Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának lï korom, amikor az iskola padjaiból elvittek ben­nünket a múzeumba és ott minden táblán azt láttuk, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. A kormány reformprogrammja is kö­rülbelül ilyen: a szemnek, a kirakatnak állan­dóiam mutatja iá különböző meglobogtatott pon­tokat, de kézzelfogható segítséget egyetlenegy társadalmi osztály, egyetlenegy foglalkozási ág, egyetlenegy hivatás sem élvez. Olyan ez valahogy, mint a tűzijáték, amely pillanatokig fenn világít laz égen, feltör, hogy azután egy pere múlva eLailudjék és ne maradjon utána más csak kellemetlenül fojtó füst. Rózsaszínű szemüvegen keresztül nézhette velünk a világot a miniszterelnök úr akkor, amikor rózsaszínű füzetét, a nemzeti munka­tervet osztotta szét, hogy később a kék re­ménységet csillogtassa meg előttünk, amikor a reformproigriaimim kék füzetét osztotta szét; és mint unodern Józsua jelent meg közöttünk: megállapította a napot, de akikor, amikor az nem sütött ránk és bevezetett bennünket az Ígéretek földjére, mert hiszen három esztendő óta tényleg az Ígéretek földjén élünk. Eleinte sok volt az igéret, inflációt kaptunk pontok­.an; lazután évenkmt egy ibe nem tartott igé­ret következett: ia; múlt esztendőben .megígérte a miniszterelnök úr a titkos választójognak a parlament elé hozatalát és törvénybeiktatását, ebben az esztendőben pedig megígérte, hogy Schaftsik György volt képviselőtársunk újra viasza fog jönni. Egyik Ígéretét sem váltotta be. (Derültség.) En ia második ígéretet nem reklamálom, de méltóztassék megengedni, hogy a miniszterelnök úr első igéretét annál inkább és annál erőselbben reklamáljam. A titkos választójogot azért is reklámálom, t. Ház, mert magam egy titkosan választó ke­rületet képviselek, Budapest északi kerületét. A Budapest északi kerületében a fővárosnak nagy tradiciójú, nagymultú, r becsületes lakos­sággal bíró kerületét, a Terézvárost. Méltóz­tassék megengedni nekem, hogy mint a, Teréz­város egyik képviselője, erről a kérdésről^ is néhány szót szóljak, néhány szót szóljak azért, mert éppen a legutóbbi napokban Budapest szé­kesfőváros főkapitánya ezzel a kerülettel kap­csolatosan olyan lefitymáló hangot (használt, (Tauf fer Gábor: Elszólta magát!) amellyel szemben nekem, mint a kerület egyik képvi­selőjének fel kell emelnem szavamat és amely ellen tiltakoznom kell. Vannak, akik Budapest iránti gyűlöletük­nek mindenkor kifejezést adnak és elfelejtik, hogy Budapest székesfővárosa Magyarország­nak, elfelejtik, hogy Budapest az ország szíve, elfelejtik, hogy Budapest jelenti külföldön a magyar kultúrát, a magyar idegenforgalmat. Megbecsülést és tiszteletet érdemel ez a város, amelynek lakossága rettenetesen sok szenvedést ért már meg, ér meg ma is és sajnos, fog még megérni. Az a kerület, amely iránt különösenmeg­nyilvánul időnként a gyűlölködés hangj szűklátókörűek hangja, tiszteletet és megbecsü­lést érdemel. (Tauf fer Gábor: TTgy van!) En a magam részéről büszke vagyok arra, hogy a Terézváros egyik képviselője lehetek, hogy ab­ban a kerületben születtem és csak azt mon­dom a gyűlölködőknek és a szűklátókörűeknek : ha kultúrát akarnak látni és tanulni, akkor jöj­jenek a Terézvárosba, ahol a főváros legszebb utcáj rí , (\ r /j Andrássy-út épült, jöjjenek el a Terézvárosba, ahol a külföldön is híres magyar királyi Operaház áll és a magyar zeneművészeti . ülése 1936 május 8-án, pénteken. 