Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 403 álló kisgazdapárt legutóbbi ülésén ennek az országnak állapotait a balkáni és az abesszíniai állapotokhoz hasonlította, (vitéz CsicseryRónay István: Szégyen és gyalázat! Hallatlan! Ilyet ímer csinálni! — Zaj. — Elnök csenget. — Farkas István: Igaza is volt! vitéz CsicseryRónay István: Nem volt igaza.! Vázsonyi János: Ezt nem lehet hanggal elintézni! — vitéz Matsekényi Imre: De revolverrel sem! — Gr. Festetics Domonkos: A szocialistáknak, meg a zsidóknak tetszik! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Vázsonyi János: Ez nem torokkérdés! — (Zaj.) Ne vegye tőleun a t. Képviselőház és Eckhardt Tibor képviselő úr szerénytelenségnek, ha arra akarom kérni ezúttal is, lássa be, hogy az ilyen kijelentések, amennyiben megtörténtek, nem szolgálják ezt a szegény megcsonkított országot, nemi szolgálják talán azt a pártot sem, amelynek Eckhardt képviselő úr a vezére, de az ilyen kijelentések nem szolgálják a képviselő úr érdekeit sem. (vitéz CsicseryRónay István: Bársonyszék kellene! Horváth Zoltán: Ezek a választások szolgálják, ahogyan bekerültek az urak ide a parlamentbe? — Zaj. Horváth Zoltán: Azok szolgálják! — Gaal Olivér: Es a halottak, meg az okírathaimisítások! azok szolgálják!) Gratulálok, íhogy a képviselő úr közbeszólását olyan szép folyékonyan olvassa fel. (Derültség r és taps a jobboldalon.) Bizonyos fokig érthető, t. Képviselőház... (Egy hang a baloldalon: Hangosabban!) Nem tudok olyan hangosan beszélni egymagam, mint az egész ellenzék egyszerre. (Ügy van! jobb felől.) Ismétlem, bizonyos fokig érthető hogy a költségvetés vitájában, vagy akár az egyes törvényjavaslatok vitája során felszólaló képviselőik beszédeit talán pártállásuk is (befolyásolja. Ebben leli talán magyarázatát az„ hogy az ellenzéki képviselőik — tisztelet a kivételeknek — sokszor nem éppen igazságosan, szigorú bírálatban részesítik a kprmány minden ténykedését, minden intézkedését, minden törvényjavaslatot, amelyet a kormány idehoz a Ház elé, a kicsinyes pártpolitika fölé nemi tudván emelkedni és csak azt nézve, hogy pártjuk, vagy sajátmaguk gyakran csak vélt népszerűségének használ-e egy olyan bírálat, amely pártpolitikai szempontból megengedem, hogy lehet opportunus, de amely mindenesetre sokszor magán viseli az iinkonzekyenciának és a mindenáron való ellenzékieskedésnek a bélyegét, (vitéz Csicsery-Rónay István: A gyűlölködés bélyegét!) A túloldalról ezzel szemben a válasz az, hogy a kormánypárti képviselők,, vagy azoknak legalább is túlnyomó része, minden kormányintézkedésben, minden törvényjavaslatban valami egészen excepcionálisat, valami korszakalkotóan nagy szerűt vél felfedezni, vagy legalább is ennek a véleménynek ad kifejezést. Bár természetesen ez a pártállásból következő befolyás énrám is vonatkozik, mégis igyekezni fogok úgy, mint lezt a múltban is bátor voltam megtenni, teljesen független, önálló véleményt mondani, amely véleményt — erről előre biztosíthatom a t. Házat, — semmi de semmi más nem fogja befolyásolni, mint meggyőződésem és lelkiismeretem. T. Ház! A tárgyalás alatt lévő költségvetés vitájában résztvéve, szeretnék rámutatni egyrészt az elmúlt költségvetési év folyamán a kormány által elért kétségtelen eredményekre, másrészt pedig azokra a kérdésekre, azokra a problémákra, amelyek nem, vagy nem kellőképpen nyertek megoldást és amelyeknek meg oldása éppen ezért halaszthatatlanul szűk í gessé vált. Ezeknek különben a kormány nemzeti munkatervében is szereplő kérdéseknek, problémáknak kellő időben és megfelelő módon való végrehajtására, megoldására, legyen szabad ezúttal is mély tisztelettel és ismételten felkérnem a kormányt. Ha a kormány külpolitikáját és annak eredményét vizsgáljuk, teljes tárgyilagossággal mégis csak azt lehet megállapítani, hogy a kormány e téren az egyedül helyes utat választotta. Az előző kormányok által inaugurált olaszbarát politikát folytatta, sőt azt ki is mélyítette. Az események mindenesetre azt látszanak igazolni,, hogy a m. kir. kormány helyesen járt el akkor, amikor minden körülmények között, nehéz napokban is, nyíltan, férfiasan és lojálisán kitartott a fasiszta Olaszország mellett. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt az Olaszországgal ivaló baráti viszonyunkat illetőleg a kormánynak e téren kétségtelenül eredményes tevékenységét egyesek olyan módon szretnék lekicsinyelni, sőt talán tagadásba is venni, hogy azt mondják : mindaz, ami az olasz-magyar barátság viszonylatában jó, helyes és a nemzetre nézve értéket jelentő, az mind nem a Gömbös-kormány érdeme, hanem csakis kizárólag Bethlen István grófé. Ez megint egyike azoknak a kritikáknak, amelyek nemcsak a tárgyilagosságot nélkülözik, (hanem, merem mondani, a jóhiszeműséget is. Mert ha nem lehet vitás az, hogy kétségtelenül elismerés illeti ímeg Bethlen István grófot és akkori kormányát e ránknézve nagyfontosságú olaszbarát politikának a megteremtéséért, épolyan kevéssé kétséges az, hogy elismerés illeti meg Gömbös Gyulát és kiváló munkatársát Kánya Kálmán külügyminiszter urat (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a köztépen.) e rendkívül nagyfontossággal bíró olaszbarát külpolitikának a folytatásáért és eredményes kimélyítéséért (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek a kormánynak az érdeme továbbá, hogy létrehozta, megteremtette azt az atmoszférát, azt ia ímeleg baráti kapcsolatot, amely ma közöttünk és Lengyelország között fennáll. (Elénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) A kormány igen helyesen ismerte fel, hogy a mai Közép-Európában Lengyelország hatalmas és számottevő faktor és hogy ezzel az újjászületett, nagy lengyel nemzettel nekünk közös érdekeink vannak; közös érdekeink pedig különösen akkor, amikor azt látjuk, hogy északi szomszédaink, a magyar Felvidék jelenlegi ideiglenes urai kikkel szövetkeznek. Ez a kérdés, szerény nézetem szerint, nem magyar-cseh és nem magyar-tor osz kérdés, hanem az egész keresztény civilizációnak a problémája. (Ugy. van! Ugy van! jobbfelől.) A kormány külpolitikájáról szólva, a legimélyebb meggyőződésből fakadó örömmel kívánom üdvözölni külpolitikánknak azon orientációját, amelynek iránya a harmadik német birodalom. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) E helyesen vezetett külpolitikában van a legbiztosabb záloga a nemzeti megújhodásnak és ugyancsak ebben van legnagyobb biztosítéka a ránk erőszakolt trianoni békediktátum következtében tőlünk elszakított és idegen járom alatt sínylődő magyar testvéreinkkel való mielőbbi egyesülésnek. (Ugy van! Ugy van! r a jobboldalon és a középen.) Igen helyesen járt el a miniszterelnök úr, amikor a kákán is oso^^mót kereső kritikusok véleményével mit sem ve, elment többízben Németországba, el57*
