Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának l mívelésügyi miniszter: Kétmillióval több, mint azelőtt volt! — Mózes Sándor: Az semmi! — Horváth Zoltán: Ez a legszimpatikusabb tárca nekünk! — Dinnyés Lajos: Es ez van a legkoldusabban dotálva!) Itt vissza kell térnem az adókérdésre ezzel kapcsolatban. Tudniillik, ha összehasonlítom az ingatlan- és ingóvagyon adóztatásának arányát, akkor meg kell állapítanom, hogy annak ellenére, hogy nekünk ingatlantulajdonosoknak kevesebb a jövedelmünk, mint annak az 5—10.000 vagy nem tudom hány nagyiparosnak és nagytőkésnek, mégis az ország adójának 80%-át mi fizetjük ingatlantulajdonosok és háztulajdonosok. Bár a társulati adóalanyok jövedelme öszsze sem hasonlítható a mezőgazdaság jövedelmével, ugyanakkor a társulati adó mégis csak 18—20%-kai szerepel a költségvetésben. Ezek az állapotok nem tarthatók fenn tovább. Es akkor, amikor a mélyen t. túloldal is elismeri ezeknek a kérdéseknek a helyességét,, azt kérdezem: miért nem méltóztatnak intézkedni és a kormány figyelmét felhívni, ezekre a dolgokra, miért nem méltóztatnak szorgalmazni olyan törvényjavaslatokat, amelyek ezeket az anomáliákat megszüntetnék? (Horváth Zoltán: Ez is beletartoznék a sofort-programmba! Már három év óta tart ez a sofort! — Zaj.) Rá kell térnem egy másik kérdésre is. Itt is ki kell előre jelentenem azt, hogy távol áll tőlem Budapest városát bármiféle vonatkozásban lekicsinyelni, avagy pedig irigyelni, a magunk részéről azonban meg kell állapítanunk azt, hogy amikor Budapest székesfőváros egy világvárossá fejlődött, amikor Budapest székesfővárost az egyes tárcákon belül a legmeszszebbmenően támogatják, — különösen vonatkozik ez a kultusztárcára — akkor ezzel szem.ben a vidék, különösképpen a vidék tanügyi helyzete nagyon elhanyagolt. Meg kell, hogy mondjam azt, hogy nagyon sok helyen — amint az valószínűleg az urak is tudják — egy tanító hat osztályt tanít egyszerre a tanyákon; de a falvakban is tudok ilyen anomáliákat. Ha ilyen állapotokat látunk, mégis csak megérdemelné a vidék, a falu, a tanya, hogy a kultusztárca dotálásra szánt összegből neki több jusson, mint amennyi eddig jutott. Itt van azután a felekezeti tanítók és papok jövedelmének a kérdése, amely végeredményben szintén rendezendő volna, hogy végre egyszer már ők is olyan megélhetéshez jussanak, mint az a tanító, akinek állami állása van. Van azután egy másik kérdés is, amelyet meg kell, hogy említsek és ez Budapest gyárváros kérdése. Nem irigyeljük Budapesttől azt, hogy a város egyúttal mint központi gyártelep szerepel. Arra kell azonban kérnem a mélyen t. kormányt, hogy méltóztassék odahatni, hogy ha újabb gyártelepek létesülnek és meg van ennek a lehetősége, akkor ezek a vidéki városokban is épülhessenek azért, hogy a vidéki, városok'munkanélküliségének a problémája ezen az úton jobban megoldható legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Mondom, nem irigyeljük Budapesttől azt, hogy a budapesti munkásság aránylag jól van ellátva, aránylag elég jól keres a vidéki munkássághoz képest, kénytelenek vagyunk azonban mint vidéki képviselők a vidék jobb helyzetét is követelni. A mai helyzet következménye a vidék lassú elszegényedése. (Horváth Zoltán: Nem is olyan lassú!) Igen, most már elég rohamos. Ez azután oda fog vezetni, hogy a vidéki munkás JvÉrvrSELÖIIÁZI NAPLÓ. VII. í£. ülésé 1936 május 13-án, szerdán. 