Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

346 Az országgyűlés képviselőházának tára olyan alacsonyan van megállapítva, hogy abba nemcsak tisztviselők, esnek bele, hanem munkások is. Ujabban Magyarországon fellendült a iha­risnyaipar. Aki már látott egy harisnyaszövő­gépet és megnézte azt a komplikált szerkezetet, azok elképzelhetik, hogy a munkások, akik ezeket a gépeket rendbentartják, _ beállítják, hogy a leányok dolgozhassanak rajta, meny­nyire szemet és idegeket rontó munkát végez­nek. Tíz évnél tovább ennél a munkánál nem tudnak dologzni, mert a Bedeaux-rendszer mellett kidőlnek. Természetesen, ha az illető munkateljesítménye 10—12 esztendőre van be­osztva és ha speciális munkás, akkor t megkí­vánja, hogy jobban fizessék. Ekek kivétel nél­kül mind keresetiadót, plusz jövedelmiadót fi­zetnek. Ugyanígy az éjjeli szedők is. (Propper Sándor: Alacsony a létminimum, 300 pengő! Tessék 500-ra felemelni!) Angliában bevezettek egy adóreformot, amelynek első tétele az, hogy felemelték a gyárosok adóalapját. (Kölcsey István: Nyu­godjék meg a képviselő úr, fog jönni adóre­form! — Zaj.) Elnök: Kérem, Malasits képviselő úré a szó. Malasits Géza: Minden évben a pénzügyi tárcánál ugyanezt el szoktam mondani és min­den évben megkapom a miniszter úrtól a ste­reotip választ, hogy a kormány nem látja még elérkezettnek az időt arra, hogy az adót refor­málja. (Propper Sándor: Ha reformál, akkor emel! — Kölcsey István: Nem emel!) Amikor a legszegényebb háztulajdonosok az adó 12%-át, a szolgálati viszonyban levők 33%-át, az ipa­rosok 9'2%-át, de a gyárosok csak 1'2%-át fi­zetik a jövedelemadónak, a kereskedők 14%-át, az ügyvédek, orvosok és egyéb értelmiségek pedig 8%-át szolgáltatják be, engedelmet kérek, ilyen kiáltó igazságtalanság mellett, ilyen el­burjánzása mellett az adóelrejtésnek mégis csak jogos az a követelés, hogy egyfelől emel­jék fel a létminimumot nemcsak a kereseti adóra, hanem a jövedelmi adóra vonatkozólag is és teljesen jogosult az a kívánság, hogy az adót reformálni kell. (Helyeslés jobbfelől. — Propper Sándor: Megszoktuk, hogy mindent helyeselnek és semmit sem cselekednek! — Zaj. — Elnök csenget.) Ennek az adóreformnak a sürgősségét egynémely körülmény feltétlenül igazolja. Nem akarok a háztulajdonosok mel­lett beszélni, azok hivatottat) b védőket keres­hetnek magukna.k, mint én és találnak is, de a vidéki varosokban egy egész emberöltő hihe­tetlen nehézségei és fáradságai mellett szerzett apró háztulajdonok rövid pár esztendő alatt teljesen szétroncsolódtak. Azok a képviselő urak, akik vidéki városokat képviselnek, iga" zolhatják állításomat, hogy ma már a kisebb vidéki városokban a háztulajdonosok három­negyed része a tönk szélén áll éppen azért, mert az adók túlnyomó többségét az ő vállaik­ra zxidítják. Feltétlenül jogosult és indokolt tehát az a követelés, hogy a kormány egyszer szakítson azzal a nézetével, amit eddig mindig jónak tartott, hogy az adóreformot a gazda­sági viszonyok nem teszik lehetségessé. Most elérkezett az utolsó perc és ha nem reformál­juk meg az adórendszert, a terheket nem há­rítjuk át túlnyomórészben azoknak a vállaira, akik ezt jobban bírják, akkor az ország legér­telmesebb és legértékesebb része: a munka jö­vedelméből élők fognak elpusztulni. Csak röviden még jelezni kívánom, hogy adórendszerünk a legkiáltóbb igazságtalansá­126. ülése 1986 május 8-án, pénteken. gok mellett még közgazdaságilag is káros, ahert lecsökkenti a fogyasztást. {Vitéz Szalay László közbeszól. — Propper Sándor: Ha köz­beszól, értelmesen szóljon közbe! — Derültség és zaj.) Ennyit az adózásról. Majd a pénzügyi tár­cánál talán nyugodtabb légkörben részleteseb­ben elmondhatom errevonatkozó adataimat. Most imég osaik egészen röviden egy másik kérdéssel kívánok foglalkozni, amely kérdéssel a vitában résztvett szónokok egyike sem fog­lalkozott, ez pedig az a csapás, amely legjob­ban sújtja a imagyar dolgozóikat: a létbizony­talanság, a munkanélküliség állandóan fenye­gető réme. Mindnyájan fültanúi voltunk — én legalább igen és igen sok anunkástársam — annak a rádiószózatnak, amelyben a miniszter­elnök úr a tömegek felé azt kiáltotta, hogy 'munkanélküli segély nincs, de tmunka lesz. Hát ez a vezéri szózat pusztába kiáltó szó volt azért, mert a munkanélküliek munkanélküli segélyt valóban nem kiaptak, azonban inunkat sem 'kaptak. A munkanélküliek szánna a hivatalos siaépítő statisztika ellenére sem csökkent. (Köl­csey István: Javul!) A munkanélküliek nyo­mora 'és kétségbeesése még nagyobb lesz. A hivatalos körök — és itt azután a miniszté­riuimi is előljár ebben — azzal vigasztalják ma­gukat, hogy Magyarországon a munkanélküli­ség egészen elenyésző, tmég az 1%-ot sem éri el, holott a tőlünk északra fekvő államokban a munkanélküliség a 6, sőt 8%-ot is eléri. Ez önámító valótlanság, mert a hivatalos statisz­tika csak a szociáldemokrata és keresztényszo­cialista alapon szervezett munkaközvetítőik sta­tisztikáját közli, pedig tudjuk, hogy a rossz gazdasági viszonyok miatt és amiatt, hogy igen hataliniias, nagy munkanélküli tartaléksereg van az országban, a munkanélküliek száma jó­val nagyobb. Hiszen nem minden imunkás tar­tozik ezekhez a szervezetékhez részint azért, mert már kimerítették a segélyt, tovább fizetni a szervezet őket nem tudja, tehát kimaradtak, részben pedig azért, mert (mindenféle ellen­áramlattal igyekeznek a felserdülő fiatal gene­rációt — egyelőre még sikertelenül — a szerve­zettől távoltartani. 1A valóság az, hogy ma Magyarországon legalább félmillió férfi és női munkás, keres­kedő és irodai alkalmazott, föld- és erdőtmun­kás, szállítási és egyéb munikás szenved munka­nélküliségben és züllik, pusztul családjával együtt. Ennek a legkeresztényibb és legnemze­tibb társadalomnak úgynevezett 'elhivatott ve­zérei teljesen tehetetlenül állanak szemben ez­zel a 'kérdéssel és jobb megoldás hiányában ingyenlevessel egyebkötött robotmunkával és az emberséges béreket évek óta tervszerűen leszo­rító r és lealázó ínségmunkával akarjáik ezt a baljóslatú kérdést megoldani. Olyanok ezek a vezető uraink, imiint az a gyermek, aki egy szi­tával akarja kimerni a Duna vizét, mert a munkanélküliséget sem ingyenlevessel, seim ínségmunkával megoldani nem lehet, sőt az ínségimunka — megállapítást nyert ez már ré­gen — csak egyre alkalmas : az anélkül is ala­csony magyar bérnívót még lejjebb szorítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van a székesfőváros. Ezelőtt a Sipőcz­levesért amelynek kalória értéke igen alacsony és. éppen csak hogy az animális létet biztosít­ja csak seperni kellett és a fák töveit kellett megkapirgálni, ma már azonban parkokat lé­tesítenek azokkal az emberekikel, akiknek la fizetsége 5 defea lókolbász, 30 deka kenyér és

Next

/
Oldalképek
Tartalom