Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 1Í8. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 407 .termelésnek a ^elfogyasztáson alapuló fejlődése mezőgazdasági szeszfőzdék részére biztosítassék. Ilyen intenciója volt az 1914 évi kerettörvényjavaslatnak, amely csak a világháború kitörése következtében nem emelkedhetett törvényerőre s amelynek Indokolása szerint halaszthatatlanná vált olyan intézkedés,, amelynek következtében a szesztermelés mindinkább mezőgazdasági üzemmé alakuljon át és amely folyamatot ne akadályozhassa egyes új nagyipari szeszgyáraknak létesítése. Ugyanezt a tendenciát, ugyanezt a szándékot látjuk azokban a külföldi államokban, amelyekben a szesztermelés a mezőgazdasági egyiparnak fontos ága. így pl. Cseh-Szlovákiában az ott érvényben lévő árdifferenciálás i rendszer alapján a mezőgazdasági szesz ára 3%kal magasabb az ipari szesz áránál, de ezen túlmenőleg, ezt meghaladóan, a termelési keretet is fokozatosan módosítják a mezőgazdasági szeszipar javára. Ennek következtében Csehszlovákiában az 1932/33-as szesztenmelési esztendőben a volt a helyzet, hogy az egész szesztermelési keretnek 73%-a jutott a mezőgazdasági szesziparnak, 23%-a az ipari szeszgyáraknak és 4%-a az élesztőgyáraknak. Ausztriában pedig az österreichische Spiritusstelle az elmúlt négy esztendőben mintegy 40%-kai magasabb árat fizetett a mezőgazdasági szeszért, tmint az ipari szeszgyárak által előállított szeszért. Lengyelországban úgy az árdifferenciálás, imint az új szeszmonopólium-törvény által életbeléptetett kontingens rendszer kifejezett és lényeges kedvezményben részesíti és támogatja a mezőgazdasági szeszipart az ipari szeszgyárakkal szemben olyannyira, hogy az 1934/35-ös termelési esztendőben a 600,000 hektóliter termelési keretből a 'mezőgazdasági szeszfőzdéknek 525.000 hektóliter jutott ,a ipari szeszgyárak 75.000 hektóliterével szeimiben és míg a mezőgazdasági szeszfőzdék által termelt szeszt 61 zlotyval váltották be, addig az ipari szeszgyárakét csak 31 zlotyval. Németországban ugyancsak egy lényeges árdifferenciát látunk, imég pedig szintén a (mezőgazdasági szesz javára. Ezen külföldi példák is, azt hiszem, alátámasztják és bizonyítják azt, hogy a mezőgazdasági szeszipar támogatása egyes nagyipari szeszgyárakkal szemben indokolt, indokolt és szükséges különösen egy olyan agrárországban, imint amilyen mi vagyunk, ahol kétségtelenül — mint mondottam! — elsősorban a-míezőgazdasági ipart kellene támogatni azt az, ipart, amely a miezőgazdaságban, a magyar földben gyökerezik. (Rupert Rezső: A kormánytól függ! Szorítsa rá a kormányt! — Horváth Zoltán: Mi megszavazzuk! — Rupert Rezső: Innen követeltük! Jurcsek Béla: Dehogy szavazzák meg! — Zaj. — Vázsonyi János: Lakatos Gyula és Fellner Pál képviselőtársaival beszélje meg.) Ezzel szemben az 1921 :XLI. te, teljes ellentétben az eddig érvényben lévő törvényeink intencióival és rendelkezéseivel, egy új helyzetet teremtett. Egyrészről valóságos nemzeti ajándékban részesítette két-háromn nagyipari szeszgyár tulajdonosát, másrészről pedig szerzett jogoktól való megfosztás útján végtelenül sérelmes helyzetet kreált a mezőgazdasági szeszipar részére. T. Ház! Az 1921 :XLI. tcikk ugyanis előző szeszadótörvényeink intencióival, sőt rendelkezéseivel is ellentétben, r a 240.000 