Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-124
212 Az országgyűlés képviselőházának 12U, ülése-1936 május 6-án, szerdán, mattal az adófizetési készség csak emelkednék. Az adóhátralék ügyeben esetleg egy hosszúlejáratú kölcsönnel is lehetne segíteni az eladó sodortt gazdákon. A segítség sürgősen szükséges enne, mert a fentebb előadottak miatt a gazdakozonseg napról-napra elkeseredetebbé válik r A. költségvetéssel kapcsolatban néhány szót Krvanqk szolm a kisiparosok szomorú helyzelll h 1 !' tyl Ábelemmel kíséri a kisiparosok helyzetet es eletet, észreveszi, hogy ezt a tisztességes, dolgozni akaró, fontos társadalmi osztály nyomorba jutott és életlehetőségétől úgyszólván megvan fosztva. Észre kell venni bogy a nagyipar a kisipar rovására előretör es azt úgyszólván elnyomja. Tudjuk azt, hogy az utóbb, evekben minden országban az iparosításra törekedtek. Ez nálunk is megtörtént, ie ennek folytan nálunk a gyáripar soha nem látott előnyös helyzetbe jutott. Régente alig volt gyáriparunk, azért a gyáripar fellendülé set minden józan gondolkozású ember örömmel vette tudomásul, mert ennek réven igen sok munkanélkülit lehet munkához juttatni, a hiba azonban ott van, hogy a kifejlődés előnyeit csak igen kevesen élvezik és nem következett be javulás az összes gazdasági termelők részére, hanem a gyáripar fellendülése, a kisemberek rovására ment. A gyáripari árak nem a termelési költségekhez viszonyítva alakultait, a kultoldi verseny a vámtételek következteben kimaradt és így milliókat és milliókat keresett a gyáripar, míg a kisiparos közben lehanyatlott es tönkrement, holott több munkáskezet foglalkoztat, mint a gyáripar Ma a legtöbb mesterember — sajnos — egyedül all, még jóformán inast sem tud fogadni, mert nincs számára munka. Azért igen tontos ieladata a kormánynak, hogy ezeknek a kisiparosoknak segítségére jöjjön. A megerőmagaban is megvan, de a kisiparos nehéz helysodott gyairparnak nem kell támogatás, az zetevel toglalkozni, okét megmenteni, nemzeti leiadat. Olcsó kölcsönöket kell folyósítani, a terheiket könnyebbé tenni, munkaalkalmat teremteni es bizonyos, hogy ismét híres iparosok fognak keletkezni, akik alapos, jó, tartós munkát készítve, nemcsak maguknak, de az országunknak is nevet és tiszteletet szereznek. Az ipar fellendülése elsősorban a mezőgazdasági termeivények árától függ. Ha a mezőgazdasás: fellendül, fellendül az ipar is, de amellett olcsó hitellel kell őket ellátni, mert pénz és tőke hiányában nem lesznek képesek a szükséges árut beszerezni. T. Ház! Nem mulaszthatom el, hogy a nemzet napszámosairól, a falusi tanítókról említést tegyek. Nekem volt, sőt most is van alkalmam közelebbről megismerni a falusi tanítók életét és munkáját, látom azt, hogy a falusi tanító túl van terhelve munkával. Ez talán még nem volna a legnagyobb hiba, hanem az ember azt látja, hogy egyes községekben egy tanító 60—80—90 gyermeket tanít és amellett hat osztálya van. Az ilyen tanító, akinek ennyi gyerekkel kell foglalkoznia, a mai idők előhaladásának és a mai idő követelményeinek eleget tenni nem tud, még akkor sem, ha éjjel-nappal tanít. Mi azt hirdetjük, hogy az ifjúság a reményünk és mindent megteszünk, hogy az minél erőteljesebb és minél egészségesebb legyen, de azt látjuk, hogy sok falusi iskolában 70—80—90 gyermek van efsy kis tanteremben összezsúfolva, ami egészségi szemp-ontból is hátrányas a gyermekekre nézve. Ezen a téren feltétlenül valamit kell tenni. Látjuk, hogy mennyi állástalan tanító van, adjunk nekik munkát, helyezzük el őket, mert munka van elég számukra. Havi 80—90 pengővel is megelégednek ezek a szegény, állástalan tanítók. Az erre a célra kiadott öszszeg sohasem kidobott pénz, ez a jövő reménységében, az ifjúságban meghozza áldását és gyümölcsét. Ezen a téren nem szabad takarékoskodni és hiszem, hogy a kultuszminiszter úr mindent el fog követni, hogy ezeket az állapotokat sürgősen megváltoztassa. T. Ház! Mivel azt látom, hogy az 1936/37. évi költségvetés semmiféle könnyítést a kisemberek érdekében nem hoz, a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Endre jegyző: Baross Endre! Baross Endre: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódva, egészen más konklúzióra jöjjek és tekintettel arra a sok panaszra, amelyet ő előadott, rámutassak arra, hogy a javulás bizonyos jeleit látom a kormányzat működésének eredményekép, úgyhogy én már előre is elfogadom a költségvetést. Méltóztassék azoniban megengedni, hogy lie térjek ki azokra a politikai és világnézeti vitákra, amelyeket az előttem szólott több képviselő hangoztatott és olyan kérdéseknél maradjak, amelyek gazdasági természetűek, ezek közül is éppen annál, amely a kisgazdatársadalmat a legjobban érdekli, a szeszkérdéssel kapcsolatban a kisüstök kérdésénél. Igen t. Ház! Az eddigi szokás az volt, hogy a szeszkérdést mindig pénzügyi kérdésnek tekintették, azt hiszem azonban, hogy a szeszkérdés merőben agrárkérdés és az egész szeszipart úgy kell átalakítani, hogy az elsősorban is mezőgazdasági ipar jellegével bírjon. Eppei: ezért örülök annak, hogy a kormányzat a szesz kérdésnek megoldását olyan irányban, hogy az elsősorban mezőgazdasági jelleget kapjon, elhatározta és rövid időn belül ezen a téren remélhetjük azt a javulást, amelyet éveken keresztül az agrártársadalom annyira nélkülözött. En teljesen nyugodt vagyok a tekintetben, hogy ez a kérdés megoldást fog nyerni, már csak azért is, mert megoldást kell nyernie. A. mezőgazdasági szeszipar tulajdonképpen két részre oszlik. Az egyik a lisztes anyagokból készült fogyasztási adó alá eső szeszt előállító szeszfőzdék, az úgynevezett mezőgazdasági szeszgyárak, a másik pedig a fogyasztási adó. alá eső szeszfőzdék kategóriája, amely pálinkaféléket dolgoz fel. Mindkét szeszfőzés par excellence agrárjellegű ipar, ezzel szemben áll azonban egy olyan ipari szeszkonszern, amely ezt a mezőgazdasági jelleget lehetőleg, tőle telhetőleg mindig elnyomni igyekezik. Amikor úgy mint a Kisüstösök Országos Szervezetének elnöke és mint a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének ügyvezető alelnöke ebben a kérdésben szólok, akkor sok kisembernek, ezer és ezer kisexisztenciának érdekében szólok és azt hiszem, meg méltóztatnak engedni, hogy ma inkább erről %i kérdésről be ; széljek, mint világnézeti és egyéb politikai kérdésekről. A jelenlegi szestekontingensrendszert, amely az ipari szeszgyáraknak évi 80.000 hektoliter abszolút szeszt biztosított* az 1921 : XLI. te. alkotta meg égy felfelé ívelő konjunktúra^ idején. Ez a törvény azonban ma már teljesen időszerűtlen, "merőben agrárellenes célokat szolgál (Ügy Dan! Ügy van!) és kötelességünk e tekintetben szót emelni és a (kormányzatot igenis kérni, hogy ezt a kérdést minél előbb
