Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának amikor a székesfőváros predomináló jelentősége és szerepe rányomja bélyegét az egész állami életre, így tehát az azzal való konkrét foglalkozás nagyon lelkiismeretes munkát igényel. Ide, a képviselőházba is a meggyőződés jegyében jöttem, fanatikus hittel és ebben a pillanatban is, amikor a költségvetéshez hozzászólok, egyáltalában nem érint a hatalom állásfoglalása, vagy ellenfeleim ellenkező argumentációja; szinte azt mondhatnám, hogy e pillanatban szeretnék pártokon felülemelkedni és a pártokon felülemelkedő objektív kritikával és meggyőződéssel egy kérdést akarok csak; tárgyalni és szem előtt tartani: imegfelel-e a mai politikai irány a nemzet érdekeinek, (Horváth Zoltán: Nem!) milyen irány felel meg a nemzet érdekeinek s melyik az az üt, amelyen haladva, ennek a nemzetnek a sorsát jobbra lehet fordítani. Mondom, semmi patetikus felfogás nem befolyásol, csupán egy meggyőződés; azon a ponton vagyok, hogy semmit sem várok, nem is félek, de nem is várok, csak teljes önzetlenséggel kötelességet vélek teljesíteni magammal szemben és azokkal szemben, akik híveim sorába tartoznak. Azt hiszem, hogy egy képviselőnek ez a legszentebb kötelessége. T. Ház! En a világszemlélet kérdéséből akarom bírálni a politikai irányt. En nem tudok elképzelni egy elszigetelt nemzeti életet, hogy azt ne helyezzem be a korszellem alakulásába. Nem is tudom mellőzni a korszelem alakulását és azokat a konkrétumokat, amelyek között kell ennek a megnyomorított nemzetnek leélnie életét. Ezért említettem a világszemlélet kérdését. Koncedálom, hogy a gazdasági körülmények sokkal nagyobb jelentőiségű tényezők, semhogy azokat mellőzhetnek, mégis úgy látom, hogy a gazdasági körülmények is külön világszemléletet csinálnak, önmagukban itt bent Magyarországban. S éppen azért, mert a meggyőződés jegyében foglalok állást, premisszám az, hogy én a keresztény nemzeti irányzatot a nemzet önvédelmi ösztönéből folyó jelenségnek tartom., De én nem elégszem meg ezzel a kijelentéssel, végeredményben logikailag akarnék ehhez a kérdéshez közelebb férkőzni. Anynyi ellenzéssel találkozik ez az irányát — csökönyös ellenzéssel, gúnnyal,, maró lekicsinyléssel —, hogy végre is a logika fegyvereivel jogom van megvizsgálni, v,a.n-e ennek az irányzatnak létjogosultsága, van-e jövője és helyes-e ennek az irányzatnak a követése? T. Ház! Az előbb arról beszéltem, hogy nem lelhet kiszakítani egy nemzetet a világviszonylatból. Igen, látom, hogy a korszellem óriási vívódásokon megy át. Kétségtelen dolog, hogy egy új (korszak kezdődik, egészen más az individuális lelkiség, szinte azt mondhatnám, hogy a világháború átalakította az emberek lelkivilágát, »befolyásolta annak alakulását, változtak a gazdasági körülmények, megváltozott az egész korszellem és ebben a koriszellemlben változott az irodalom, változott a művészet. Végeredményben a politika nem exakt tudomány, a politika az élet körülményeinek szolgálata, aimiben a nemzet élniakarása predominens parancs (Ügy van! Ügy van! a középen.) és a nemzet élniakarása szempontjából azoknak, akik ma nemzetet vezetnek, igenis, el kell birálniok úgy 'bölcseleti, mint .állampolitikai és gazdasági viszonylatban is annak az iránynak logikai szükségességét,, amelyet követni akarnak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) 127. ülése 1936 május 12-én, kedden. 361 Rendben van, hát én most csak felsorolok egyetmást. Itt van Szovjet-Oroszország kérdése. En nem kicsinylem le, én most kritikai vonatkozásban semmit sem kicsinylek le, (Rajniss Ferenc: Helyes álláspont!) minden kérdéssel — mint mondottam — pártokon felül állva, tárgyilagosan akarok foglalkozni. A szovjet a maga ismeretlen, de mérhetetlen tömegével, felfegyverzettségével — hiszen én többféle véleményt hallottam ebben a kérdésben, kiváló szakértőktől olvastam leírásokat, még pedig pro és kontra szóló útleírásokat, olvastam meggyőződéses szociáldemokraták útié írásait, olvastam nem olyan okét is, olvastam teljesen színtelen újságírókét, akik nem egy világszemlélet szemüvegén át szemlélték a körülményeket — azt mondhatnám,: egy ismeretlen hatalom, amely magában is egy nagy forrongás stádiumában van. De mérhetetlen veszedelem az én felfogásom szerint az egész európai, sőt mondhatom, a világ civilizációja szempontjából is. Méltóztassék majd mérlegelni akár mellette, akár az ellene szóló argumentációkat, be fogják látni, hogy ezt a kérdést tárgyilagosan kell kezelni. A szovjet ott áll a maga mérhetetlen hatalmával, fenyegető rém az egész világra nézve. Hogy az egész világra néave fenyegető, azt láthatjuk abból is, hogy a délamerikai államokban az összes mozgalmak mind a szovjet kezétől vannak irányítva, hogy pedig Európára, nézve rettenetes veszedelem, etekintetben annyit mondhatok, hogy végeredményben akár keresztény, akár nem keresztény valaki, de ha rendes, becsületes polgári eletet akar élni, ha nyugodtan akarja élni és élvezni az ő munkájának gyümölcsét, kénytelen elismerni, hogy nem állíthatjuk be a korszellem alakítását, a sajtót, az irodalmat egy olyan szellem szolgálatába, amely veszedelmet jelent az egész világ civilizációjára, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és így jogunk van ezzel a veszedelmes szelletmimel szemben önvédelmi rendelkezéseket tenni, a nemzet öncélúsága jegyében. (Ügy van! Ügy van! a jobbodalon és a középen.) Látjuk, hogy a szovjet tmindefelé új politikai szövetségek hálózatával akarja a maga befolyását biztosítani. Szinte azt mondhatnám, hogy ez az elveszni készülő világrend csökönyös magatartással kapaszkodik a szovjet ismeretlen nagy hatalmába és rettenetes játékot játszik, amikor ezt a hatalmat akarja saját poziciójának megmentése érdekében igénybevenni. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a jobboldalon és a középen. — Fábián Béla: Tánczos tábornok úr is aláírta a meghívót, amelylyel Litvinovot meghívták Genfbe!) Ebben a vonatkozásiban is láthatjuk tehát, hogyan alakul a világ, hogyan alakulnak a külpolitikában a szövetségrendszerek is. Itt megint tárgyilagos vagyok. Nagyon sajnálom, hogy az európai nagy szabadkőműves páholyok, társulva bizonyos kapitalista érdekekkel, forszírozzák ennek a szovjet befolyásnak fenntartását és érvényesítését, (Fábián Béla: Itt a hiba!) holott nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy végeredményiben az ő politikájuk a beretva élén való játszás és táncolás. Itt van — egészen tárgyilagosan véve á dolgot — Németország a imiaga hitlerizmusával. En ezt a kérdést is ugyanolyan higgadtan kezelem, mint amilyen tárgyilagosan megállapítottam a ténykörülményeket a Szovjetre . nézve. Különböző felfogások lehetnek pro és