáltások jobb felől: Ügy van! Ma is ezt mondja!) .mégis folyton tipornak a lelkeken. Hiába terjesztettünk mi be egyszakaszos törvényjavaslatot, amelyben azt kívántuk, hogy már az időközi választások is a mai választójogi törvény szerint, de a titkos választójog alapján folyjanak le, nem méltóztattak elfogadni szemben a miniszterelnök úr kijelentésével és a nemzeti munkaterv következő nagyszerű megállapításával, (olvassa): »Olyan országgyűlést akarunk, amely a nemzeti közvélemény hű tükrözője, a mellett az ország minden dolgozó rétegének képviselője. , (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Szükségesnek tartjuk a választójog reformját, a titkosság elvének érvényesítése alapján. (Helyeslés a jobboldalon. — Drózdy Győző: Teljesen ; 'megegyezünk. — Dinnyés Lajos: De mikor csináljuk meg? — Felkiáltások jobbfelől: Miért sürgetik olyan nagyon?) T. Képviselőház! Őnök

j is akarják, mi is akarjuk a titkos választójogot, időnk pedig van, hiszen annyit vagyunk szabadságon, mint talán a világ egyetlenegy parlamentje sem. (Ellenmondások jobbfelől.) Ebből a célból tehát rövidítsük meg egy kissé a szabadságunkat és akkor az a nagy jóakarat, amelyet az urak itt a titkos választójog irányában mutatnak, rögtön realizálható lenne. Méltóztassanak ezt megcsinálni. Nem fogunk semmit sem mulasztani egyéb törvények „ alkotása terén, hiszen szabadságunkat adjuk oda erre a célra. A miniszterelnök úr azonban mondott még mást is, amivel szemben most a másik oldalon, miután egymásután 24 mandátumot semmisített meg... (Molnár Imre: Mennyi volt abból az ellenzéki? — JDinnyés Lajos: Soha még enynyit nem semmisítettek meg! ,— Molnár Imre: 11 ellenzéki volt! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, mélt ózhassanak csendben maradni! Horváth Zoltán: Mondom, miután egymásután 24 mandátumot semmisített meg a közigazgatási bíróság, egyeseknek az az ideájuk született, hogy, a mandátumok feletti ^bíráskodást el kell venni a .közigazgatási bíróságtól és _ parlamenti bíróság hatáskörébe. kell utalni. (vitéz Somogyváry Gyula: Ezt nem hiszik el Félegyházán sem!) Nem így van, t. képviselő' társaim? (Felkiáltások jobbfelől: Nem!) Ezt boldogan vesszük tudomásul, de nem kaptunk semmiféle cáfolatot, (vitéz Somogyváry Gyula; A lapok is fenntartással közölték!) örülök ennek, t. képviselő társsaim, mert akkor ugyanazon a véleményén lesznek, amelyen Gömbös miniszterelnök úr, amikor az 1925 : XXVI. tc-et tárgyalták, (vitéz Somogyváry Gyula: És amelyen ma van! — Zsindely Ferenc: Csupa egyetértés vagyunk!) Ha ilyen nagy az egyetértés, t. képviselőtársaim, akkor nem tudjuk megér; teni, hogy miért nem méltóztatnak eliminálni a közéletből, a politikai életből ezt a régi rák; fenét, miért nem méltóztatnak végre nyugalmi helyzetet teremteni. Hiszen talán nem sértem meg a t. túloldalt,, ha azt mondjbm, hogy ez cinizmus. (Felkiáltások jobbfelől: Na, na!) Egyrészt hirdetni, írásban kiadni^ kint a. kerületben állandóan a titkos választójogot portálni és publikálni, másrészt pedig annak ellenére, hogy időmilliomosok vagyunk, mégsem jönni ezzel a Ház elé', (vitéz Szalay László: Egy kis ideg csillapít ót!) Ez a vád tehát, amely bennüinket ért nemcsak Csik József t. képviselőtársam részéről, hanem a következő napon mindjárt a a hivatalos újság részéről is, amely rögtön, szemünkre vetette, hogy a titkos választójogot követeljük, pedig a titkos választójog nem Programm, nem helytálló. Hát mi azért is akarjuk ezt, mert nemcsak közjogi vonatkozásban tartjuk fontosnak, hanem gazdasági vonatkozásban is. Azok a panaszok, amelyeket itt a túloldalról hallottunk gazdasági és pénzügyi vonatkozásban, a mi elgondolásunk szerint --azt hiszem, az odaát ülők jórésze is így gondblja — csak itgy volnának eliminálhatók, ha itt csakugyan olyan parlamenti ülne, amely megfelel a nemzeti munkaterv 4. §-á,nak. Amíg ez nem lesz, adldig az én t. képviselőtársam beszélhet, szépen felépített beszédét elmondhatja itt. de a pénzügyminiszter úr ^továbbra is meg fogja csinálni a maga költségvetését, továbbra is lesz ínség, továbbra is lesz muniïanélküliség, továbbra is csak ilyen korcsszülött törvényjavaslatokat fogunk tárgyalni és alkotni, mint amilveneket alkottunk a gazdaadósság rendezésénél, a hitbizományok rendezésénél és a telítési kérdések rendezésénél, (vitéz Sebestyén Kálmán: A Felsőház nem vállalja még ezt sem!) Ha már méltóztatik felhozni a felsőházat, kíváncsian várom és kíváncsiak va^vnnk eze*

1 az oldalon valamennvien. hogy a Felső'háznak ez után a döntése után, vissza1 jővp ide a telepítési törvényjavaslat, a túloldal miként fog viselkedni? (Dinnyés Lajos; Erre kíváncsiak vagvunkH A túloldal elfogadta azt a törvényjavaslatot úgy, ahogy beterjesztették. Most kíváncsiak vagyunk, hogy ezt a módosítást, amit itt a kormány nem akart megtenni, önök elfogadják-e? (vitéz Szalay László: Hozzájárult a miniszter úr! — Zaj.) T. képviselőtársam, én nem oktathatom ki önt az alkotmányból, hogy nem a miniszternek kell hozzájárulni,, hanem, önöknek kell hozzájárulniuk. (Zaj.) Az nem volt vitás, hogy a kormány déferait a Felsőiháznak, csak az a kérdés, hogy a nép képviselői) deferálnak-e, vagy sem, hogy önök valóban a népet képviselik-e,, vagy nem, lesz-e bátorságuk ahhoz, hogy ezekben , a. történelmi .időikben 'annak a Felsőháznak visszalökjék ezt a telepítési "törvényjavaslatot? (vitéz Kenyeres János: Ellenzéki oldalról kívánták a módosításokat! — Zaj.) Amikor pepecselni kénytelen a pénzügyminiszter, amikor az egyes közgazdasági tárcákat nem tudja dotálni, amikor az adózás a