Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-126
314 Az országgyűlés képviselőházának gőt kellett lefizetnie. Ez azt jelentette, hogy az a törpebirtokos, vagy kisgazda, aki egy pár holdon két ökörrel dolgozott, közmunkaváltság címén 20 pengőt fizetett adóként ugyananynyit, mint amennyit sokkal módosabb gazdatársának, aki ugyancsak két ökörrel 30—40 hold földjének munkáját is el tudta látni. Itt tehát tulajdonképpen a kisebb földek tulajdonosai aránytalanul magas adót fizettek és kerültek hátrányba módosabb gazdatársaikkal szemben. Közmunkaváltság címén, az 1934-es adóstatisztika szerint, a vármegyék és községek költségvetésébe 11 millió pengő van felvéve. Ez az összeg a vármegyék költségvetésének körülbelül negyedrészét, pontosan 24'61%-át tette ki. Még ma is nagy összegek folynak be közmunkaváltság címén a pénztárakba és hogyha már az államháztartás, a vármegyék és községek költségvetése ezeket az összegeket nem tudja nélkülözni, akkor sokkal igazságosabbnak, helyesebbnek és a tényleges helyzetnek megfelelőbbnek tartanám, ha a fogatonkint kivetett adó helyett ennek pótlására a ház és föld után vetnének ki pótadót. Hogy a közmunkaváltság mekkora öszszeget tesz ki, arról hozzávetőleges képet nyertem akkor, amikor értesültem arról, hogy van választókerületemben olyan község, ahol a közmunkaváltság fejében fizetett adó az összes állami adóknak, a házadónak és a földadónak 50%-át is kiteszi. Nagyon helyes és szociális elgondolásnak tartom a kormány részéről azt az intézkedést, amellyel az egyszoba-konyhás lakások adóját eltörölte, azonban, sajnos, ez az intézkedés is nélkülözi a gyakorlati tapasztalaton alapuló elgondolást. Ez az intézkedés tulajdonképpen azt célozza., hogy a legszegényebb rétegek, tehát a kizárólag napszámosmunkát folytató, a rokkant segélyből és a közsegélyből élők létfeltételeit könnyítse még, azonban közben megfeledkezik arról, hogy az újabb időben épült zsellérházak az egyszoba-konyhán kívül rendesen egy kamarával is meg vannak toldva, amely kamara a konyhából nyílik és így a statisztikában második szobaként szerepel. Ha azt akarjuk, hogy ez az intézkedés tényleg elérje azt a célt, amelyet szolgálni kíván, akkor ezt a rendelkezést oda kell módosítani, hogy mindazok a napszámosmunkával foglalkozó egyének, akiknek esetleg egy-két hold földjük még van is, de akiknek megélhetése mégis túlnyomórészben napszámosmunkával van biztosítva, ugyancsak megkapják ezt az adókedvezményt még abban az esetben is, ha papiroson két szoba-konyhás lakásuk van. Hogy tulajdonképpen ez milyen terhet jelent az államháztartásra, arról nagyon könnyen meg lehet győződni, mert hiszen a községi jegyzők, akik a falujukbeli viszonyokat megfelelő módon ismerik, az elöljárósággal karöltve nagyon rövid idő alatt, pár nap alatt el tudnák az ilyen statisztikát készíteni. Mivel az államnak elsőrendű érdeke az, hogy polgárai ne csak produktív munkát folytassanak, hanem a végzett munka fejében boldoguljanak, gyarapodjanak:, vagyonosodjanak is, ennek a célnak elérése érdekében minden akadályt, amely útjába áll ennek a lehetőségnek, kíméletlen erővel el kell távolítani. A magyar jövő biztosítása végett lehetővé kell tenni azt, hogy minden dolgozni tudó és dolgozni akaró ember számára, a megélhetés lehetősége biztosítva legyen. i Szomorú tükörképe a mai gazdasági helyzetnek az a panasz, mely az én választókerü126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. létem egyik községében, Mocsán hangzott el, ahol ia községi bíró arról panaszkodott, hogy milyen borzalmas helyzetben van, amikor 200 munkanélküli, egyformán nyomorgó, koplaló egyén közül kell neki időről-időre kiválasztani azt a 20-at, akit közmunkába tud állítani. A közmunkák elvégzésére tehát lényegesen nagyobb összegnek kellene szerepelni a költségvetésben ? mint amennyi most van felvéve. Állami közutak építésére mindössze 500.000 pengővel nagyobb összeg van előirányozva, mint a múlt esztendőben és ez összesen csak négymillió pengőt tesz ki. Igaz, hogy a most megszavazott törvény útján még 13*4 millió pengőt lehet fordítani a közúti hálózat kiépítésére, azonban én az útépítést úgy kereskedelmi, mint közlekedési szempontból olyan fontos és sürgős tennivalónak tartom, hogy nekem ezt az összeget is keveselnem kell. A költségvetésben felvett négymillió pengő pedig hol áll ugyancsak a költségvetésben szereplő nem rendszeres illetményekhez, képest, amelyek 12 millió pengőnél nagyobb összeggel szerepelnek benne és amelyek évről-évre fokozatos emelkedést mutatnak? Ennek a tételnek állandó emelkedését annál inkább kifogásolnom kell, mert ezt az összeget rendesen azok kapják napidíjak, kiszállás, ellenőrzés címén, akik úgyis magasabb fizetési osztályokban vannak, akiknek ezen munka elvégzése hivatalbeli kötelességük és akiknek tisztességes •megélhetése már' ezek nélkül a mellékjövedelmek nélkül is biztosítva van. T. Ház! Ha már a munkanélküliek kérdésénél tartok, nem mehetek el szótlanul azok mellett a nyomorgó diplomások szomorú, csaknem kétségbeejtő helyzete mellett, akik egykét diplomával a zsebükben, évek hosszú sora óta folytonosan fogyó reménységgel és folytonosan csökkenő munkakedvvel iparkodnak elhelyezkedési lehetőséget találni. Az állástalan diplomások problémája, azoknak a biztató ígéreteknek ellenére, amelyeket a kormány részéről kaptak, még mind a mai napig nincs megoldva, sőt évről-évre^ fokozódik. Be kell már egyszer látni, hogy azt a diplomagyártást, ami nálunk folyik, az ország tulajdonképpen nem bírja el. De az ifjúságnak sem érdeke az, hogy hosszú éveket töltsön el az iskola padjain, súlyos anyagi áldozatokat hozzon, hogy azután annak a keserves munkával .megszerzett érettségi bizonyítványnak vagy diplomának birtokában csak olyan elhelyezkedési lehetőséget találjon, amelyeknek betöltésére a hat elemi vagy pedig a négy polgári iskolai bizonyítvány is elégséges lenne. Sőt az ilyen munkahelyen is jobban tudna megélni akkor, ha az iskolában feleslegesen elpocsékolt idő helyet megfelelő szakismereteket szerezne, megfelelő tapasztalatokat gyűjtene azon a pályán, ahova a zsebében levő diplomája ellenére az élet őt oda kényszerítette. Különösen áll ez a megállapítás a kisebb tudású tanulókra s éppen ezeknek a gyengébb képességű tanulóknak erőteljesebb, szelekcióját kell^ itt hangoztatnom, akiknek az elhelyezlkedéséhez úgyis alig van valamiféle remény és akiknek távoltartása a közpályáktól éppen ezért egyenesen a nemzet egyetemes érdekében volna kívánatos. Ennek fejében viszont azok elhelyezkedését kellene mindenképpen elősegíteni, akik megfelelő tehetséggel és szorgalommal rendelkeznek, akik megfelelő képességekről, tudásról tettek tanúbizonyságot és becsületes munkával alapos ismereteket szereztek.
