Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

430 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. mi állunk. Azt szeretném, ha ezt a kormány nemcsaík hangoztatná időnkint, hanem intéz­ményes cselekedetekkel bizonyítaná is. Azt sze­retném, ha azok a javaslatok, amelyeket a csa­ládvédelem, erkölcsvédelem, gyermekvédelem, házasságvédelem terén ígértek, tényleg meg is valósíttatnának, ha azok tényleg a törvényho­zás elé kerülnének. Erre megvan a lehetőség és megvan az alkalom, mert hiszen maga az igazságügyi államtitkár úr, aki a törvényalko­tás műhelyénél van, állapítja meg, hogy: »Azoknak, akik akár mint törvényhozók, akár mint törvényszerkesztők, a mai közéletben élnek, az a hivatásuk, hogy megszabják az embertár­saik által követendő életformák irányelveit és ezek lényeges tulajdonságának kell lennie a mélységes és nemcsak külső formákban (meg­nyilvánuló, hanem iaz Úristen parancsainak követésében teljesülő aktív és hitvalló vallá­sos életnek, mert az emberi törvények csak akkor jók, csak akkor helyesek, ha azokból az örök és soha nem változó erkölcsi normáikból merítik életerejüket, amelyeket^ az egyház két­ezer év óta minden együttélés alfájának és Omegájának tart.« Mi teljesen aláírjuk az igazságügyi állam­titkár úrnak ezeket a megállapításait és állít­juk azt, hogy csak az f ilyen keresztény lélek tud a mai bajokon segíteni, állítjuk azt, hogy csak az ilyen keresztény lélekben lehet az a sze­retet, az az áldozatkészség, az az önfeláldozás, amely az ilyen politikai működéshez és az ilyen törvényhozói működéshez szükséges. Mi állítjuk, hogy csak ez a lélek képese az altruiz­musra és a szociális érzésre, állítjuk azt, hogy erkölcsi alapot egy ilyen testületnek sem adhat (más, mint csak az evangélium parancsai. Min­den egyéb erkölcstan csak pótszer, minden egyéb erkölcstan csak humbug, olyan humbug, amellyel csak visszaéltek eddig és sohasem tud­tak pozitív eredményeket produkálni. Csak a vallásos érzés alkothat és nevelhet nemes embereket. AJki ezt kilopja az emberi lélekből-, az az emberből bestiát alkot és ne cso­dálkozzék, ha az a bestia azután felfalja őt. Kereszténység és hazaszeretet, ez az az össz­hang, amelyben nekünk mindnyájunknak talál­koznunk kell, ha békés fejlődést akarunk ebben az országban előmozdítani. A mai krízis ennek a krízise, a mai gazdasági krízis is és a mai lelki krízis is annak a krízise, hogy hiányzik a törvényhozás terméből ez a lélek. En szeret­ném, ha ez a keresztény párt és azok a keresz­tény képviselőtársaim, akik szintén ebben a gondolatkörben élnek és mozognak, összeálla­nának és ebben a kérdésben határozott, intéz­ményes keresztény politikát tudnának a kor­mányzattól kisürgetni. Szeretném, ha a kormány tenne valamit a krisztusi alapon álló irodalom és publicistika támogatására, amely támogatás hiawyat^ az igazságügyi államtitkár úr felpanaszolta. Sze­retném, ha a kormány tenne valamit a keresz­tény gazdasági rendszer megalapozása és biz­tosítása érdekében és ha tenne valamit a marxismus és, a radikalizmus kíméletes keze­lésének vagy kedvezésének ellenére. Nem le­het azt isoha elismerni és soha a kormányzat helyes tényének konstatálni, hogy ebbe a gon­dolatkörbe bele nem illőleg keresztül forszí­rozta és megcsinálta Budapesten a szovjetkö­vetséget, a szovjet központot. Valahányszor az Andrássy-útnak abban az elegáns villautcájá­ban látom azt a vörös lobogót a kalapáccsal és a sarlóval, felforr a vérem, hogy mi hiába voltunk itt és