Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 341 tünk rentabilitását és külpolitikia vágyainknak elérését lehetővé fogja tenni. Amikor az előbb kifejtettem azt, hogy a két európai nagy fasiszta ország milyen nagy külpolitikai sikereket ért el, ugyanakkor nem hiszem, hogy a polgári világrend jövője érdekében bizalommal tekinthetnénk a most lezajlott francia választások felé, ahol a legnagyobb párt a 'Szociáldemokrata párt lesz és 1% komimunista képviselő került be a parlamentbe, hatszor-hétszer annyi, mint eddig". lA baloldali polgárság pártja, a francia radikális párt önöiunagán kell, hogy érezze tai baloldali polgárság tragédiáját, amely neim inner új világszemléletekhez folyamodni, mert gazdasági, társadalmi és ^ minden érdeke ellenkezik ezzzel. Nem tehet mást tehát, mint hogy a marxistákhoz fordul segítségért és akikor ebben a szövetségben mindig ő veszít iés mindig a marxizmus, mindig a szélsőség nyer, (Ügy VÖM! Ügy van!) Ha egy polgári párt nála sokkal szélsőségesebb baloldali elemiekkel szövetkezik, akkor természetes, hogy a választópolgárok az ilyen közösen vívott harc alatt, mint amilyet a Front Populaire csinált, legelsősorban, a legszélsőségesebb eleimeket fogják támogatni, ha már a szélsőségek támogatását ajánlják nekik, akkor választják a legerősebbet, a neki legszimpatikusabbat. A francia polgárság különös helyzetben van ebben a világnézeti és gazdasági harcban, amely una Európában folyik. A radikális párt arra nevelte a friaincia polgárságot, hogy a nagy francia forradalom jelszavain lelkesedjék, világnézeti szempontból még mindig jakobinus elv őket valljon, de, ugyanakkor gazdiaisági és pénzügyi tekintetben a kis burzsoá mentalitását sugározza ki magából. Ez a szövetség nem vezethet jóra, ez a kétlelkűség nem vihet előre az eredményekhez vezetői úton, s ezért mindenesetre valószínűnek kell tartanom azt, hogy Franciaországban most olyan politikai korszak fog bekövetkezni, amely a francia nép figyelmét súlyosan ia belpolitikai eseményekre fogja irányítani és külpolitikailag — noha az ő külpolitikájuk erősebben nem változhat nem hajolhat el — aktivitásuk hanyatlani lesz kénytelen. T. Ház! Magyarországon vannak olyan politikai szórványok, amelyek állandóan a francia orientációt ajánlják nekünk

% Azt hiszem, ezek is belátják a történtek után, az elmúlt esztendő eseményei után, hogy Magyarországniatk ilyen irányban való külpolitikai lekötésével mi nem érhetünk iel eredményt. Nekünk az előblb említett külpolitikai út betartása mellett idebent az országiban feltétlenül olyan belpolitikai irányt kell követnünk, amely a magyar faj, a magyar társadalom legalsó rétegeinek megerősítéséhez vezet és amely lassan, de 'fokozatosan építeni kezdi azt az utat, .amely egy új keresztény szellemű kollektív nacionalimus felé fogja iái magyar népet elvezetni. A magyar közéletben az utóbbi években erősen szokássá vált az, hogy főleg a mi baloldali köreink azt tanácsolják nekünk, hogy ne utánozzuk a külföldi példákat, mert ezek a külföldi példák nem alkalmasak iát Magyarországon való megvalósításra, ímert ezek a külföldi példák bennünket csődbe fognak vinni gazdiaisági, társadalmi és politikai téren egyaránt. Gömbös Gyula miniszterelnök úr is azt mondottal évekkel ezelőtt, hogy a narancsfát nem lehet -átültetni Magyarországiba. Szerény magam, aki a hitlerizmusról