Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának . punk oktatási ügyeit és népünk oktatását, akkor nézze meg egy elemi iskola hatodik osztályának a vizsgáját, kísérje figyelemmel, hogy az az anyag,, amire később az elemi iskolából kikerülő gyermekeknek szüksége lesz, vagy mi az, amiből hasznunk lesz és mi az az anyag,, amire soha többé szükségük nem lesz. Az elemiből kikerülő fiúgyermekek tudásával nem is igen akarok foglalkozni, mert hiszen később leventekorukban vagy a gazdasági iskolában, meg az ismétlőiskolákban mégis esak törődnek ismereteik továbbfejlesztésével, annál inkább kell azonban foglalkoznom a leánygyermekek tudásával. A magyar falu leánygyermekeiben a jövendő magyar anyákat kell látnunk és a jövendő magyar anyák kezében van a nemzet jövője, de jelenlegi tudásuk és kulturáltságuk semmi biztatóval nem tölthet el bennünket népünk és a falu jövendője iránt. Bár tudom, hogy az elemi iskolában még nem lehet mindazt tanítani, amire a jövendő magyar családanyáknak szükségük volna, mégis a ' higiéniának és az észszerű táplálkozásnak állandó hangoztatása, a varrásra és a szabásra s a hasonló házkörüli és minden falusi anyától feltétlenül megkívánandó ilyen dolgokra való előkészületnek a falusi elemi iskolákba leendő nagyobb mértékben való bevezetése szükséges. Ez, esak az. első lépés, ezen felül pedig az iskolánkívüli népoktatás keretében szükségesnek tartanám a szövésnek és a fonásnak a különböző háziipari tanfolyamok bevezetésével történő tanítását. Ha pedig a falu felnőttéit nézem, akkor a, mezőgazdaság körében is feltétlenül minél előbb megvalósítandónak tartanám a minimális munkabérek megállapítását. A magyar birtokososztály nagyjában mindig és -mindenkor eleget tett azoknak a szociális követelményeknek, amelyeket a magyar nép tőle joggal elvár és a magyar birtokososztály igenis vállalja és viseli is azokat a megterheléseket, amelyeket egyáltalában viselni elbír, mikor munkabérként a termésből ad tisztességes részt, de ugyanakkor lehetetlen, hogy spekulánsok felhasználják a munkanélküliséget és a munka-túlkínálat örve alatt messziről hozott idegen munkásokat alkalmazzanak, akik elkeseredetten ugyan, de hajlandók leszerződni sokkal alacsonyabb áron, hogy magukat az éhenhalástól megmentsék. Intézményesen és minél előbb okvetlenül megoldandó kérdés ez is, valamint az is, hogy az illető vidék és falu munkássága találjon elhelyezkedést abban a körzetben, ahol közel lakik, mert az egy tömegben levő munkanélküliségen való segítés mindig sokkal egyszerűbben és sokkal könnyebben áll módjában a kormányzatnak, mint az egyes falvakban elszórtan élő 10—20 munkanélküli családról való gondoskodás. Általában gazdasági átalakulásra van szükség. A szabad pálya jövedelmezőségének biztosítása elvonná a jövendő nemzedéket a tisztviselői eltartottságra való törekvéstől. Becsületes, szerény, megelégedett büszkeségben kellene élnünk és akkor mindnyájan inkább el tudnánk helyezkedni a trianoni nyomorúságos helyzet mellett is, nem gondolva a spekulációs lehetőségekre,^ ahol nyitva áll a mód olyan üzletek kötésére, ahol áruknak ide-oda való tolásával is lehet nagy jövedelmeket elérni. Rá kell térnem még az ifjúság -problémájára. Niaigyon sokszor vetik a mai fiatalság szemére, hogy nem tiszteli eléggé az öregeket, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VU. W, ülése 1936 május 12-én, kedden. 