Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

192 Az országgyűlés képviselőházának 124., ülése 1936 május 6-án, szerdán. Az egyszobás házak adó alóli felmentését természetesen a legnagyobb örömmel üdvözlöm. Belemegyek a jövedelemadónak olyanforma megváltoztatásába is, mint ahogy ezt Éber Antal igen t. képviselő úr elmondotta. Ellenben vártam volna a képviselő úrtól, hogy rögtön meg is mondta volna ennek ellentételét, vagyis rámutatott volna arra, honnan lennének pótolhatók ezek a kiesések. Véleményem szerint három tételből volnának pótolhatók: a szelvényadó sürgős bevezetésével; mindenféle kifizetett jutaléknak megfelelő kereseti és jövedelmi adónak visszatartásával, az államkasszába való befizetést követelve egyetemleges felelősség terhe mellett úgy, ahogy a szolgálati járandóságoknál most is történik; és nem utolsó sorban mindennemű kifizetett kamrátoknak megfelelő adó visszatartásával s az államkasszába való befizetésével egyetemleges felelősség és büntetés terhe mellett. Az adóztatás alól való menekülés meggátlásának ea a módja régesrégen he van vezetve Angliában és nagy mértékben hozzájárult úgy az adómorál emeléséhez, mint az igazságos és arányos közteherviseléshez. A mobiltőkének a 'mainál fokozottabb megadóztatását kívánom, amivel végeredményben nem is mondok újat, mert hießen a nemzeti munkaterv 25. pontja szó szerint ezt mondja (olvassa): »A gazdasági élet és különösen a termelés szempontjait fokozottabban figyelembe vevő és emellett igazságos és arányos közteherviselést biztosító és lehetőleg egyszerű adó- és illetékrendszert akarunk«. Helyesen van, t. Képviselőház. Ezt akarjuk valamennyien s emellett emeltem szót e pillanatban én is. Igen dicséretreméltó és elismerésre érdemes törekvéséket látunk a költségvetésben és a beruházási javaslatban bizonyos mértékű és célzatú beruházások és Iközimunkák tekintetében, mint amilyenek a csatornázás, az öntözés kérdése, a fásítás, legelők fásítása, utak építése, az egészségügy javítására fordított kiadások, stb. Meg kell azonban mondanom, hogy igénytelen nézetem szerint a mai időkben fennálló és még igen hosszú ideig tartó kötött gazdálkodás eredményeképpen előálló gazdasági pangás és a vérkeringés meglassudása nem lesz másképpen megszüntethető, mint közmunkáknak és beruházásoknak a mainál sokkal fokozottabb mértékben való megindítása révén. Csodálatos dolog, t. Ház, hogy senki ennek az igazságnak helyességét kétségbe nem vonja és mégis a közvélemény mintha elfásulni látszanék ennek a helyesnek felismert útnak követése terén. Sem ankéteken, sem a sajtóban nem halljuk eléggé hangsúlyozni ezen egészségesnek felismert út követését. Hallunk harmadrangú belpolitikai kérdésekről, hallunk pártoknak érdekfeszítő küzdelméről egymás közt vagy más pártok ellen, hallunk érdekfeszítő személyi kérdésekről, egymás víz alá nyomását célzó szándékokról, tág teret nyitunk külpolitikai fejtegetéseknek, de nem látom elésrgé hangsúlyozva sehol azt, hogy a gazdasági élet megindítását és a pangás megszüntetését másképpen nem érhetjük el, mint a mainál sakkal fokozottabb mértékű közmunkákkal és beruházásokkal. Meg kell állapítanom azt is, hogy ezen a téren a kormány egyedül jön segítségünkre minden sürgetés és iniciativa nélkül az előbb említett beruházásokkal, de ismétlem, sokkal tovább mehettünk volna, ha itt másod- vagy harmadrendű belpolitikai kérdések feszegetése helyett a közvélemény ebbe az irányba sarkalta volna úgy a kormányt, mint a törvényhozást. Egyáltalában érdekes az a jelenség, amit a közvéleményben látunk gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. Hallatlan elfásultság látható a közvéleményben minden iránt, ami gazdasági kérdés, vagy. a megélhetés kérdése. Ki beszél ma már a jegybank problémáiról, nevezetesen arról, hogy nem volna-e okosabb, természetesen átmeneti időre, különösen programmszerű termelő munka megindítására, a jegybanknak az állam által a mainál fokozottabb igénybevétele, természetesen megfelelő biztosítékok mellett és meghatározott időre. Milyen rettenetes ellenvetésekbe ütközött ennek a tételnek hangoztatása még néhány évvel ezelőtt is, ínig végül egy kétségtelenül improduktiv, de szociális szempontból feltétlenül szükséges és általam is helyesnek tartott célra, a gazdaadósságok rendezésének céljára a jegybankot igénybevették. Sem erről, sem egyéb kérdésről nem esik szó. A jegybank és az állam viszonya ma is olyan, mintha a jegybank pincéjében 30%-os aranyfedezet volna. Sehol egy új terv és gondolat a magyar glóbuszon, a gazdasági kérdések iránt való érdeklődést az általános fásultság homoksivatagja borítja be. Közmunkákról, beruházásokról alig esik szó. Néhány esztendővel ezelőtt a közvélemény még egész sorozatát termelte ki a különböző terveknek. Hallottunk hasznosakat és kevésbé hasznosakat, fantasztikusakat, reálisakat e& kevésbé reálisakat, amelyek talán nem hoztak volna meg a maguk hasznát, de szociális vagy egyéb szempontból mégis szükség lett volna azok létesítésére. Ma sem erről, sem egyéb kérdésről nem esik szó; ezek a tervek mind a hjalottaskamrában pihennek és arra sincs ereje a társadalomnak, hogy teljes erővel exponálja magát e gondolatokért. Közmunkák, beruházások valósággal kiveszett fogalmak a köztudatból és egy sincs köztük olyan, amely mellett a társadalom legalább elveinek fenntartása okából leszögezné magát. _ Elültek a viták, melyek népesedési politikánkkal kapcsolatban az iparfejlesztésről szóltak Ha ennek keresem az okát, meg kell találnom abban a vérszegény es gondolatnelkuli ellenzéki politikában, — ne vegye ezt rossznéven tőlem az igen t. túloldal — amely egy reális, komoly és szociális programm megadása helyett megelégszik az .iparellenes agitáció negatívumával. (Petro Kálmán közbeszól. — Zaj.) Nem azt mondottam, képviselő úr, ne méltóztassék az ön sokat tapasztalt jóindulata es higgadtsága mellett olyat belemagyarázni szavaimba, amit nem mondottam. . _.. Méltóztassanak elhinni, hogy beszelhetünk telepítésről és földbirtokreformról, gondolkozhatunk még egy pár esztendeig mezőgazdasági népességünknek ilyen vagy amolyan megsegítéséről, de egy józan és okos, nem tisztán a vámvédelemre támaszkodó — elsősorban a mezőgazdasági iparra gondolok — iparosítás nélkül ebben az országban nem fogunk tudni boldogulni. Hajlandó vagyok szembeszállani minden demagógiával, iparellenes agitációval és jelszóval, amely agitáció bizonyos meggondolatlanság vagy nem megfelelő előítélet következtében szembeszáll az iparosítással. Méltóztassanak tudomásul venni, nem fogunk tudni boldogulni ebben az országban, nem fogjuk tudni feleslegeinket elhelyezni megfelelő józan és okos iparosítás nélkül. Nekünk nagyon nehéz csatát kell idebenn meg-