Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-126
T Az országgyűlés képviselőházának 1 Elnök: Csendet kérek! A képviselőházának úgy a jobb,,- mint a baloldalán egyetértenek abban, hogy a kérdés tisztáztassék. Méltóztassék folytatni beszédét. (Kölcsey István: Ezzel nem lehet tisztázni! — Zaj.) Györki Imre: Megnyugtatom a jelen levő igen t. imiiniszter urat jhogy meg fog jelenni ott is, ahol a ímentelmi jog nem véd. (Kölcsey István: Bravó, rendben van! Nem .szóltunk semmit!) Elnök: Ha rendben van,, akikor méltóztassék csendben iirtiaradni! (Kölcsey István: El is várjuk Györkitől!) Györki Imre: De megnyugtatom a t. miniszter urat, hogy a németek, a Harmadik Birodalom által szállított rotációs papír, a papírszállítás ügye is ide fog kerülni, mert, mint mondottam, ez csak az első dokumentum, amelyet ezúttal le fogok tenni a Ház asztalára. Ismétlem azonban, csak felvetem a kérdést, (Zaj.) hogy minden elfogultságuk dacára helyesnek, észszerűnek és összeegyeztethetőnek tartják-e valamely képviselő magatartásával, hogy egy ilyen felkínálkozás történjék egy idegen hatalomnál! En ismételten felvetem a kérdést... (Kölcsey István: Tessék bizonyítani a bíróság előtt! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Kertész Miklós: így épül a Südostraum! — Felkiáltások jobb felől: Micsodát — Kertész Miklós: így készül a Südostraum! Igen! Volt Magyarország! — Zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: A hitleri gyarmat! Amit most készítenek elő! — Bárczay János: Nem lehet ilyet mondani, képviselő úr!) Kérdezem, mi lenne a t. Ház és a t. túloldal álláspontja, ha az önök kezében lenne egy ilyen dokumentum, amelyben — mint mondottam — akár én, akár bármelyik szociáldemokrata Moszkva felé felkínálkoznék. (Egy hang jobb félőt: Tegye le a Ház asztalára! — Makk ai János: A Házon kívül hozzák nyilvánosságra és akkor el lehet járni!) Nekem ehhez a levélhez más hozzátennivalóm nincs. (Kölcsey István: Megvárjuk a holnapi napot, hogy mi fog ebből megjelenni! — Zaj. — Elnök csenget. — vitéz Hadnagy Domokos: A magyar nemzeti eszmét viszi előre... — Fábián Béla: Idegen kormányoknál? — vitéz Hadnagy Domokos: Mindegy! — Nagy zaj és élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindegy? Mi az, hogy mindegyt — Elnök csenget. — Reisinger Ferenc: Csak a miniszter ne kompromittálja magát vele! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak külön vitába szállani! (Zaj. — Farkas István: Nem magyarok azok! Milotay magyar? Fenét magyar, semmi köze a magyar néphez! — Nagy zaj és élénk ellentmondások joobbfelől és középen, — Elnök csenget. — Makkai János: A képviselő úr megsértette egy képviselőtársát! Azt mondotta, hogy nem magyar Milotay István! — Reisinger Ferenc: Kis hamis, hogy denunciál! — Felkiáltások, jobb felől és középen: Kis fajmagyar! — Zaj. — Makkal János: De nem ad elégtételt, mit csináljunk? — Reisinger Ferenc: Hát én adok magának...) Györki Imre: Milotaynak elégtételt adni, az már túlnagy kívánság, képviselő úr. (Zaj — Elnök csenget.) Befejezem tehát a beszédemet azzal, hogy e levél eredetijének fotókópiáját a Ház asztalára ezennel leteszem. (Meskó Rudolf: A holnapi újságokban megjelenik?) Elnök: Szólásra következik Makkai János képviselő úr. (Kölcsey István: Mi van a költségvetéssel? Nem szólunk hozzá? — Fábián 26. ülése 19S6 május 8-án, pénteken. 337 Béla: Hát ez elég hozzászólás! — Derültség és zaj. — Kertész Miklós: Ez csak arról szól, hogy lesz-e még itt jövőre költségvetési vita! — Fábián Béla: Arról van szó, hogy őket felszólították, hogy bizonyítékokat adjanak! Tessék megállapítani, mi ebből az igaz! — Malasits Géza: Majd lesz itt több bizonyíték!— Reisinger Ferenc: Nagyon sajnálnám, ha a miniszter úr beleesnék ebbe a kis ügybe! — Zaj.) Makkai János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy véletlenül éppen Györki Imre t. képviselőtársam beszéde után szólalhatok fel és nyomban válaszolhatok egy olyan vádra, amely ugyan nem tartozott a költségvetési vita keretébe, de az igen t. szociáldemokrata képviselő urak beállítása szerint közügy jelleggel bír, mert megvádolt egy országgyűlési képviselőt azzal, hogy a német kormány támogatására felkínálkozott, hogy ezzel egy lapot alapítson. Ez a vád mintegy kiegészítését látszik képezni annak a vádnak, amelyet néhány nappal ezelőtt Peyer Károly képviselőtársunk emelt ugyancsak Rajniss Ferenc képviselő úr, továbbá ama lap ellen, amelynek munkatársául szerencsésnek érzem magam lenni (Malasits Géza: Nemsokára szerencsétlensége lesz!) és azt mondotta akkor, hogy ez a lap a német kormány pénzéből tart fenn propagandát Magyarországon és a pénzt Rajniss Ferenc képviselő úr hozza vonaton, a fennálló devizakorlátozások figyelembevételével biztosan tiltott módon ráadásul. Ezeket mondotta néhány nappal ezelőtt Peyer Károly. Akkor Rajniss Ferenc képviselő úr itt a Házban, mi, a munkatársak pedig lapunk hasábjain felszólítottuk őt, hogy ezt bizonyítsa vagy állítását a Házon kívül ismételje meg, mert amíg ez nem történik meg, addig mi őt nem tarthatjuk olyan embernek, akivel szóba lehet állani (Malasits Géza: Attól ő még száz évig elélhet!) és várjuk ezt a bizonyítást. Azóta eltelt néhány nap, a képviselő úr vádját a Házon kívül nem ismételte meg, tehát ellene bírói eljárást rágalmazás címén nem tehettünk folyamatba; nem vonta vissza vádját, lovagias elégtételt nem adott — ez nem is jelentős ennél a kérdésnél — kétségtelen azonban, hogy megvádolt, megrágalmazott valakit a mi megítélésünk szerint és erre semmiféle elégtételt, vagy bizonyítást nem nyújtott. Ugyanennyi erővel, igen t. képviselőtárisaám, ha én arra az álláspontra helyezkedem, hogy semmiféle elégtételt nem adok, akkor hármikor felállhat itt a Házban bárki (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és azt mondhatja, hogy X. vagy Y. képviselő úr ellopta valakinek az aranyóráját; ha ezt egy általában nem ismétli tmeg a Házon kívül és lovagias elégtételt nem ad: akkor hogyan vegyünk rajta elégtételt? Annak megítélését, hogy egy ilyen esetben Peyer Károly képviselő úrról mi legyen a közfelfogás és a nézet, a t. Ház megítélésére bízom. Most a vádolók és a rágalmazók látják, hogy ez kínos helyzet, mert -azt még a Népszava olvasói is észreveszik, hogy ha valaki megvádol valakit, most a XX. században és a polgári világrend fennállása mellett mégis illik legalább valamit lejsztolni, hogy ezt a vádat alátámassza, mert különben az látszanék a dologból, hogy itt megrágalmazta,tott egy képviselő mint törvényhozó, egy újság részben mint jogi személy, részben mint erkölcsi és szellemi intézmény, továbbá egy politikai 47*
