Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-125

264 Az országgyűlés képviselőházának 12 pontja a jövedelmi adó. Ez az az adó, amely Angliának és Németországnak az alapjait jelenti, Magyarországon teljességgel érthetetlen képet mutat, mert az adóstatisztika szerint a jövedelmi adó 1929-ben, tehát a konjunktúra csúcsidejében 44*2 millió pengőt tett ki és a válság mély idejében, 1932-ben, 431 millió pengőt, tehát ugyanennyit. Ez azt jelenti, hogy vagy 1929-ben csaltak, vagy 1932-ben csaltak. (Ronkay Ferenc: Közben 60%-os pótlékot léptettek életbe!) Itt valami differenciának kell lenni. (Eonkay Ferenc: Hamisak az adatai, képviselő úr!) Mindjárt meg fogjuk látni. Tessék csak várni, t. képviselőtársam. Kérdem, mivel lehet megmagyarázni azt, hogy 1932 óta évről évre csökken a jövedelmi adó.' Mert 1932-ben 43 millió pengő volt a jövedelmi adó s mi a magyarázata annak, hogy 10 millió pengővel kevesebbel van előirányozva a jelen költségvetésben ez az adó. Nyilvánvaló, hogy ha a nagy jövedelemeknek — ez különben megint közhelyszámba megy — s az illegitim hatalmú tőkének a befolyása mind nagyobb és nagyobb, a közteherviselés alól mind jobban és jobban igyekszik és tud kibújni. T. Ház! Az adórendszer szociális felépítésének még egy másik súlyos terhelő tétele is van és pedig az, hogy a nemzeti jövedelem eloszlása, amely az adóterhek szempontjából pedig óriási fontosságú, évről-évre romlik. Itt egész pontos számításokat végezni természetesen nagyon nehéz dolog, de az világos, hogy a gyáripari munkások jövedelme — ez elég könnyen és precízen megfogható szám — a gazdasági válság mélypontja és a jelen év között alig mutat változást; az 1935. évre a statisztikák még valamivel alacsonyabb átlagos évi keresetet mutatnak ki, mint 1932-ben. Ugyanakkor a mezőgazdasági munkások pénzbérjövedelme még siralmasabb helyzetet mutat, mert az Országos Mezőgazda

: sági Kamara jelentése szerint a mezőgazdasági munkások napszámbérjövedelme 1932-ben — mindig ugyanazt az időszakot említem — még 2'4 pengő volt, 1934-ben már csak 17 és 1935-ben ugyanannyit vagy valamivel kevesebbet mutatnak ki, tehát közel 30%-os visszaesés tapasztalható a széles agrár néprétegnek jövedelmi viszonyaiban. Nagyon jól tudjuk, hogy e mellett nagyon jelentős szerepet játszik a terménybérjövedelem értéke, de ha azokra a siralmas aratásokra gondolok, amelyek a múlt években előfordultak, akkor még inkább igazolva vagyok, hogy a nemzeti jövedelem eloszlása évrőlévre romlott, mert hiszen a gazdasági élet a konjunkturális fejlődés folyamán, ha ezeknek a széles néprétegeknek jövedelme nem javult, nyilván a másik oldalé kellett hogy emelkedjék. E széles rétegekre nehezedő viszonylag nagyobb teher mellett a széles néprétegek jövedelmi viszonyainak visszaesése mellett a közterheknek jelentős része, amelyek elsősorban őket terhelik, változatlan. (Zaj a jobboldalún. — Halljuk! Halljuk! a báloldalon-) Hogy csak egyet említsek, itt van a cukoradónak kérdése. (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A cukoradó nyolc év alatt az adóstatisztika szerint — igaz, hogy volt még egy adókulcsemelés is — változatlanul 43 millió pengőt tesz, tekintet nélkül a jövedelmünkben bekövetkezett óriási visszaesésre, vagy a fogyasztás hanyatlására. (Kun Béla: De a szeszkartelnek 300 vagon cukrot adtak!) De a széles népréteget terhelő másik adó, — ezt is hosszasan kellene tárgyalni — a forgalmiadó 1932 óta 20 millió pengővel emelkedett. Tudjuk nagyon jól, hogy ez az adótöbblet a forgalomnak szükségszerű következménye, de ?. ülése 19S6 május 7-én, csütörtökön. ez azt jelenti, hogy a széles néprétegek bármilyen kis falatjából is a közteher egy óriási részt leharap. Ez a legantiszociálisabb adók egyike. Igen t. Ház! Ez a körülmény és az, hogy a nagyjövedelmek és a nagyvagyon közteherviselésé viszonylag feltétlenül könnyebbedéit, (Mozgás a jobboldalon.) nagy feszültségre vezetett az országban. Oda vezetett, hogy talán még soha társadalmi rétegek, foglalkozási csoportok között ilyen szakadékot tapasztalni nem lehetett. Az a szomorú a költségvetésnek, illetve közteherviselésnek vizsgálatánál, hogy ezeknek a tételeknek jövedelme, amelyek emelkedése a széles néprétegeket nyomja, nem azoknak a feladatoknak megoldására fordíttatik, amelyek a magyar társadalmi élet színvonalát volnának hivatva emelni. Üjra kénytelen vagyok megállapítani azt az igen sajnálatos körülményt, hogy az 1932 óta a nyugdíjteher 220 millió pengőről 238 millió pengőre, vagyis 18 millió pengővel emelkedett. 18 millió pengőnek akár szociális célokra, akár földbirtokpolitikai célokra való alkalmazása mindenesetre annak az óriási feszültségnek csökkenését jelentené, amely az országban ma uralkodik, akkor, amikor ez — határozottan állítom — a társadalmi rétegek közötti szakadékot még tágítani fogja. Meg kell tehát állapítanunk, — hiszen abból indultam ki, hogy azt akarom vizsgálni, vájjon a kormány abszolút hatalmát a széles rétegek érdekeinek vagy kevesek érdekeinek szolgálatára állította-e be — hogy az elmúlt év folyamán nagyon kevés történt a magyarság érdekében^ Sajnálattal kell megállapítanunk azt is, hogy a reformparlament, vagy reformkormány egyévi mérlege nagyon szerény. Igaz ugyan, hogy a magyar sors két legnagyobb, döntő kérdése a Ház elé került: a Ház elé került a hitbizományi reformjavaslat és a telepítési javaslat; ezek a javaslatok azonban, amelyek törvényerőre emelkednek, a legtökéletesebben mutatják azt a politikai diszharmóniát, amely lehetetlenné tette, hogy itt reális, mélyenjáró megoldásokat teremtsenek. (Zaj a báloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Ezek a törvények 25—30 éves távlatra kívánják megszabni az ország fejlődésének útját, azt hiszem, azonban, hogy az egyelőre öt évre Összeült parlament és a kormány szabjon programmât öt évre, hiszen öt év alatt óriási dolgokat lehet megvalósítani. ' Nyilvánvaló, hogy a kormány sem lát bele előre a szomorú magyar történelembe. Vagy talán abszolút biztos abban, hogy Magyarország egén nem jelenik meg 25 év alatt egyetlen felleg sem! Meggyőződésem, hogy itt sokkal mélyebben járó, nemcsak formai (megoldásokat kell teremteni és éppen ezért a nemzeti alapon álló magyar parasztság és munkásság érdekében harcolni fogunk a titkos választójogért, (Helyeslés bal felől.) követeljük <a komoly adóreformot, követeljük az Ofb.-földek kérdésének azonnali és végleges rendezését, (Helyeslés balfelől.) követeljük a radikális földreformot, tisztán nemzetvédelem szempontjából, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nem pedig a másik oldal által felemlegetett gyűlöletből. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Követeljük az agrár munkásság szociális biztosítását és kívánjuk és sürgetjük a széleskörű népoktatás kifejlesztését. (Helyeslés balfelől.) Nyíltan hirdetjük, hogy olyan adóreformot kell teremteni, amely a mai költségvetési vagy állami terhekből legalább százmillió pengőt von el a legszélesebb néprétegek vállairól és helyez át a nagyobb