389 En úgy látom, hogy a mai fiatalságnak rdhes íhŐbb vágya, mint hogy az öregeket tisztelje, ellenben ehhez arra van szükség, hogy az öregek tiszteletreméltók is legyenek. De hogyan várhat megbecsülést az az idősebb nyugdíjas, aki ahelyett, hogy a nyugdíját élvezné, ha módjában van, igyekszik még két-három kisebb állást betölteni, hogy jövedelmét emelje, amely két állásban két-három fiatalember elől veszi el az elhelyezkedést. (Ügy van! Ügy van! — Taps. — Dinnyés Lajos: Tessék a kormánynak intézkedni, megszavazzuk ! — Rakovszky Tibor: Es a méltóságos dijnokokat kidobni! — Dinnyés Lajos: Megszavazzuk! — Esztergályos János: Amikor erről beszéltünk, -a' pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy ez frázis! — Zaj.) Vagy a köztisztelet útján jár-e az az egyén, aki már jó előre kinéz magának egy olyan állást, amelyben elhelyezkedhessen később, amikor nyugdíjba kerül? (Propper Sándor: Ha valaki innen mondaná, azt mondanák, ^ hogy frázis! — vitéz Szalay László: Önök frázisokkal dolgoznak mindig! — Zaj.) Tudom, hogy a szakérteleim és az idősebb kor megfontoltsága nagyon sok esetben* nélkülözhetetlen, azonbian végeredményben ez rendszerré még sem válhat, annál is inkább, mert tisztában vagyunk azzal, hogy milyen súlyos elégületlenség csíráit rejti magában és milyen veszélyes m viszszafojtott tudás és a visszafojtott érvényesülési lehetőség. (Esztergályos János: Cselekedni kell! — Dinnyés Lajos: Helyes, okosakat beszél, de ebből még nem lesz kenyér az ifjúságnak!) Mi oda fogunk törekedni, hogy ezeket elérhessük és ha valahol szükség van a testvéries egyetértésre, akkor éppen a társadalomnak ennél a rétegénél kell legelőször kidomborítani a testvéri együttérzést. (Helyeslés.) En különben a nyugdíjat, mint munkaképtelenség esetére, munkanélküliség esietére vagy öregség esetére szóló biztosítást tekintem. Szerény véleményem szerint a magángazdaságban elhelyezendő,bármilyen nyugdíjat élvező egyén illetményeinek folyósítását mindarra az időre, amíg saját maga bizonyítja be, hogy még aktív és munkaképes tagja a társadalomnak, beszüntetném. (Dinnyés Lajos: Odakinn ilyet mondani lezárást jelentene. — Zaj.) Mindezekben anyagi dolgokról, anyagi vonatkozásokról beszéltem, de a nemzetek történelméből látható, hogy nem mindig az anyag az, ami győz, nem az anyag a legfontosabb, hanem a szellem, az erkölcs és az eszme, amelynek körében és tatmellyel áthatva egy niemzet éli az életét. A nemzeti érzés fejlesztésében nagy hivatás vár a magyar sajtóra, amelynek közvéleményt kialakító erejét mindnyájan ismerjük. Amikor a kormány a sajtó reformját is programmjába vette, bizonyos, hogy semmiféle törekvés nincs, nem is lehet iái sajtótörvénnyel kapcsolatban a független magyar nemzeti célokat szolgáló sajtó korlátozásám. Azzal a tisztelettel, amelyet a sajtó megérdemel, fogunk ehhez a kérdéshez hozzányúlni. A magyar sajtó legyen szabad, legyen emelkedett szellemű és mindenesetre legyen nevelő hatású, (Boczonádi Szabó Imre: Es nemzeti!) szabad és korlátozatlan az igazság kifejtésében, de feltétlenül messzemenő felelősséget kell viselnie mindenkor^ amikor a, sajtó szabadságának téves értelmezésével a szabadságból szabadosság lesz. Hosszadalmas volna a sajtó szabadságáról tárgyalnom és vitatkoznom arról, hogy vájjon 55