433 vagy földmíves akár a jobboldali, akár a baloldali szélsőségek karjai közé hullva, talán a mélyen t. túloldalnak sem kellemes irányba fog terelődni ennek az országnak a lakossága. (Czirják Antal: Nyilas irányba!) Itt van a közmunkák kérdése is. Erről már a telepítési javaslatnál is több szó esett és azt hiszem, itt a költségvetési vita alkalmával is. Amint méltóztatnak tudni, a közmunka javaslatot mi elfogadtunk azért, mert ezzel, habár kis összeget tett ki, segítettünk a munkanélküliség mai lehetetlen állapotán; kénytelenek vagyunk azonban megállapítani, hogy ez az öszszeg, amelyet erre a célra a pénzügyminiszter úr előteremtett, nem elég ahhoz, hogy a munkanélküliség kérdését megoldja. Éppen ezért azt kell javasolnom, hogy bárhonnan, ha költségvetésen kívül is, vagy ha lehet a költségvetésen belül és a megtakarított összegekből, kell megfelelő pénzt fordítani közmunkákra, hogy ez a lehetetlen állapot, a nyomor és-, az éhinség, amely az ország egyes vidékein uralkodik, végre egyszer, ha nem is . szűnik meg, de legalább enyíttessék. (Helyeslés half elől. — Zaj a jobboldalon.) En rosszhiszeműséget nem tételezek fel senkiről, s ezért kérem, hogy <ha módjukban van, azonnal tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy az országnak helyzetén ezzel is segíteni lehessen. (Mózes Sándor: Nem akarnak! —Jenes András: Dehogy nem! — Mózes Sándor: A hatalom a kezükben van, megtehetik, ha akarják! — Gr. Festetics Domonkos: Halljuk a szónokot! — Elnök csenget) Mint a Balaton vidékének egyik képviselője, foglalkoznom kell a Balaton kérdésével is. ^Amint tudni méltóztatnak, a Balaton környékére ma már sokkal több külföldi jön nyaralni, sokkal nagyobb a Balaton látogatottsága, mint ezelőtt pár esztendővel volt. Ez részben azért következett be, mert a balatonvidéki fürdőegyesületek és községek maguk belátták, hogy megszűnvén a Balaton mentén a kereskedelem, lehetősége, rá kell térniök a fürdők fejlesztésére. Másodsorban pedig el kell ismernünk, hogy a kormány is elősegítette megfelelő propagandával bizonyos mértékig a Balaton fejlődését, azonban ez még mind nem elég, mert az idei esztendőben már most is, amikor a szezontól öt hét választ el bennünket, helyszűke mutatkozik. Ml lesz tehát a, főszezon idején, amikor meglepi úgy a külföldi, mint a belföldi közönség a Balatont? örvendetes, hogy ilyen sok vendég jelentkezik, de mégis el kell küldeni őket, mert nem tudunk nekik sehol férőhelyet biztosítani. Tudomásom szerint az Oti.-nak és a, Mabi.nak megvolna a lehetősége arra, — természetesen a kormány engedélyével — hogy a Balaton mentén legalább öt-hat megfelelő modern kis szállodát építsen a külföldi és belföldi vendégek befogadására. (Czirják Antal: IIa, nem foglalnának le minden pénzt az Oti.-nál és a Mabi.-nál a főváros szanálására!) Méltóztassanak ezt a kérdést komolyan felfogni, mert ma már a, Balaton külföldön is elismert fürdőhelye Magyarországnak, és minél jobban haladunk, 'minél jobban fejlesztjük, a magunk „kis körén belül, a mi anyagi helyzetünkhöz képest a Balatont, annál több és több vendég fogja a Balatont felkeresni. De ha nem tudjuk a Bala( tonnák azt a fejlődést biztosítani, amelyet â vendégek megkívánnak és megkövetelnek, akkor ismét vissza fog süllyedni a Balaton oda, ahol volt pár esztendővel ezelőtt, mert azt mondják, hiába megyünk oda, még el sem tudnak helyezni bennünket. 61