Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

298 Az országgyűlés képviselőházának vette. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sán­dor: Hol a horogkeresztes lobogó? — Nagy zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: Húzzák fel a horogkeresztes lobogót! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: Jön még vihar! — Zaj a baloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! T. Ház! {Halljuk! Halljuk!) Ezt a nem ki­van atos alkalmat kötelességszeruleg felhaszná­lom arra, hogy a t. Házat és annak tagjait fi­gyelmeztessem és megkérjem, hogy magatartá­sukkal legyenek az elnökség segítségére, a par­lament tárgyalásainak nyugalmát, méltóság­teljes komolyságát megőrizni és fenntartani célzó törekvésében. (Elénk helyeslés a jobbolda­lon és a középen.) Az elmúlt egy esztendő, amely idő óta 'el­nöktársainimal együtt a Képviselőház tanács­kozásait a Ház bizalmából vezetni szerencsénk van, arról tett tanúbizonyságot, hogy a magyar Képviselőház és annak minden pártja és tagja komolyan törekedett <azon a színvonalon tar­tani a Képviselőház tárgyalási menetét és rend­jét, amely úgy a törvényhozótestület tekinté­lyének, mint a nemzet érdekének, de magának a parlamentarizmus gondolatának is megfelel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt az egy éven át eddig tanúsított komoly, higgadt és megfontolt magatartást, amely alig volt érintve, kérem a jövő számára is. A közel­múltban történt események pedig ne gyengítsék, hanem erősítsék erre irányuló elhatározását t. képviselőtársaimnak. (Éljenzés és taps a jobb­oldalon.— Propper Sándor: Ne jelentse azonban azt, hogy a Nep.-nek minden 'szabad, az ellen­zéknek semmit! — Zaj a jobboldalon. — Prop­per Sándor: Mindig onnan provokálnak! — Haám Artúr: Propper politikai erkölcsbíró!) Csendet kérek képviselő urak! Napirend szerint következik az 1936/37. évi állami költségvetés tárgyalásának folytatása. (írom. 236.) Szólásra következik Dinnyés Lajos képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülé­sünkön halasztást kért és kapott. Dinnyés Lajos képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos; T. Képviselőház! A viha­ros kezdet után engedtessék meg nekem, hogy a költségvetéshez azzal a tárgyilagossággal és nyugodtsággal szóljak hozzá, amely rövid par­lamenti multam alatt minden felszólalásom­ban vezetett. T. Képviselőház! Bármennyire szorgosan átkutattam is ezt a költségvetést, amelyet a kormány az 1936/37. esztendőre a Ház elé ter­jesztett, nem volt módomban megtalálni a be­ígért új ezer esztendőnek az alapköveit, sőt eme új ezer esztendő alapköveinek még a nyo­mait sem találtam meg a költségvetésben. Ennek a költségvetésnek az egész felépítése, egész vonalvezetése, egyáltalában semmi né­ven nevezendő újat nem hoz, hanem azokon a nyomdokokon és utakon halad, amelyeken haladt az előbbi költségvetés. Csak az összeg­szerűségben van bizonyos eltolódás, és ez mindössze annyi, mint ezt bölcsen méltóztatik tudni, hogy a sok ígéret és a különböző kor­mánynyilatkozatok után a most tárgyalás» alatt levő költségvetés 35 millió pengő több­lettel zárul az előző esztendő költségvetésével szemben. A pénzügyminiszter úr minden­esetre fokozódó javulást állapít meg gazdasági életünkben és mintegy ezzel a javulással in­dokolja ezt a 35 milliós többletet, amelyet ez az 1936/37-re szóló költségvetés mutat a mult­évi költségvetéssel szemben. A költségvetés 126, ülése 1936 május 8-án, pénteken, tulajdonképpen az állami élet számokban való kifejezése. Nagyon természetes, hogy amidőn a kormányzat a költségvetését idehozza a Ház elé, ezzel együtt megmutatja azt az utat is, amelyen az ország jövő életét ennek az élet­nek különböző részeiben, gazdaságilag, ipari­lag, kereskedelmileg és a kultúra szempontjá­ból vezetni akarja. Egyáltalában nem tudom megérteni a túl­oldalon ülő egyes t. képviselőtársaim tiltako­zását és idegenkedését, midőn mi innen az ellenzéki oldalról a költségvetés tárgyalása al­kalmával a kormány ténykedéseit kritika, tár­gyává tesszük. Sőt olyan hangok is hallatszot­tak a túloldalról, amilyeneket a Házban Beth­len István gróf miniszterelnöksége alatt is sze­rencsém volt hallani, hogy Bethlen István nél­kül nincs élet, vagy ha van, a& nem élet. Most is ugyanolyan hangok hallatszanak más hang­szerre átszerelve a t. túloldalról, hogy Gömibös Gyula nélkül nincs élet és ha van élet, az nem élet. (Egy hang jobbfelől: így is van! — Br. Berg Miksa: Próbálják meg!) Ez ízlés- és politikai felfogás dolga. Ezzel kapcsolatban legyen sza­bad igen t. képviselőtársaim: figyelmébe aján­lanom azt, hogy örökéletű kormány még nem volt és nem is lesz. Van azonban örökemléke­zetű kormányzat éns^ ilyen értelemben örökem­lékű- és életű kormányok is voltak, amelyek ténykedéseikkel beigazolták, hogy emlékük méltóak a megörökítésre. A hálás utókor mindig elismerte azoknak a kormányoknak a nagyságát, amelyek a tör­ténelem rostáján keresztüljutva, a történe­lem távlatából is nagyok maradnak az utó­kor szemében; ezeknek a kormányoknak az utókor is hálával tartozik tetteikért. De itt nem ezt látom, ellenben látom azt, hogy olyan tendencia mutatkozik, különösen mióta Göm­bös Gyula átvette a kormányt, amely tenden­ciának a képviselői már életében nagyságot akarnak csinálni nemcsak belőle, hanem az egész kormányból és a Nep. egész vezérkará­ból is. Az úgynevezett agytrösztnek és a Nop. propagandafőnökeinek részéről állandó támadás folyik az ellenzéki oldal ellen. Ho^y jogos vagy jogtalan, alapos vagy alaptalan-e ez a támadás, ennek a taglalásába nem bo­csátkozom. En a magam részéről szomorúan ihal­lottam, hogy Béldi Béla, az agytröszt egyik illusztris vezére, (Zaj.) a propagandafőnök el­ment, mert az ő nemzeti irányítása és külön­böző politikai elgondolásai nekem mindig ked­venc olvasmányaim voltak. Végtelen sajnálat­tal látnám, ha esetleg Marton főtitkár úr is eltávoznék, mert én azon az állásponton va­gyok a Nep. propagandáját és szervezési mód­ját illetőleg, amelyen Bem tábornok volt a szabadságharc alatt az osztrák generálisokkai szemben. Bem tábornok, amikor egyik ütközeté­ben látta, hogy az egyik honvédüteg célba ve­szi azt a dombot, ahol az osztrák generálisok álltak, odaszaladt és rossz németséggel azt mondta: »Gute Leute, nicht schiessen!« Ezzel jelképezni akarta, hogy ha más jön oda, az esetleg jobban csinálná a dolgot. (Derültség és mozgás.) Én a magam részéről kérem, méltóztassék azt a propagandát, amelyet a Nep. csinált, to­vábbvinni. Ezek múló dolgok a magyar élet­ben és én teljesen nyugodt vagyok a felől, hogy a nagy dirrel-durral, különböző görög­tüzekkel beharangozott pártszervezések és kü­lönböző más erőszakolt és külföldi mintáról lekopírozott dolgok (Felkiáltások jobbfelől: Nincs lekopirozva!) teljesen idegenek a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom