Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

308 Az országgyűlés képviselőházának hogy milyen fonák a gazdáknak adott hitelek rendszere. Amikor a Pénzintézeti Központ 20 milliós hitelkeretet szavazott ós állapított meg a vidéki pénzintézetek részére, hogy^ azokat mezőgazdasági hitelek formájában szétosszák, (Friedrich István: Na halljuk!) akkor alig vették ezeket ilyen mezőgazdasági hitelek formájában igénybe, azért, mert két és.fél év alatt vissza kellett fizetni. Ez azt jelentette, hogy évenként a kölcsönösszeg 40 százalékát kellett visszafizetni. Kérdem a jobb- vagy baloldalon ülő agrárius képviselőtársaimat és barátaimat, vájjon van-e olyan mezőgazdasági üzem, amely a felvett tökét, illetőleg annak 40 százalékát egy év alatt vissza tudná fizetni? (Fábián Béla: Kérünk hosszúlejáratú agrárkölcsönöket!) Legalább 8—10 év kell ahhoz, hogy egy ilyen kölcsönt az agráriusok visszafizethessenek. (Fábián Béla: Több kell, a békében 40 éves kölcsönök voltak! Tessék most is megcsinálni! — Bródy Ernő: Egyezzünk ki a középen! — Derültség.) Igen t. Képviselőház! Dinnyés Lajos igen t. képviselőtársam a Phönix-üggyel kapcsolatban a biztosítás ügyét is megemlítette. A magain részéről szintén szeretnék ezzel a kérdéssel foglalkozni, éppen a Phönix-ügy aktualitásából kifolyólag. Leszögezem azt» hogy Magyarországon — 1933-as adatot idézek — 53 biztosító intézet volt, közöttük 28 külföldi. Ezeknek díjbevétele 1933-ban — csak kerek számokban beszélek — 105 millió pengő volt, a kárkifizetés pedig 36 és félmillió. Ebből már meg lehet érteni, hogy lehetett a kár biztosításnál 27'4, az életbiztosításnál pedig 135, vagyis összesen 41 millió pengőt különböző adminisztrációs költségekre elkölteni. Ez azt jelenti, hogy az ország társadalmának kifizetett 56'5 millió, eltekintve a díjtartalékoktól, 41 millió pengőbe került. (Friedrich István: Mit csinált a felügyelő hatósági) A felügyelő hatóság, t. képviselő űr, nap, mint nap, nem lehet jelen. (Bródy Ernő: Akkor minek van?) A felügyelő hatóságnak egy kötelessége van. Annak feltételezése mellett, hogy ezeket a biztosító intézeteket is jóhiszemű és becsületes magyarok vezetik, ellenőrizhet csak. Nézzük a tűzbiztosítást. 30 millió pengő a bevétel a tűzkárszámlánál, a kifizetés ebből 17 millió volt, tehát külön 13 millióba került az, hogy 17 milliót kifizethettek. (Fábián Béla: Mi lett a többi pénzzel?) Folytathatnám ez a jégnél és egyébnél. Végeredményben^ oda akarok kilyukadni, hogy azokat a biztosítási ágakat, amelyek jövedelmezőek, forszírozták és propagálták, míg a másik oldalon a mezőgazdasági biztosítás nincs kiépítve, nincs kifejlesztve. Lehetetlenség az, hogy egy agrárországban az állatbiztosítás 28.000 kötvényre sorvadt öszsze és hogy kárbiztosításunk nincs kiépítve árvíz-kárra, fagykárra és hasonlókra. Felvetem a gondolatot, hogy amit az olaszok már régen megcsináltak, nem lehetne-e a kárbiztosítást államosítani, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) annál is inkább, mert ez már nem rizikó, hanem tiszta matematika. Ma már minden elemista gyermek tudja, hogy a befizetett 100 pengőért csak 25 pengő az a bizonyos rizikó, amiben henné van az eventualitás és a rezsi is. Láttuk tavaly, — jobbról-balról felszólaltak képviselőtársaim — hogy amikor megtörténtek az elemi károk, • a kormánynak a budget ihirtelen megterhelésével kellett az elemi csapásoktól sújtott vidékek segítségére mennie, holott ezzel a pénzzel az egész állami 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. kárbiztosítás adminisztrációját el lehetett volna végezni. (Rakovszky Tibor: Meg kell csinálni!) A napokban került kezembe éppen a PhÖnix-üggyel kapcsolatban az egyik előkelő budapesti biztosító intézet volt jogtanácsosának a tanulmánya, amelynek címe: »Biztosítás és valorizáció«, amelyben minden anomáliát arra vezet vissza, hogy a biztosítottaknak nincs egy érdekképviseleti szervük, mint ahogyan például a Mabi.-nál, vagy az Oti.-nál megvan a munkaadók és munkavállalók érdekképviseleti szerve, ahol legalább évente, amikor a felügyeleti hatóság a maga előterjesztéseit megteszi, hozzászólhatnak s a több szem többet lát jeligével rámutathatnak ezekre az esetleges díjtartaléki hiányokra, ami elkerülheti, vagy — így volt beállítva — tényleg el ís kerüli a felügyeleti hatóság figyelmét. Akkor nem fognak bekövetkezhetni ilyen Phönix-féle ügyek, különösen, ha ez egy ingyenes jogvédő irodával lesz kapcsolatban, ami éppen a vidéki kis biztosítottak számára szükséges. Mibe kerül ez? Majdnem semmibe. Akik milliókra vannak biztosítva, azoknak úgysem fáj, ha 8—10.000 pengővel fognak többet fizetni, aki pedig 100 pengőket fizet, annak sem fog fájni, ha 0'5%-kal vagy 1%-kal többet fizet. (Fábián Béla: A felügyeleti hatóság alszik?) Körvonalaztam már a felügyeleti hatóság kötelességét és most csak a biztosítottak érdekeinek megvédése szempontjából hoztam fel, hogy szükség van egy érdekképviseleti szerv inaugurálására. Hogy a biztosító intézetek milyen vagyonra és milyen haszonra tettek vagy tehettek szert, legyen szabad rávilágítanom néhány adatra. Nem ellenőrizhettem, csak elmondom, ez a biztosító intézeti jogtanácsos van anynyira jártas a métier-jében, hogy nem légből kapott számokat mond, amikor azt mondja, hogy a valorizációs rendeletek téves adatokra voltak alapítva. Tudniillik 563.000 bevallott igénylő helyett — ez Nagy-Magyarországra vonatkozott állítólag, de Csonka-Magyarországra csinálták meg — csak 164.000 igény volt és 64 millió kifizetés helyett tulajdonképpen csak 16'5 millióra lett volna szükség, vagyis ezen adatok szem előtt tartása mellett, ha ezek az adatok tényleg helytállóak, egészen bátran és nyugodtan lehetett volna nem 5%-kal valorizálni a biztosításokat, hanem egészen bátran 15%-kai, sőt, ha mi arra az álláspontra helyezkedtünk volna, mint külföldön igen sok helyen, ahol a biztosítóknak a koncesszióért súlyos százezreket és milliókat kell fizetniök, akkor ettől a 28 intézettől 4—500.000 pengőjével 80, sőt 100%-ig lehetett volna bátran valorizálni ezeket a biztosítási kötvényeket. (Fábián Béla: Nem lehetne most még megcsinálni?) Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr múltkori expozéjából egészen világosan látta a képviselő úr, hogy a tendencia most az, hogy az itt levő, megfogható díjtartalékalapot a biztosítottak érdekében az állam megvédje és rátegye a kezét. Mást a jelen pillanatban nem tehet. (Fábián Béla: Nagy különbség, hogy megvédje vagy rátegye a kezét, mert hogy megvédje, ebben benne vagyok, de hogy rátegye a kezét, abban nem! — Derültség.) Bocsánatot kérek, nem úgy értem, hogy az állam viszi el magának, hanem hogy a biztosítottak kezeihez kerüljön. TTgy vélem, hogy a Phönix üggyel kapcsolatban a pénzügyminiszter úr múltkori kijelentései a Ház mindkét oldalát megnyugtatták és pedig olyannyira, hogy úgy érzem, er-