könyvet írtam, szintén azt mondottam annakidején, amikor még a hitlerizmus kezdeti stádiumában volt, hogy a hitlerizmus semmiesetre sem lehet exportcikk Magyiatrország számára Ma is azt állíthatom, hogy mi sem ia fasiszta, sem a hitlerista világrendet nem utánozhatjuk Magyarországon, azonban ennek ellenére állást kell foglalnunk az ellen, hogy minden nyugateurópai _ példát és minden Európában felvetődött új problémát mellőzzünk egyszerűen lázért, mert egyes, Magyarországion elhelyezkedett politikai, világszemléleti és gazdasági köröknek nem válik ínyére. Magyarország történelme azt mutatja, hogy a mi fennállásunkat elsősorban éppen annak köszönhetjük; hogy a magyarság nagy faji kultúrájának fenntartása mellett a korszerű eszméket mindig átvettük megfelelőképpen, a magyar viszonyokhoz asszimilálva. Annakidején, ezer évvel ezelőtt — bocsánatot kérek — Magyarország számára a kereszténység is idegen eszme volt. De ha nem akarok ilyen magas régiókban maradni, akkor meg kell állapítanom, hogy az Anjou-király ok hűbérisége, amelyet bevezettek, idegen eszme volt Magyarországnak. A XVII. században idegen eszme volt az, hogy az egy és ugyanazon nemesség elvét a külföldi oligarchikus rendszer bevezetésével megtörtük és legújabb politikai fejlődésünk, a legújabb kor magyar közéletének, történetének és politikájának fejlődése is azt mutatja, hogy a liberalizmus nagy gondolatkörét és vívmányait is külföldi eszméktől vettük át. Magyarországon persze egy-két emberöltő mindig elmúlik addig, amíg egy-egy eszmeáramlat hozzánk elérkezik. 1789ben, amikor a francia forradalom kitört, Párizsban a harmadik rend, a polgárság vívta^ a maga forradalmát és akarta a maga, eszméit megvalósítani. Nálunk az T790i92-es törvények és azok vívmányai azt mutatják, hogy ebben a korban még nem a magyar polgárság, hanem a magyar nemesség vívta ki jogait a felvilágosult abszolutizmussal, Mária Terézia és József császár uralmával szemben. r Mi ahhoz a stádiumhoz, amelyet Franciaország a nagy forradalmakben eléírt, 1848-ben jutottuk el. 1848 közjogi forradalom volt, csak annyiban volt szociális, amennyiben a jobbágyságot felszabadítottuk és a népet magunkhoz emeltük. De 1848 alapjában véve még közjogi forradalom volt akkor, amikor Párizsban már 1848-ban jelentkezik a proletariátus, a negyedik rend a, maga szociális forradalmával és Marxnak később előrevetülő eszméivel. T. Képviselőház! Mi azonban még 1848-ban sem tudtuk megvalósítani a magunk közjogi kívánságait. Az 1867-re maradt a 48 restituciója, amikor néhány év múlva Franciaország már keresztülesik az első kommunizmuson és Franciaország megalapítja a harmadik köztársaságot. Mi tehát a nyugati fejlődésnél ogvkéit emberöltővel mindig hátrább járunk. Ez sok tekintetben lehet szerencsétlenség számunkra, de ugyanakkor megóv bizonyos veszélyektől és lehetővé teszi, hogy azokat az eredményeket, amelyeket Nyugat-Európa egyegy rendszer kitermelésével elér, mi kellő leszűréssel és tapasztalatokkal ^vehessük át. Mindenesetre az 1867-es kiegyezés után az a tragédia, történt Magyarországgal, hogy az aszszimilizációs képesség elveszett; az az aszszimilizációs képesség, amely az egész középkoron és újkoron keresztül módját ejtette annak, hogy Magyarország külföldi nagy intézményeket magyarrá alakíthasson át, 1867 óta nagymértékben csökkent. Azok a liberális tör-