Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházáénak működő, de világnézeti különbséget jelző gazdaság?! irányokkal. (Esztergályos János: Népi stát is bátran mondhat!) Ebben a helyzetünkben mi a nemzeti egységbe tömörülve nem párt, — hanem világnézeti alapon a szentistváni keresztény magyar királyság világnézetében keressük a kibontakozást és ennek az eszmének útján haladunk. Es ha világnézeti felfogásunkból eredő leggyakorlatibb eredmények nem is mutatkoznak azonnal, ez nem abban leli magyarázatát feltétlenül, hogy nem a legnagyobb erővel igyekeznének ezeket a céljainkat elérni, hanem természetes nehézségek mutatkoznak, amelyek a kényszerítő körülmények folytán az. elmúlt módszerekből erednek. Mindenesetre a bírálatot nem lehet a kormányzat működésével szemben olyan módon alkalmazni, mintha a mutatkozó eredmények minden erőfeszítés nélkül és magátólértetődően lehettek volna elérhetők. Gazdasági vonatkozásban elvitathatatlan, hogy jelenleg felesleges termékeink számára piacaink biztosítva vannak s csak rossz álomnak tűnik fel iaz az idő, amikor 6 pengős búzaárral kellett a magyar gazdának számolnia, amikor az állatár is alig valami volt, kiviteli lehetőségek alig voltak, amikor 20%-on felüli uzsorakamatláb mellett kellett az egész társadalomnak élnie és ebben az időben szinte lehetetlennek látszott, hogy az adófizető polgárság szabadpályán találja meg élet- és kereseti lehetőségét. A gazdaadósság rendezése nyugalmi állapotot hozott a gazdaadósoknak és hitelezőknek. Az iparügyi törvény a kisiparosság helyzetén igyekszik könnyíteni és a legkisebb ipari munkabérek megállapítása a súrlódási felületet igyekszik kiküszöbölni a munkás és munkaadó között. (Esztergályos János: Hogy kijátszák azt!) A hitbizományi törvény és a telepítési törvény hosszabb időre irányt szab az agrárirányzat fejlődéséinek. A földbirtokreform pénzügyi lebonyolításának rövidesen a helyes és a jelenlegi gazdasági helyzethez mért lehető elintézése pedig, mire minden reménységünk megvan, nagy könnyebbséget fog hozni azoknak, akik ennek súlyos terhei alatt nyögnek. S hogy a legutóbbi könnyítésre mutassak rá, az egy szoba-konyhás lakások adómentességét kell felemlítenem és akkor méltóztatnak látni, hogy ez a megindult folyamat olyan, amely megállani nem fog, s amely törekvéseinket — minden okunk megvan azt hinni — siker fogja koronázni. (Ügy van! a jobboldalon.) Mindezek a senki által el nem vitatható változások egy még mindig tartó súlyos gazdasági válság közepette történtek meg olyan időszakban. amikor mezőgazdaságunk már három esztendő óta katasztrofális termésekkel volt kénytelen számolni és ha a megkívánt optimumot nem értük el, ez mindenesetre nem rajtunk múlik és nem csüggeszt bennünket abban, hogy mindig a lehető legjobb célt igyekezzünk elérni. (Mayer János: Ezek Igazságos megállapítások!) Állami életünk és gazdasági életünk a monarchia nagy közösségében a liberális kapitalista gazdasági rend kívánalmai szerint alkotott törvények között fejlődött és természetes, hogy ezek a törvények a mai helyzetben átformálódást kívánnak. Bár senki előtt nem lehet kétséges, hogy iái régmúlt idők alkotásai a megváltozott körülmények között többé meg nem felelŐek, mégis sokain igyekeznek a reform szót diszkreditálni, pedig a reform nem jelent egyebet, mint a meg nem felelő és elavult intézke7, ülése 1936 május 12-én, kedden. 