Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-124
224 Az országgyűlés képviselőházának 12&. ülése 1986 május 6-án, szerdán, — mint egy kéz — ott áll egy piros tábla: vámfizetés, és Komárom, Budapest, Hatvan, Gyöngyös, Miskolc (Haám Artúr: Székesfehérvár!) — az nem feksz-k e^en a vonalon *mind külön vamî : Ket6sï jelentenek. Ezt tapasztalja a külföldi autós és azt mondja, hogy: Ázsia! Mit tapasztal azonban s, magyar gazda? Van egy ismerősöm,, aki egy ilyen privilegizált és előjogokkal rendelkező vámsnak h közelében lakik és kiegyezett egy úgynevezett kövezetvámban a városi hatóságokkal. Csekély 8000 pengőt fisét, ugyanakkor, amikor az állami egyenes adója sem sokkal többet tesz ki, mint 8000 pengőt. De nézzük a kisembert. Ha egy kisember — mert ugyebár elsősorban a kisemberek érdekével kell foglalkoznunk, — pl. 30 tojást és száz fej salátát bevisz egy megyei város piacára, akkor mit tapasztal? A 30 tojás és a 100 fej saláta megér 2.50 pengőt. Most nézzük, mennyi költség terheli? Amelyik vehet fogatot, az 60—80 fillért kifizet a fogatért, azután fizet helypénzt, mérlegdíjat, fogyasztási adót, ha meg nem bírságolják külön és más baj nem történik, akkor a 2 pengő 50 fillérre 50%-ot lefizet a városnál. Még érdekesebb az, amit tapasztalunk, ha egy vadászembert kérdezünk meg, aki egy szarvastehenet lőtt. A szarvastehenet kizsigerelik,^ felküldik Budapestre. Körülbelül 40 pengő egy szarvastehén értéke, amit a jegyzés szerint a vásárcsarnoki vadkereskedő kifizet és ha azt nézzük, hogy mennyi költség terheli, akkor azt látjuk, hogy vasúti fuvardíj 10.30 pengő, budapesti fogyasztási adó 10 pengő, mérlegdíj, kövezetvám stb. 5 pengő. Marad tehát neki 15 pengő, mert 60%-ot leadott különböző címeken. De még tovább megyek. Lőtt pl. nem egy szarvastehenet, hanem egy őzbakot. Akkor úgy alakul a helyzet, hogy 12*30 pengőt kap egy őzbakért és 13 pengő a költség. Nem is volna tehát érdemes lelőni, ha külön élvezet nem járna vele. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Nézzük komolyabb vonatkozásban a dolgot. Egy élő marha után 100 kg.-ként 4*10 pengő, összesen 32*80 pengő, az élősertés után 100 kg,-ként 5*80 pengő, tehát összesen 11*60 pengő, egy^ borjú után 6*80 pengő, egy csirke után 11 fillér, egy kacsa után 34 fillér, egy fogoly után 10 fillér — ez körülbelül 15%-os költséget jelent — egyedül és kizárólag csak a fogyasztási adó. Igyekeztem megállapítani, hogy milyen összeget tesz M az, amit a magyar mezőgazdaság ilyen címeken, tehát kövezetvám, helypénz, mérlegdíj és fogyasztási adó címén a városi lakosságnak fizet. Mert általában az a felfogás, hogy ha a városi lakosságnak az élelmiszereit ilyen különböző tételekkel terhelik meg, azt tulajdonképpen a fogyasztó fizeti meg. Nos nézzük meg, hogy tulajdonképpen ki fizeti? Tekintve, hogy ez a megállapítás főleg az élelmezési cikkekre, agrárcikkekre vonatkozik, amikben Magyarországnak feleslegei vannak, amikből kiszállít a külföldre, merem állítani és bizonyítani azt, hogy a 'belföldi árát ezek- ! nek a mezőgazdasági cikkeknek a külföldi árakból levont fuvar állapítja meg, a belső ár tehát relatíve fix. Ha pedig a belső ár relatíve fix és különböző, 50—62%-os ;és 100%-os megterhelés terheli egyes szélsőséges esetekben azt a portékát, ki merné mondani, hogy ezt nem a mezőgazdaság, hanem a fogyasztó fizeti. Mert ha a külföldi