Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-124
226 Az. ország gyűlés képviselőházának 124-. ülése 1936 május 6-án, szerdán. tingensünk, akkor ők egészen egyszerűen azt aiondhatják: nekünk van itt 15.000 disznónk, három-négy hónapra el vagyunk látva, a saját szükségletünket fedezni tudjuk, tehát fütyülünk a magyar disznóra, ők szerezhetnek maguknak, van nekik sajátjuk, tőlünk kapták, és így a saját disznóinkkal olyan konkurrenciát csinálnak nekünk, hogy az nemcsak káros, hanem egyenesen végzetes is. Méjg egy nagy hiba van itt. Egész csehországi sertésexportunk az ár tekintetében — mivel kontingentálva van — mindig a bécsi ' piachoz igazodik. Amikor a csehek jönnek a hét végén és kérnek, öt-tíz vagy tizenöt vagon disznót, akkor — tekintve, hogy osak a kontingens van megállapítva és a minőség nem — azt mondják: uraim, Bécsben csak ennyit fizetnek érte, mi sem fizetünk többet. Ennek alapján még csehországi piacunkat is elrontják Benedek úr különböző üzelmei. Azt indítványoznám és arra kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy haladéktalanul tiltsa el a sovány magyar sertés kivitelét Ausztriába, hogy ne csináljanak ott nekünk konkurrenciát, mi is ki tudjuk hizlalni azt a disznót és akkor vegyék meg tőlünk hízottam (Helyeslés.) Van azonban még egy másik probléma is, amellyel szeretnék egy kicsit ' lényegesebben foglalkozni, bár már nagyon rövid az időm. (Halljuk! Halljuk!) A múlt évben hosszú, nagy vajúdás után Németországgal nagyon kedvező sertéskiviteli szerződést kötöttünk. A sertéskiviteli szerződés alapján — hála a -miniszterelnök úrnak — 860.000 darab félsertés mehetett ki Németországba. Ez tehermentesítette a belföldi piacot, óriási fellendülést adott és éppen a legkisebb gazdák, a kisgazdák által termelt úgynevezett keresztezett félsertést tudtuk r jóáron kivinni Németországba és ott értékesíteni. Ennek következtében és valószínűleg a rossz kukoricatermés következtében s a két évvel ezelőtti borzasztó katasztrófa miatt is nem tudtunk a mostani folyó félévben eleget tenni annak a kötelezettségünknek, hogy a sertéseket a 90 filléres eladási ár ellenére kellő mennyiségben exportálhattuk volna, mert a belföldi ár meghaladta azt az árnívót, amelynél még rentábilis lett volna a kivitel. Mi történt? Egész egyszerűen nem tudtuk teljesíteni a szerződést és a németek felmondták nekünk a szerződést, mert nekik a sertésekre szükségük volt. Mi szépen bürokratikusán néztük, hogy nem tudunk nekik szállítani, mert magasabbak az itteni árak, a németek pedig elmentek Szerbiába és 65 fillérért megvették ugyanazt a disznót Szerbiában. Felvetem a kérdést, nem lehetett volna-e nekünk megvenni azt az 50.000 darab disznót 65 fillérért Szerbiában és ezzel javítani az amúgyis kívánatos jóviszonyt Szerbiával, a disznókat Kőbányán vagy akárhol két hétig tartva továbbszállítani Németországnak és emellett 1*5 millió pengős haszonra tenni szert, amit viszont az államháztartás nagyon használhatott volna. De felszerelést is lehetett volna érte vásárolni. Visszaadhattuk volna ezt az agrártársadalomnak; minden nagyobb városban szép hűtőházakat lehetett volna építeni, amire a magyar agrárkivitelnek égető szüksége van. A könnyen romlandó cikkek ugyanis elpusztulnak, elromlanak, nem lehet termelni és külföldre szállítani ezeket, mert nincsenek hűtőházak. Ha én ezeket a dolgokat itt felhoztam, ne tessék ezt úgy venni, mintha ez talán ellenzéki beszéd lenne, (Horváth Zoltán: Mindjárt gondoltuk!) ne tessék^ úgy venni, mintha kritizálni akarnék. Akárhogyan gondolják is a t. túloldalon az urak, mi építőmunkát akarunk végezni. Nem akarjuk torzsalkodással felőrölni a nemzeti erőket, már pedig ha személyeskedünk, akkor felőröljük a saját erőnket. Mi dolgozni és alkotni akarunk, mert azért küldöttek ide minket ebbe a Házba, hogy termeljünk és dolgozzunk s vigyük előbbre Magyarország ügyeit. Éppen ezért ki kell térnem még egy másik kérdésire is, amely talán sokkal fontosabb, mint mindazok a kérdések,^ amelyeket eddig tárgyaltam. Ez a kérdés pénzügyi vonatkozású. Valahányszor egy munkanélkülivel találkozom, valahányszor egy 10 vagy 5 gyermekes munkás családapa jön hozzám munkát kérve és csak hosszú, nehéz protekciózás után sikerül őt elhelyeznem, mindig arra gondoloik, vájjon helyes úton halad-e a mi pénzügyi politikánk 1 ? Valahányszor egy szociális cél, egy gazdasági oél 'megvalósítása érdekében kilincselünk a pénzügyminiszter úrnál vagy egyéb hatóságoknál, mindig az a monoton és konok válasz, hogy nincs pénz, (Farkas István: Elég rossz válasz!) Elég rossz válasz, de ha visszatérőleg mindig ugyanezt a választ kapjuk, akkor gondolkodnunk kellene azon, hogy nem lehetne-e talán segíteni ezen a kérdésen? Mert állítani, hogyha egy száz évvel ezelőtt élt ember feltámadna a sírjából... (Horváth Zoltán: A választásoknál. — Derültség a baloldalon.) Semmi dolgai, semmi köze ennek a 'választáshoz, t. ellenzék; méltóztassék meghallgatni, amit mondok, én nem akarok olyan dolgokat mondani, amelyek sértenek, csak szeretnék egy kicsit gondolkodni. Ha az a száz év előtt élt emver felébredne, és végigjárná a fővárost, a. rádió és a repülőgép, a ten|ger alatt járó és a felhőkarcoló, a haditechnikának e csodálatos vívmányai és a gyáriparnak bámulatos teljesítményei Jules Verne^ álmainak megvalósulását varázsolnák elé és ámulva állana meg minden sarkon. De én azt állítom, hogyiha ide elmenne a szomszédba, a tőzsdére, ott egészen jól otthon érezné imagát, mert ott száz év óta semmiféle változás nem történt. {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Világváltságot hirdetnek a nemzetközi tőkék, a nemzetközi tőke exponensei s nemzetek és népek százmillióinak homokot hintve a szeimébe, el akarják terelni a figyelmet a pénzügyi kérdésekről s nem sajnálnak sokszor 200— 300, illetőleg 500 ezer, sokszor 1 millió pengőt, de sokszor még ennél többet sem, ha arról van szó, hogy egy pénzügyi vonatkozású cikk a -kormánypárti vagy ellenzéki sajtóban ne jelenhessék meg. Ezért 'van az, hogy sötétségben maradtunk, mert állítom, hogy pénzügyi vonatkozású kérdést nem fogunk: tudni megoldani úgynevezett pénzügyi szakértőkkel, akik a bankokban nőttek fel, mert ezek a begyökeresedett száz év előtti pénzügyi dogmák alapján a fától nem látják az erdőt. T. Ház! Egy kicsit sietnem kell, mert már nagyon rövid az idom. A liberális pénzügyi gazdálkodás milyen eredményeket vont le? Általános gazdasági szabadság! Miért kellett a liberális pénzügyi életben és a liberális korszakban aranyfedezetének lenni a pénznek? Azért, hogy az egész világon mindenhol értékkel birjon s bemutatóra mindenhol beváltható legyen. A bankjegynél az aranyfedezet arra szolgált, hogyha bárki bement tíz- és húszkoronás bankjeggyel a bankba, annak