hiába beszéltünk heteken ke­resztül, ez mégis megtörtént. Itt leng Buda­pesten a szovjet zászló, következményeképpen megjelent itt a budapesti iskolákban is a kom­munizmus. Előrebocsátom, hogy nem székes­fővárosi iskolákban. Megállapítom, hogy ezek az iskolák, amelyekben ez a kommunistamoz­galom felbukkant, kivétel nélkül zsidó feleke­zeti iskolák, a 31 letartóztatott közül 30 tarto­zik a zsidók közé és csak egyetlen a keresz­tények közé. Megállapítom tehát, hogy nem a székesfővárosi iskolák romlottak meg, — ott megvan a fegyelem — ellenben igenis he­lyes volna, ha a kultuszminiszter úr több gonddal felügyelne ezekre az említett isko­lákra és ezt a gondját a belügyminiszter úr megosztaná vele. Ugyanis azért, mert a profit­kapitalizmus üzletet akar kötni még ellenségé­vel, a szovjettel is, nem szabad nekünk ebben a kérdésben semmit, egy jottányit sem enged­nünk, nem szabad ezt semmivel sem elősegíte­nünk és ha Európának hályogosszemű diplo­matái nem látják be, hogy a szovjettel nem a békét lehet biztosítani, hanem a háborút és a forradalmat, akkor nekünk, akik már átestünk ezen a veszélyen, akik már a vörös himlőn egyszer keresztülmentünk, tudnunk, látnunk és éreznünk kell, hogy mindaz az elnézés, mindaz a gyengeség, amely ezen a téren meg­nyilvánul, óriási kihatással lehet az egész nemzet életére. Mi nem kesztyűs kezet, hanem kemény öklöt várunk ezen a téren is és mi kongatjuk állandóan és folytonosan azt a vészharangot, amely azt mondja, hogy nem szabad ezen a téren egy jottányi engedményt sem tenaiünk. Én mégegyszer idézem — bocsánatot kérek — az igazságügyi államtitkár urat, aki ennek a kis pártnak elődjéről, a néppártról Jászbe­rényben ezt mondotta (olvassa): »Nálunk egy kicsiny, de elszántságban bátor és céltudatos tábor a parlamentben és a parlamenten kívül kongatta a vészharangot az egyházpolitikai törvények idején s a közjogi ellentétek ma­gasra csapkodása idején rámutatott az igazi teendőkre, a nemzeterősítő szociális alkotó munkára és azi erkölcsi regenerációra. Sajnos, a politikai vezetőség siketsége és vaksága miatt az összes akkori államhatalmi erők nem a nem­zet igazi ellenségei: a szabadkőművesség, a szocializmus, a radikalizmus és 'társai ellen, de mindén eszközzel az erkölcsi és isteni törvények érvényesülését követelő ezen csoport ellen irá­nyultak.« r T. Képviselőház ! Ma nem ez a helyzet. Nem állítom, hogy a kormányzat intézkedései mi ellenünk irányulnak, de azt állítom, hogy a mi vészharangkongatásunk nem kelt akkora vissz­hangot a kormányzatban, mint amiekkorát kel­lene keltenie és azt állítom, hogy a mi céltuda­tos és öntudatos követeléseink ezen a téren nem találják meg azt az elismerést és megértést, amelyet pedig egy keresztény kormányzattól, amely velünk egy plattforrnon áll, a magunk részéiről elvárunk. Es mi mégsem csüggedünk, mi teljesítjük és teljesíteni fbgjuk a mi ke­resztény kötelességünket. Mi állandóan hirdet­jük a megváltást a íkereszt jelében. Ezt a ma­gyar nép már ösztönösen érzi. Mi dolgozunk azon, hogy ebből az ösztönből öntudat legyen és ebből az öntudatból cselekedetek legyenek és szembeszállunk minden ellenséggel ezen a téren. A bolsevizmussal is, amelynek apja a hitetlenség, anyja pedig a mohó kapitalizmus és szembeszállunk azokkal is, akilk ennek szál­láscsinálói. Szembeszállunk mindazokkal, akik nem ismerik el a védteleneknek Istenadta jo­gait és szembeszállunk azokkal, akik az isko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom