Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

412 Az országgyűlés képviselőházának . van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mózes Sándor: Mindent felemésztenek!) Egészen példátlan, talán a világ összes államainak költségvetései között egyedülálló az, ami nálunk van, hogy a személyi kiadások az Öszszes költségvetési kiadásoknak 53*4%-át teszik ki. (Zaj a baloldalon- — Mózes Sándor: Fiatalembereket küldenek nyugdíjba. — Dinnyés Lajos: A fiatalembert, aki rosszul köszönt a főr ispánnak, nyugdíjazzák!) Abban látom az okot, hogy a személyi kiadások a nagyobbik felét teszik ki a költségvetésnek, amely költségvetés ma már olyan magas az üzemekkel együtt, hogy a nemzeti jövedelemnek, a 'bruttó összjövedelemnek legjobb esetben is egyharmadát veszi igénybe. Minden harmadik pengő jövedelem közteherben fizettetik el és ennek a minden harmadik pengőnek több mint a fele egy hivatalnoki apparátus fenntartására fordíttatik. Külön elferdülés a mi költségvetésünkben a nyugdíjteher, amely ezidőszerint 250 millió pengőt tesz ki csak az állami adminisztrációban az üzemek nélkül és természetesen az autonómiák nyugdíj terhei sem foglaltatnak ebben az összegben. E nyugdíj teher 250 millió pengős összege a 3 milliárdos ossz nemzeti jövedelemnek 8%-át teszi ki. A költségvetésnek magának 25%-os megterhelését jelenti és némely üzemnél egészen tarthatatlan helyzetet jelent, mert pl., — ha a hivatalos statisztikában nem olvasnám, mem hinném el, — az állami vasműveknél másfél millió pengő az aktív személyzet terhe és 6 millió pengőt tesz ki a nyugdíjteher.. Ugyancsak ilyen a helyzet az Államvasutaknál, ahol az aktív személyzet terhe 65'8 millió pengő, a nyugdíjasok terhe pedig 71 millió pengő, vagyis a nyugdíj nagyobb terhet jelent, mint az aktív személyzet terhe. (Homonnay Tivadar: Trianoni teher!) Igen t. képviselőtársam engedje meg, hogy erről beszéljek, mert kell erről beszélni. T. képviselőtársam, azt látom éppen a zárszámadásokból, hogy az 1925/26. évi zárszámadásban az összes nyugdíjteher 180 millió pengővel szerepelt. Öt év múlva a mai nívóra szökött fel, vagyis 250 millióra. Károlyi Gyula gróf kormánya 20 millió pengőt lefaragott és nagy kínnal visszamentünk 230 millióra. Ma már megint 250 millió pengő a nyugdíjteher, és tavalyról az idénre újabb 6 millió pengővel emelkedett,, ami azt jelenti, hogy még mindig egy emelkedő tendenciát mutat. (Zaj.) A trianoni nyugdíjterhek azonban, t. képviselőtársam, ebben a 'tételben csökkenő összeggel kell, hogy szerepeljenek, mert hiszen a trianoni nyugdíjasok apránként elhalnak és kivesznek. De a költségvetésből a csökkenő nyugdíjteher mellett egy abszolút számokban emelkedő és kibirhatatlanul magas nyugdíjteher összege tűnik ki, amely kérdéssel feltétlenül szükséges ennek az országnak komolyan foglalkoznia, mert én tudom, hogy ez a kérdés nem alkalmas népszerűség szerzésére, de ha az ellenzék megteszi, a pénzügyminiszter úrnak fokozott kötelessége egy 250 millió pengős kibírhatatlan nyugdíjtehernek észszerű módon való lecsökkentésére törekednie. Nem arra gondolok itt, hogy szerzett jogokat érdemes hivatalnokoknál meg kellere szüntetni, de végre mégis csak el kellene már kezdeni egy észszerű státusrendezést és a borzalmasan túldimenzionált nyugdíjjogosult segédhivatali, irodai, gépírói és egyéb kisegítő alkalmazottak megfelelő ideiglenes jelleggel való alkalmazásának rendszerére kellere át28. ülése 1936 május 13-án, szerdán, > térni. A nálunk sokkal, de sokkal gazdagabb Angliában fél- és negyedakkora státuszokkai adminisztrálják a brit birodalom óriási dimenziói közt a világ egyharmadára kiterjedő birodalmat, mint ahogy ez nálunk történik. Azt láttam például Arßliaban, hogy a brit birodalom honvédelmi minisztériumában nyolcvan státuszbeli tisztviselő van. Ugyanakkor megnéztem a magyar költségvetést, — ma nem tudom, mennyi van, — akkor ezernél több volt a minisztérium státuszbeli alkalmazottja. (Rakovszky Tibor: Tábornokok lónyilvántartók! — Zaj.) Ezeket a tényeket világosan fel kell tárnunk az ország előtt s a nyugdíjterheknek észszerű csökkentése és a személyi kiadások túldimenzionáltságának megoldása tekintetében meg kell tennünk a lépéseket. (Homonnay Tivadar: Tessék a nyugdíjterheket öt generációra felosztani és a trianoni nyugdíj terheket pedig külön, mint trianoni terhet elszámolni,, nem pedig mint személyi kiadást! Ne egy generáció fizesse az egész nyugdíjterhet!) Én minden megoldást elfogadok, amely, ezt» a helyzetet megoldja. Ami ellen tiltakoznunk kell, az az, hogy ez a helyzet így maradjon, sőt ez a tendencia még fokozódjék, mert ennek a teherrek megvan ám a másik oldalon a súlyos számlája azokban a munkanélküliekben, azokban az éhezőkben és nyomorgókban, akik a mezőgazdasági munkának teljes lehetetlensége, a mezőgazdaság jövedelmezőségének megszűnése következtében kenyér nélküle maradván, ma már a száraz kenyeret sem tudják biztosítani maguknak. (Gr. Pálffy-Daun belép a terembe. — Rupert Rezső: Be tetszett tévedni? — Malasits Géza: Kóser tejet kérünk. — Derültség.) T. Ház! A költségvetés pénzügyi vizsgálata alapján ismételten megállapítom tehát, hogy államháztartásunk, költségvetésünk egy teljesen stagnáló, sőt részben romló képet is mutat és megállapítható azokból az egyéb tünetekből is a gazdasági helyzet meglehetősen stagnáló képe, amelyek általában a nemzetgazdászok előtt egy ország belső helyzetének hőmérői szoktak lenni. Itt van például az ország cukorfogyasztása, amely még mindig fejenként a tízkilós színvonal alatt marad, amely cukorfogyasztás pedig általában a nemzetek jólétének vagy vagyonosodásának fokmérője szokott lenni. Itt van az adóhátralékról szóló statisztika, amely azt mutatja, hogy a múlt évi 290 milliós hátralék mindössze 283 millióra, vagyis 7 millióval csökkent csupán, pedig az adóbehajtások drasztikus volta igazán már nem enged kívánnivalót, mert ebben a tekintetben fokozni a szigort valóban már az ország belső rendjének és nyugalmának felborítását jelentené. T. Ház! A külkereskedelmi forgalomról sokszor olvassuk, hogy javuló tendenciát mutat. Azt tényleg meg lehet állapítani, hogy pénzben kifejezve, az elmúlt évben 12%-kai növekedett a külkereskedelmi forgalom, ez azonban mennyiségileg nem jelent semmiféle emelkedést, mert a külkereskedelmi forgalom pénzbeli ellenértékének emelkedése kizárólag a világpiaci árszínvonal emelkedésének, de nem az exporttevékenység fokozódásának a következménye, tehát végeredményben itt is teljes stagnáció jelentkezik. (Rupert Rezső: 1929 óta rettenetes visszaesés van!) T. Ház! Mindezek alapján kénytelen vae-yok megismételni azt, amit már a múlt esztendőben mondottam, hogy az állam pénzügyi helvzete s a költségvetés egy olyan túlfeszítettség képét 1 mutatja, amelyben már semmi rugalmasság