387 déseknek és intézményekniek megfelelő és helyénvaló intézkedésekké, illetve intézményekké való átváltoztatását. Az az irány, amely ide törekszik, mindenben fedi a nagy Széchenyi István gróf elgondolásait nemzeti viszonylatban és teljesen egy úton halad XIII. Leó pápai Rerum No varam enciklikájávial, amiely látnoki erővel szintén megérezte ezt a nagy társadalmi átalakulást amelybe bele fog esni feltétlenül az egész világ. A jövőben be fognak következni az egyéni boldogulást előmozdító intézkedésiek, így elsősorban iái magángazdaságra nehezedő közterhek igazságos elosztásával felépített adóreform. (Ügy van! a jobboldalon.) Régi adóreformunkat igen helyes alapon fektették le, mert az a jövedelem alapján épült fel. Ezt igazolja az, hogy földadónk kataszterbe foglalva a kataszter jövedelmezősége alapján lett az akkori időben mint legsúlyosabb és legtöbbet hozó adónem megállapítva. Azóta új kereseti lehetőségek nyíltak, sajnos azonban iá mindenkori kormányzat nem találta me© a módját annak, hogy az ezekből ia< kereseti lehetőségekből eredő jövedelmeket megadóztassa és közvetett adókkal így fogyasztási adókkal, forgalmi adókkal s különféle pótlékokkal és illetékekkel súlyosan komplikálta ezt az egész adózási rendszert, amely végeredményben nem azokat sújtja, akik a jövedelmeket élvezik, hanem akisembeberefere háríttattak e megterhelések át. Az új adótörvény csak akkor lehet jó, ha ismét a jövedelmet teszi az adózás alapjává, a fogyasztási adókat pedig, ha lehet, teljesen eltörli, de mindenesetre csak igen kis mértékben tartja fenn, mert ez a legantiszociálisabb adónem. Vlajjon van-e valaki, aki például jónak tartja a cukoradót és nem keseredik el akkor, amikor olcsó pénzért szállítjuk ki Magyarországból a cukrot vagy esetleg olcsó pénzért áll cukor rendelkezésre állati takarmányozásra is — de hiszen tudjuk, hogy állt rendelkezésre szeszfőzésre is—

s ha nem is számítom most a gyárak kalkulációit, a cukor fogyasztása hozzáférhetetlen a magyar nép részére éppen a magas állami haszonrészesedés következtében. (Ügy van! m jobboldalon.) Nagyon jól tudom azt, hogy az a 40 millión felüli bevételi kiesés, amely a oukoradó eltörlésével beállana, milyen súlyosan lenne pótolható, de azt hiszem — es rá is fogok mutatni lerre — van mód ennek pótlására. . ... Vagy nem elszomorító-e az, hogy a legszükségesebb népélelmezési cikkek a városi fogyasztóhoz csak fogyasztási adókkal és különféle vámokkal megterhelten kerülhetnek csak ugy, hogy a termelő alig kapja meg azt az értéket, amelybe annak a cikknek előállítása neki belekerült, a fogyasztó viszont nem bírja^ fogyasztani, oly magas annak a cikknek az ára. Itt az adó kérdésénél ki kell térnem a társulati adóra is. A magántulajdon elvén állva, és azt feltétlenül tiszteletben tartva, éppen uj munkaalkalmak lehetőségét fogja előmozdítani a részvényjogi törvény újra szabályozása.^ Minden hosszadalmasságot kikerülendően rá kell mutatnom arra a lehetetlen állapotra, ^amely ma a részvénytőke nagysága és az illető részvénytársaság vezetőségének fizetése, az igazgatósági tantiémek és az igazgatói fizetések tekintetében fennáll. Ha össze akarom: hasonlítani ezt a helyzetet a békebeli hasonló állapotokkal, egészen elképesztő számoknak jövök a nyomára. Egészen bizonyos, hogy ezek a magas fizetések súlyosan megterhelik mindazokat