Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-125

Az országgyűlés képviselőházának 125. 32%-kai haladták meg az előző évi szabad deviza mennyiségét. Tehát Magyarországon, ahol egy évvel ezelőtt még bizonyos aggodalommal gondoltunk a nyersanyagellátásra, ma a nyersanyagellátás biztosítottnak látszik, sőt elképzelhető az is, hogy egy lépéssel tovább is mehetünk és talán belátható időn belül áttérhet arra a rendszerre, amely a legitim devizaexport és import találkozását egy korlátolt tőzsde keretében megengedi. Ennek eredménye abban mutatkoznék, hogy több üzlet jönne létre, mert a legtökéletesebb devizagazdálkodás sem tudja precízen meghatározni azt a felárat, amely mellett az üzletkötések maximuma létrejöhetne. Természetesen a Jegybank bölcs vezetősége hivatott annak megítélésére, hogy ez mikor történjék, van-e elegendő devizatartalékunk — mert ez szükséges — ennek bevezetéséhez. Kétségtelen, hogy fizetési mérlegünk kedvező volta is további feltétől. Fizetési mérlegünk alakulásával függ össze egyébként külföldi adósságaink rendezésének kérdése. Azt hiszem, ebben a kérdésben végleges helyzet teremtése egyelőre még korai,, ezt tehát nem is kérhetem most. Fel akarok azonban hozni egy alkalmi esetet, amelyből kifolyólag — a külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek kérdésével belföldi egyének között — foglalkoznunk kell, értem a dollárban és más pénzértékben vállalt kötelezettségek kérdését Ebben a kérdésben, amint tudjuk, a Kúria a legutóbbi időben igen érdekes határozatot hozott, amely a nem aranydollárban kötött obligációknak is a régi paritáson, 5'72-vel való visszafizetését írta elő. Ez nagyon szép dolog. A Kúria azzal indokolja meg, hogy (felolvassa): »A felek a pengőben lefizetett betét összegét az általuk szilárd értékmérőnek tartott dollárra számítva át, a betét értékének állandóságát kívánták biztosítani arra az esetre, ha a pengő értéke időközben csökken.« Ez jogilag természetesen kifogástalan, következményeiben, azonban egy nehezen fenntartott egyensúlyt boríthat fel, amiikor a pénzintézetek viszont mint hitelezők a maguk adósaitól nem 5'72-ös régi paritáson, hanem csak 3'40-es paritáson követelhetik azokat a dollárokat, tehát bizonyos következményeiben még a betétek biztonságával is összefügg ez a kérdés. Ezt azért hozom fel, mert úgy látom, hogy itt jogszabály alkotásának szükségessége merül fel. Az államnak legalábbis belföldi viszonylatban ezt a kérdést valahogyan rendeznie kell. Belföldi adósnak külföldi hitelezővel való viszonylatában! mi a helyzet? Ha valaki, aki adós most dollárt tartozik fizetni, csak letétként fogadnak el tőle fizetést, úgy, hogy még jogbizonytalanságban marad. Addig, amíg azt hittük, hogy a bizonytalanság hónapokig fog tartani, ment volna a dolog, most azonban, amikor látjuk, hogy évekig tart ez a helyzet és a kivezetonfc-még mindig bizonytalan, alkalmas időpontjában, azt hiszem ;az államnak ezt a részét is rendeznie kellene a kérdésnek a maga jogszabályalkotási hatalmával. Nem is kívánok tovább időzni ennél a kérdésnél, mert az érdeklődésből azt látom, hogy esetleg talán az egész költségvetési vitát is be lehetne már zárni. (Derültség.) Még csak azt akarnám előadni, hogy a tőkének a bizalmat vissza kell adni és ez kell, hogy legyen gazdasági politikánk egyik főfeladata, mert e nélkül tőkeképző dés

t nem lehetséges. A krízisben kellett válság^ogi intézkedéseket hoznunk, és intézkedéseket kellett tennünk ülése 1936 május 7-én, csütörtökön. 259 a gyengébb osztályok érdekeinek a védelmében különösen a gazdaadósságok rendezésével. Azonban egy hasonlóan nagy nemzeti érdek fűződik a magánjogok biztonságának a kérdéséhez is. A hitelezői jog érvényesítése sem elhanyagolható érdek egy olyan országban, amely végre is a jövőben kénytelen lesz külföldi hitelforrásokhoz fordulni. A magánjogi törvényhozás körében tehát kerülnünk ikell az olyan alkotásokat, amelyekkel a magánjog szilárdságát veszólyeztetnők. amelyekkel a magánjogi szerződésekbe belenyúlást még erősebb fokúvá tennők, mint azt eddig voltunk kénytelenek tenni. T. Ház! Be is fejezem előadásomat, illetőleg beszédemet. Befejezem pedig azzal, hogy ilyen nehéz időkiben nem várhatunk rendkívüli eredményeket, de már nagyon jelentékeny eredménynek kell elismernünk azt, hogy a kormány a reális célok szolgálatába állította a nemzet aktivitását, hogy (megőrizte, sőt kifejlesztette termelési kapacitásunkat mezőgazdiasági és ipari téren egyaránt, hogy megőrizte pénzünk állandóságát és vásárlóerejét, — (belföldi viszonylatban tökéletesen, — de külföldi viszonylatban is nagyobb mértékben, mint sok más, gazdagabib állam,, hogy az ínség éveiben hatékonyan támogatta a legszegényebb osztályokat és ezzel biztositotta azt a szociális egyensúlyt, amely előfeltétele annak, hogy az ország minden aktív energiája rendelkezésre álljon a jövőben, hogy az ország a válság nehéz idejében nem vesztette el önbizalmát, viszont a maga akaratának és lelkének egyensúlyát megőrizte arra az időre, amikor imajd történelmi hivatását kell teljesítenie. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot tfzámosKm üdvözlik.) • Elnök: Szólásra következik Matolcsy Mátyás képviselő úr. Matolcsy Mátyás: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársaim azon véleményével teljesen egyetértve, hogy a költségvetési vita leginkább alkalmas arra, hogy az ország messze jövőjére kiható kérdésekről szóljunk, én is úgy igyekszem az 1936/37. évi költségvetéssel foglalkozni, hogy abból kiemeljem azokat a kérdéseket, amelyek meggyőződésem szerint az országra károsak vagy hasznosak. Tekintettel arra, hogy Makray Ltajos igen t. képviselőtársam nagyszabású beszédében alkotmányjogi kérdésekikel foglalkozott, 'méltóztassanak megengedni, hogy én, habár csak röviden, szintén utaljak ezekre a kérdésekre, jobban mondva azokra az eszmeáramlatokra, amelyek ma egész Európát áthatják. A világháború után bekövetkező krízisben mindazon körülmények következtében, amelyek az állami beavatkozás szükségét előírták, a kapitalista társadalmi rend kinövései által sújtott egyén úgy látta, hogy a védelmet az államhatalomnál kell keresnie. A gazdasági válság elmélyülése szintén állami feladatnak jelöli meg az emberi bajok orvoslását. Gondoljunk csak arra. hogy 1926-ban r az általános angol bányászsztrájk után rendkívül éles politikai harc indult meg abban az irányban, hogy az angol szénbányákat államosítsák. Pedig a szén Angliának annyi, mint Magyarországnak a biiza. Ez a harc természetszerűleg Angliában nem végződött eredménynyel. Nem kétséges azonban, hogy a közületi háztartás bevételeinek, illetőleg költségeinek