hektoliterben megállapított termelési keretből a mezőgazdasági szeszfőzdéknek csak 160.000 hektolitert juttatott az előző több mint 190.000 hektoliteres kerettel szemben. Tehát több mint 30.000 hektoliterrel csökkentette a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési keretét, ugyanakkor pedig 24.000 hektoliter szesztermelési kerettel megajándékozta — hangsúlyozom, hogy megajándékozta — az ipari szeszgyárakat. (Eckhardt Tibor: Tiszta igazság!) Tehát amíg az egyik oldalon szerzett jogokat vettek el minden kártalanítás nélkül, (Rupert Rezső: Tessék reparálni!) addig a másik oldalon, — nem kívánom kutatni, hogy hogyan és milyen módon, de lehetséges volt az, hogy az ipari szeszgyárak egy nemzeti ajándékban részesültek. (Eckhardt Tibor: Kérünk határozati javaslatot! Megszavazzuk! — Hertelendy Miklós: A gazdadolgokat rendesen jóknak találják, de nem szavazzák meg. — Zaj a baloldalon.) T. Ház! Nem tudom, hogy a túloldalon ülő t. képviselőtársaim az 1921 :XLI. tcikket is Gömbös Gyula terhére akarják-e írni. (Derültség a jobboldalon és a középen. — Klein Antal: Hegedűs Lóránt csinálta! — Horváth Zoltán: Most javítsák ki! — Eckhardt Tibor: Erre való a reformkormány! -— Jurcsek Béla: Klein Antal benne volt a bizottságban! — Klein Antal: Hoztunk is javaslatot, tettünk indítványt, meg is szavazták, de a kormány nem hajtotta végre. — Zaj) Erre való tekintettel legyen szabad a t. kormánynak többrendbeli ígéretére hivatkozva kérnem, hogy a kormány még a folyó naptári év folyamán hozzon a Ház elé olyan törvényjavaslatot, amely ezt a sérelmes törvénycikket megváltoztatja. (Élénk helyeslés.) Olyan törvényjavaslatra van szükség, amely lehetetlenné teszi azt, hogy csak az tudjon érvényesülni, aki jobban tud kijárni, akinek több protekciója van (Igaz! Úgy van! - Élénk helyeslés a jobboldalon, balfelől és a középen.) s amely törvény lehetővé teszi, hogy mezőgazdasági iparunk e legfontosabbik ága felvirágozzék. (Klein Antal: Teljesen igaza van! — Horváth Zoltán: Határozati javaslatot! — Klein Antal: Teljesen igaz! Kérünk javaslatot! — Horváth Zoltán: Biztosan Mecsér az akadály!) A hadikölcsönkötvények valorizációjának kérdésére, valamint a hadirokkantak és^ özvegyek járulékainak kérdésére akarom még felhívni úgy a Ház, mint a kormány figyelmét. (Helyeslés a baloldalon. — Dulin Jenő: Hiábavaló.) A hadikölcsönkötvények valorizációjának kérdésében csak az volna a szerény, azt hiszem, igazán szerény kérésem az igen t. kormányhoz, különösen a pénzügyminiszter úrhoz, hogy legalább a kisexisztenciák kötvényeit valorizálják, értékeljék át. {Helyeslés a baloldalon. — Rupert Rezső: Régóta követeljük! — Dulin Jenő: Régi kívánság!) Jól tudjuk mindannyian, hogy a világháborúban a magyar nép vette ki részét a legjobban r az áldozatkészség terén a monarchia összes népei között. Nem tudhatja senki, mikor fog eljönni az a nap, amikor a hazának megint szüksége van a nép áldozatkészségére és őszintén megmondom, félek, nagyon félek, f hogy ha ez a kérdés nem fog kellő időben és kellő módon rendezést nyerni, akkor ez az apellálás hiábavaló lesz. (Rupert Rezső: Ezt már 1920-ban elmondtam! — Hertelendy Miklós: A kormánynak megvan a szíve hozzá, megcsinál mindent, amit tud!) Ugyancsak jogos kritika tárgvává tehető a hadirokkantak és özvegyek járulékainak kér-