ár csökken, akkor csökken a belföldi piaci ár is, ha pedig nem lehet kiszállítani, akkor a belföldi piacon úgyis nagyon nehéz helyzet áll elő, mert túlprodukcióval állunk szemben. T. Ház! Harminc olyan magyar város költségvetéséből, amelynek határán ilyen vámsorompó van, összeszedtem az adatokat és hozzáadtam Budapest székesfővárosnak ugyanezen a címen beszedett jövedelmeit. Ebből arra a megdöbbentő eredményre jutottam, hogy 35 millió pengőt fizet a magyar mezőgazdaság ilyen címen a törvényhatósági városoknak és Budapest székesfővárosnak. Ha azt mondom ezzel szemben, hogy a magyar föld állami egyenes adója 30,200.000 pengő, akkor döbbenjen meg minden ember, aki nem mezőgazda és tudja meg, hogy a magyar agrártársadalom, a magyar kisember ezen a címen is milyen súlyosan és nehezen van megadóztatva. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. ) Súlyos megállapítás ez. Nagyon jól tudom, hogy Magyarország ma csonka kis vámterület. Az egész ország közgazdái ismerik azokat a súlyos és nehéz hátrányokat, amelyek ebből kifolyólag a magyar gazdatársadalomra és az egész magyar közgazdasági életre származnak és mondják is, hogy csak laknának egy nagy, szabad vámterületen, milyen boldogok és milyen egészségesek lennének. Ugyanakkor azonban bent az országban harminc külön kis vámterületet csinálunk és ezzel — mondhatom, igazán igazságtalanul — külön adót rovunk ki a magyar kisgazdatársadalomra, mert főleg az fizeti, pedig semmiféle jövedelmet vagy ellenszolgáltatást ezen a címen nem kap. Valamikor a rablólovagok szedtek a kereskedőktől sápot, akik elvonultak a vár alatt, ma pedig a magyar városok — amelyeket különben nem akarok megtámadni — óriási jövedelmeket szednek vám címén olyanoktól, akikhez tulajdonképpen semmi közük sincs. Tudom, hogy ez súlyos megállapítás és hogy nehéz ezen a kérdésen segíteni, sőt nem is lehet itt segíteni egyszerre minden téren, mert felborulnának a városi költségvetések, de elhatározásom, hogy igenis harcolok és küzdök — azt hiszem, hogy gazdatársaim velem együtt fognak küzdeni a mostani felvilágosítások után — azért a célért, hogy ezeket a kis vámterületeket az országban eltöröljük, mert nem beszélhetünk addig arról, hogy a magyar mezőgazdaságot talpra akarjuk állítani, míg ilyen súlyos terhek nyomják a vállát. (Ügy van! Ügy van!) Ti Ház! Tekintve, hogy ez a 35 millió pengős tétel négy részből áll, egyelőre nem mennék nagyon messze s nem kérem azt, hogy mind a négy tételt engedjék el, mert akkor talán annyit kérnék, amennyi nem teljesíthető. Lépésről-lépésre kívánok előrehaladni és azt kérem elsősorban a magyar királyi kormánytól, méltóztassék a legsürgősebben tárgyalás és megfontolás tárgyává tenni ezt a kérdést és lebontani, megszüntetni azokat a kültelki vámsorompókat A többi kérdésre majd azután kerül a sor. Ez ugyanis a legszembetűnőbben ázsiai állapot, hogy minden város határán ott áll egy vámsorompó, ahol jóformán megdézsmálnak mindenkit, akinek különben semmi köze annak a vámnak a jövedelméhez. (Mozgás a jobboldalon.) Ezt nem ez a kormány csinálta; nagyon jól tudjuk mi azt, hogy egy Augiasz istállóját kell kitisztítani ; száz és száz fekélyből vérzik ez a nemzet, különösen a magyar gazdatársadalom, amelynek érdekeit 15 éven keresztül senkisem védte. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Mi igenis célul tűztük ki magunk-