325 főiskola, f a Zeneakadémia, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok is a Terézváros terü­letén van, ha tehát kultúrára éhes valaki, ak­kor a Terézvárosban kielégülést nyerhet. Aki a magyar történelmet, ia magyar tradíciót akarja megtanulni, jöjjön el a Terézvárosba a mille­niumi emlékoszlophoz, ahol az ezeréves Ma­gyarország emlékezete mellett ott áll a magyar királyok galériája, a magyar hőskor, a tisztelt, becsült és százszorosan visszasírt magyar tör­ténelmi múlt. S aki a kegyeletnek akar szol­gálni, jöjjön el a Terézvárosba és ott boruljon le kegyelettel a hősök emlékköve előtt, ha pedig szeretetet akar tanulni, akkor jött volna el teg­napelőtt a Városligetbe, amikor 2000 terézvárosi gyermek az ottani mutatványosok jóvoltából ingyen szórakozhatott, jött volna el ma dél­után 4 órakor a Hunyadi-tér re, ahol a teréz­városi Vöröskereszt jóvoltából a szegénysorsú gyermekek többszáza kapott ízletes uzsonnát, részesült mulatságban. Szívet, kegyeletet, történelmet, kultúrát reprezentál az a Terézváros, amelynek vala­mikor többek között Jókai Mór és báró Pod­maniczky voltak a képviselői. Ez a kerület tisz­teletet érdemel, mert az ország nagymultú és tisztelt tradiciójú kerülete, tiszteletet érdemel az ő becsületes lakossága és ezért a főkapi­tányi elejtett megjegyzésekkel szemben, anél­kül, hogy én a magam részéről megsérteném azt a városrészt, ahol a főkapitány úr szüle­tett, mert tisztelem az ország minden részét, akár város, akár falu, akár tanya legyen az, csak a magam városrészének és kerületének védelmében tiszteletében kívántam ezt elmon­dani. (Tauf fer Gábor: A főkapitány úr még nem ismeri jól Budapestet! Most majd meg­ismeri!) T. Ház! Minthogy titkos kerületet képvi­selek, ezért is úgy érzem hogy köteleségem a titkos választójog egész vonalon való bevezeté­sének kívánságát itt hangoztatnom. Méltóztas­sanak megengedni, hogy a, titkos választójog ügyében a következő 'határozati javaslatot ter­jesszem elő és nyújtsam he a képviselőháznak (olvassa): »Az országgyűlés képviselőháza uta­sította a belügyminisztert, hogy készítsen hala­déktalanul^ törvényjavaslatot, úgyhogy az még a jelen ülésszak alatt tárgyaltasék és törvény­erőre emelkedhessek, a következő elvek alap­ján:^ Általános választási jog, titkos, szavazás, a választókerületeknek a népesség aránya sze­rinti igazságos felosztása, a kormány szolgá­latában álló, vagy attól egyébként függő egyé­niségeknek a képviselői tisztből való kizárása, a vesztegetések és választásoknál egyéb elő­forduló visszaélések szigorú megbüntetése.« (Helyeslés balfelől.) T. Ház! Tudatában vagyok annak, hogy határozati javaslatom sorsa ugyanaz, mint az általam a múltban benyújtott határozati javas­latoké, valamint mindazoké a határozati ja­vaslatoké, amelyek errőlaz oldalról nyújtatnak be, illetve érkeznek. Méltóztassék azonban meg­engedni nekem, hogy szerényen megemlítsem, hogy ez a határozati javaslat nem az én hatá­rozati javaslatom, nem az én szövegezésem. Szórói-szóra ugyanezt a határozati javaslatot nyújtotta be a magyar közélet legtisztább lel­kületű, legtiszteltebb és legbecsültebb vezető egyénisége, Irányi Dániel, 1869-ben. Minden­esetre az, hogy egy 1869-ben benyújtott határo­zati javaslatot lehet benyújtani ma is, jellemző arra, hogy milyen reformidőket élünk, jel­lemző arra, hogy mennyire fejlődtek politikai viszonyaink, mennyire fejlődött 1869 óta Ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom