Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

312 Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. fontosak, amelyeknek a 'megoldása éppen olyan sürgős és amelyeknek hatása éppen olyan nagy tömegekre terjed ki, mint a földbirtokreformé. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ezek a kérdések a kaxtel-kérdés, a réiszvényjog, az adózás, az összeférhetetlenség és a választójog kérdése. Ezeknek a problémáknak megoldása, mégpedig becsületes, tisztességes, alapos megoldása, kell hogy a kormány legközelebbi tennivalója legyen. Ha már most az előttem fekvő költségvetést összehasonlítom a megelőző esztendeivel, akkor az egyes újabb tételek beállításán,^ az, egyes öszszegek fel- vagy lefelé kerekítésén kívül lényegbevágó eltérést a két költségvetés közt nem találunk. Annál (súlyosabb ez a megállapítás a jelenlegi kormányzatra, mert hiszen az előttünk fekvő és tárgyalás alatt álló költségvetés tulajdonképpen az első, amelyért már teljes mértékben a jelenlegi kormányzatnak kell viselnie a felelősséget. Ennek a költségvetésnek a keretein belül kellett volna megmutatnia azokat a múlttól eltérő utakat és módokat, amelyeken keresztül az államháztartás egyensúlybahozása remélhető és a jövőben bekövetkezhető lett volna. A jelenlegi költségvetés azonban mindazoknak számára csak keserű csalódást okozhat, akik azt hitték, hogy a kormányzat szakítani fog a múlt deficites kötségvetésével és egyensúlyba hozza a bevételi és kiadási oldalak tételeit. Bár ebben a költségvetésben 36 millió pengővel emelkedett a bevételi előirányzat, a deficit változatlanul továbbra iis 75 millió pengőt tesz ki. Azt jelenti ez, hogy az 1936/37. évi költségvetés a megelőző 1176 millióról 1212 millió pengőre emelkedett fel. Ha, ehhez még hozzáveszszük azt a 27 milliót, amelyet egyes közmunkák költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat formájában a Ház a napokban megszavazott, akkor ezzel kapcsolatosan 1239 millió pengőt • tesz ki az 1936/37. évre szóló költségelőirányzat végösszege. Az elmúlt év költségvetése már 25 millióval haladta meg az 1934/35-ös költségvetési előirányzatot. Ha ehhez hozzászámítjuk a jelenlegi költségvetésben mutatkozó 36 millió pengő többletet, akkor meg kell állapítanom, hogy két esztendő alatt 61 millió pengővel emelkedett az államháztartás kiadása. Az indokolás, amely a költségvetésnek ezt az újabb emelkedését szükségessé tette, el nem odázható állami szükségletek kielégítéséről, állaim i javak karbantartásáról, berendezések pótlásáról és kiegészítéséről és közhasznú munkák bevezetéséről szól, amelyeknek elmaradása magát az átlagot, vagy az .intéziményeknek hatékony működését veszélyezteti. Mindezek olyan érvek, amelyeket a valódi helyzet, a tényleges helyzet ismeretének hiányában nem is lehet kritika tárgyává tenni és éppen ezért a költségvetésnek ezekkel a tételeivel nem is óhajtok foglalkozni. Nem hagyhatom azonban szó nélkül a költségvetésnek azt a tételét, hogy az előirányzott 36 millió pengő bevételi többletből 20 millió pengőt adók, illetékek, vám- és dohán-yjövedékek útján óhajt előteremteni. Ezt az összeget a magyar állampolgárok olyan újabb megterhelésének vagyok kénytelen minősíteni, amelyet az országnak már a múltban is túlságosan igénybevett teherbíróképessége nem bír el. Noha az állami élet kedvezőbb alakulására az elmúlt év gazdasági eredményei *és a gazdasági élet kisfokú javulása befolyással voltak, ezt a javulást még közelről sem tar torn olyannak, hogy erre az 1935/36-os költségvetési évben 23 millió pengő körüli többletösszeget reálisan számításba tudnék venni. Mólyen t. Ház! Amikor a gazdasági helyzetben bekövetkezett javulásról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az állampénztárba befolyt összegek nem mindig a gazdasági helyzet javulásának, hanem akárhányszor a kíméletlen adóvégrehajtásoknak eredményei. A pénzügyminiszter úr az elmúlt esztendő folyamán többízben azt mondotta itt a Ház előtt, hogy árveréseket csak ott tartanak, ahol nem az adófizetési képesség, hanem az adófizetési készség hiányzik. Ennek az állításnak megcáfolására legyen szabad itt röviden ismertetnem egy adófizető polgár esetét. Szabó József tarkányi lakosról van szó, akinek az elmúlt esztendőben 159 pengő hátraléka volt. Az előirányzat az új esztendőre 126 pengőt tett ki. Ez ellen az ember ellen augusztus folyamán foglalást bocsátottak ki, amely szerint adóhátralék fejében lefoglalták 7 métermázsa búzáját, ez 13 pengőjével számítva Összesen 91 pengő, 8 métermázsa árpáját, ami 9 pengőjével számítva 72 pengő és két darab tinóját 280 pengőben számítva. Az illető, hogy az árverést elkerülje, elkezdett fizetni. Augusztus folyamán az itt lévő adókönyv tanúsága szerint fizetett 50 pengőt, szeptember 20-án 40 pengőt, október 25-én 30 pengőt, szóval 3 hónap alatt 120 pengőt fizetett. Erre felülfoglalták két lefoglalt ökrét, felhozták Budapestre és itt elárverezték 308 pengőért, amikor pedig az illető összes állatállományaikét ökör, egy tehén és két borjú volt. Itt tehát nem az adófizetési készség, hanem az adófizetési képesség hiányzott. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha tehát mi a gazdasági helyzet javulásáról beszélünk, tényleg neimi szabad azokból a befolyó adókból a gazdasági helyzet javulására következtetnünk és nem szabad ebből kifolyólag olyan újabb terheket rónunk a gazdatársadalomra, amelyeket az előreláthatólag nem tud elviselni, vagy újabb ilyen végrehajtások foganatosítása válik szükségessé, hogy azokat az adókat behajtsák. Mélyen t. Ház! Az állami költségvetés régen hangoztatott hibája az, hogy a személyi járandóságok és a nyugdíjterhek több mint felét teszik ki az állami közigazgatási költségvetésnek. Az elmúlt évben a személyi járandóságok terhe 54'5%-ot tett ki és súlyos aggodalommal kell látnom, hogy ennek a felemelt költségvetésnek ellenére, most is az illetmények és a nyugdíjterhek 51'2%-kal, az összes személyi természetű járandóságok pedig 53 5%-kal szerepelnek. A személyi járandóságoknak ezt az emelkedését az orvosi személyzet államosításával kapcsolatban előállott létszámszaporulattal nem tudom megfelelő módon magyarázni, mert költségvetésbe felvett 1'2 millió pengőből mindössze csalk 400.000 pengőt tesz ki, míg 800.000 pengő az indokolás szerint is a nem rendszeres illetmények emelkedésére esik. Pártkülönbség nélkül állandóan hangoztatott kívánság az, hogy ezeket az improduktív és sokszor kibírhatatlan terheket valami módon csökkenteni kell és a túlméretezett tisztviselői létszámot fokozatosan le kell szállítani arra a színvonalra, amely a tényleges szükségletnek és az ország teherbíróképessegének megfelel. Ennek a helyes elgondolásnak ellenére mégis azt látom, hogy a költségvetésben mind a két tétel évrőlévre emelkedést mutat- A mostani költségvetésben a személyi járandóságok ismét, akár