Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

322 Az országgyűlés képviselőházának 1 megkérdezem erre nézve

1

, Győr városa azt mondja: nekem iái költségvetésembe be van állítva 125.000 pengő azért, hogy én (minden autó után két oldalon, a város két határán szedjek vámot. Már most ezt a 125.000 pengőt én Győr városától megválthatom és beállíthatom Győr városának költségvetésébe 125.000 pengővel ezt a határvámot. Ha pedig minden egyes városban pontosan ismerjük ezeket az összegeket, iáikkor be tudjuk állítani azokat a költségvetésbe egy-egy tétellel. Ha fontosnak tartjuk azt, hogy építünk transzverzális utakat, súlyos milliókon megépítjük prima autóútjainkat, hogy nyugatról a külföldiek bejöhessenek és továbhmehesseneik — pl. már Szegedig kiépítettünk egy műutat — akkor nem játszhatik szerepet egy 10— 20-^40 'milliós útépítési programmmál laiz-, ha beállítunk a költségvetésbe vámjogok megváltása címén egy fix összeget. Ha végiglapozom a költségvetés egyes címeit, akkor hasonló tételeket találok. (Sehandl Károly: Megváltás nélkül kell csinálni.) Tisztelt képviselőtársam, én nem vagyok bolseviki és senkitől sem veszek el egy jogot ellenszolgáltatás nélkül. (Schandl. Károly: Privilegizált jogok!) Ezek privilegizált jogok. Az a város tehát joggal azt mondhatja: ha te tőlem ez a jogot elveszed, gondoskodjál róla, hogy ez a hiány, amely a költségvetósemlben ebből származik, valahogy máshonnét pótoltassák. Igen tisztelt Képviselőház! Befejezem. En esßk kaleidoszkopszcrűen ragadtam ki egy pár kérdést, amely megkapta a figyelmemet, _ amikor a költségvetést böngészgettem. Befejezem pedig beszédemet belekapcsolódva Gratz Gusztáv képviselőtársam múltkori megállapításába, amikor azt mondotta, hogy egy országnak nem erő® kormányra, hlanem erős nemzetre van •szüksége. Hát én száz százalékig aláírom ezt a megállapítását. Azt hiszem, mindnyájan megkaptuk azt a körívet — nem tudom ki írta,, — amelyen alá van írva: Kovács Gábor nyugalmazott tanító, Csepel. Én már sok körívet, sokféle felszólítást kaptam érdekeltségektől, hogy támogassam ezt vagy azt a kérdiést, ele még nem volt a kezeim közit papíros, amely engem ennyire meghatott volna. Egy ember, aki azt tmondja, hogy (olvassa): »Kérem, uram, én nem politizálok« — evvel kezdi — »nekem nyolic gyermekem van, nyugdíjas ember vagyok, soha nem kértem a kormánytól semmit, küszködöm szegénységemben;, nem

1 is kívánok semmit sem kérni, de éppen azért hallgassák meg a szavamat. Amikor a mi nyugdíjunkat lecsökkentették, amikor nekünk áldozatot kellett hoznunk a haza összességéért, mert azt mondották,, hogy nem bírja az állam, mi akkor beletörődtünk zokszó nélkül abba, hogy igenis nekünk is küzdenünk kell azért, hogy ez az ország ebből a sanyarú helyzetből kikerüljön. Azonban akkor ne vegyék rossz néven« — ahogy ő mondja — »azt a (gyengéd figyelmeztetést, amelyet intézek a képviselő urakhoz, hogy ne^ személyeskedjenek, ne gáncsoskodjanak, ne bántsák azt a jóindulatú embert, aki nem dolgozhat olyan energiával és olyan munkakedvvel, ha mindenütt csak gáncsoskodással találkozik, .mindenütt ^csak kritizálják és kifogásolják tiszta jószándékait és azt keresik, ho,gy miiért nem tudta (még eddig ezt ia programmpontját megvalósítani és: miért, hol (hibázott. Ha ezeket a igán esoskod ások at« — mondja — »imi egyszerű magyarok a távolból 26. ülése 1936 május 8-án, pénteken. figyeljük, mindenütt meglátjuk az önzés látszatát, mindenütt látjuk a személyeskedést, mi tehát (gyöngéden figyelmeztetjük azokat az urakat, hogy ezekben a nehéz időkben legyünk egységesek, magyarok.« Ahol ilyen Kovács Gáborok vannak, az a nemzet erős, azt a nemzetet nemi féltem és remélem, hogy mindnyájan jobb jövőre fogunk ébredni. (Éljenzés és taps u jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Vázsonyi János ! Vázsonyi János: T. Ház! Előttem szóló t. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy a költségvetést általánossághan kritizálta, ugyanúgy, mint erről az oldalról szólott CsehSzombathy László képviselőtársam is. En is legelsősorban a költségvetés általános bírálatával kívánóik foglalkozni. Azt szokták mondani és gyakran hallottuk már a túloldalról, hogy a költségvetési nem bizalom kérdése ta kormánnyal szemben, a költségvetést nem a kormánynak, hanem/ az országnak szavazzuk meg. Ha az országnak: szavazzuk ímeg a költségvetést, akkor ezt a költségvetést nemi iva,gyok hajlandó az országnak megszavazni azért, mert annak összeállítása, tartalma késztet már magával a költségvetéssel és a költségvetés szerkezetével szemben is bizalmatlanságra. Ha a sommázat 41. oldalán az általános indokolás 1. bekezdését olvasom, akkor erre a •meggyőződésre kell jutnom, mert ez azt mondja, hogy az ország gazdasági viszonyainak javulására mutat a közszolgáltatási bevételek emelkedése. (Farkas István: Az adóprés fokozására!) A legnagyobb tévedés az indokolásnak ez a beállítása, •mert a közszolgáltatási bevételek emelkedése egy gyilkos adótúltehernek gyilkos módon való behajtására mutat, nem pedig — miként az indokolás mondja — gazdasági viszonyaink javulására. Nem a gazdasági viszonyok javulása az, hogy a fogyasztási árak folyton emelkednek és ugyanakkor a fogyasztási mennyiségek egyre csökkennék. Ugyanezen indokolásnak 2. hekezdése azt mondja, hogy a fokozatos gazdasági javulással az igények is emelkedtek és ezeket a költségvetés a kiadások emelésével honorálja. Egy nem létező gazdasági javulás fikciójára építi fel elgondolását és emeli a kiadásokat ugyanakkor, amikor a költségvetési hiány még; mindig tekintélyes, ha lényegtelenül csekélyebb is, mint az előző esztendőben a költségvetés deficitje volt. Tehát a feltételezett gazdasági javulás nem a hiány fedezésére és eltüntetésére szolgál a költségvetésben, hanem a kiadások emelésére. A költségvetés realitását, a költségvetés rációját önmagában már ez^az egyetlen tény megdönti. Maga a .költségvetés is reformra szorul. Szerkezete régi, elavult és szövevényes útvesztő a közszolgáltatások kivetésének és az állami célok megvalósításának rengetegében. Átlátszóság helyett az eltévedést, az eltévelyedést szolgálja. Az adórendszer onnan veszi a pénzt, ahol könnyen találja, a költségelőirányzat kiadja oda, ahová a kormány politikai kényelme kívánja. Ez a hangoztatott, de tényleg nemlétező reformidőnek a költségvetése. T. Ház! Reformállamban a közszolgáltatásoknak nem a termelési ágak teherviselésének szélső határával kell összeesnie, hanem a teherviselésnek kell az állami feladatok szükség• létének józan mértékéhez igazodnia. Nem ne-