Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 1U. ülése 1936 május 6-án, szerdán. 189 kormánytól követel, a béke és a békének minden áron való megvédelmezése és megtartása. Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy kilenc es félmillió szavazó, tehát kicsi híján a többsége a brit világbirodalom választóinak az abszolút békepolitika mellé állott és ilyen politika követését diktálja a brit világbirodalom kormányára is. (Haám Artúr: De Anglia nincs megcsonkítva!) Ezzel egyúttal abban a helyzetben is van, hogy eldöntse ennek a brit kormánynak a politikáját. (Haám Artúr közbeszól. — Farkas István: Nem ért maga ehhez! — Zaj. — Haám Artúr: Csak tanuljon meg előbb magyarnak lenni, azután bíráljon másokat! — Farkas István: Talán azzal henceg, hogy van a világon? — Propper Sándor: Ne kötekedjen! Nem illik hencegni! — Peyer Károly: A maga ősei Árpáddal jöttek be? — Propper Sándor: Ne kötekedjék! — Zaj. — Elnök csenget ) Az an^ol Labournak ezen óriási, történelmi értékű békeagitációja mellett jelentkezik most a mi legnagyobb örömünkre, legnagyobb boldogságunkra ennek a békehadseregnek egy másik tábora akkor, amikor a francia választásokban az úgynevezett baloldal jutott többségre. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Ez a francia baloldal igenis, a béke egy második serege azon sereg mellett, amelyet eddig az angol Labour jelentett. Hogy itt eloszlassunk kételyeket, hogy itt igazán megnyugtatást teremtsünk mindjárt az első pillanatban a legfontosabb vonatkozásban, legyen szabad hivatkoznom arra, hogy a francia baloldal és főként a francia szocialisták nem tartoznak azok közé, akik a mai békeszerződések revíziójának ellenségei volnának. Ha ezt nem hiszik el akkor, amikor én mondom, úgy legyen szabad hivatkoznom arra, hogy a legszélső jobboldali magyar lapban olvastam már a tegnapi napon a francia választásokról szóló tudósításban többek kozott azt, hogy a békeszerződések revíziójának kizárása tulajdonképpen nem baloldali Programm Franciaországban. (Ügy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Pierre Cot és mások, valamint a szocialisták ellene vannak a revíziós törekvések végleges megszüntetésének, mert ezt az európai evolúció szempontjából károsnak tartják. • Én ezt a felfogást a magam részéről csak ki tudom hangsúlyozni és alá tudom húzni, amennyiben történelmi tényekre is tudok utalni, hogy mindazokban a periódusokban, amikor Franciaországban baloldali kormány volt, a francia baloldali kormányzat egyesülve az angol szocialistákkal, az angol Labour-ral és más antantbeli országokkal, külpolitikai tekintetben olyan vívmányokat tudott létrehozni, olyan enyhüléseket tudott hozni és olyan megállapodásokat tudott külpolitikai tekintetben érvényre juttatni, amelyeket akkor minden békeszerető ember, sőt minden revízióra törekedő ember i& csak örömmel üdvözölhetett. Ezekkel a demokratikus erőkkel szemben méltóztassanak elképzelni egy fasiszta Angliát vagy Franciaországot, méltóztassanak elképzelni, hogy ezek a természettől imperialista és túlfűtött nacionalista irányzatok mit jelentenének az európai külpolitika számára. Méltóztassanak azt csak abban az egyetlen relációban elképzelni, hogy mit jelentene — nem bánom én — a mi mostani egyik fő szövetségesünknek, Rómának, vagy Berlinnek szempontjából, ha van egy olyan fasiszta Franciaország, amelynek jelszava »á Berlin« és | van egy olyam fasiszta Anglia, amely legfőbb külpolitikai ambíciójának azt tartja, hogy úgy Berlin ellen, mint Olaszország ellen intézze a maga támadásait és felvonulásait. Ilyen körülmények között a magyar külpolitika jövőjét, a magyar memzeti aspiráció szempontjából való jövőjét csak egy igazán megbékélt Európában látom biztosítottnak azzal, hogy én azt mondom: egy megbékélt Európa csak egy demokratikus Európa lehet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én a magyar jövőt biztosítva csak akkor látom, ha a mi külpolitikai kormányzatunk távol tudja magát tartani a nagyhatalmak " ütköző és érdekpolitikájától. Én a magyar jövőt csak akkor látom biztosítva, ha az általam említett demokratikus erők abban a helyzetben lesznek, hogy végre valahára a mai fogyatékos, rossz, szervezetlen és ki nem elégítő Népszövetséget átalakítják, átszervezik a népek igazi demokratikus szövetségévé és a népeknek ebben a demokratikus szövetségében megvalósítják azt a gondolatot, amely ma Európának egyetlen igazi reménysége lehet: a kollektív biztonságot. Ez a mi szempontunkból azt jelenti, hogy a kollektív biztonság vagy létrejön, vagy megalakul Európa összes népei számára, vagy pedig elsősorban mi leszünk azok a szánandók, akiknek írem lesz biztonságuk. Én a magyar jövőt csak egy ilyen demokratizált, egységes Európában tudom elképzelni, s nem egy olyan Európában, amely harminchatfelé rivalizál. Én a magyar jövőt csak a népek igazi önrendelkezési jogának megvalósítása és létrejötte után s annak alapján tudom elképzelni, s én csak egy ilyen Európában látom lehetségesnek és elképzelhetőnek azt, hogy valóra válik a területi, revíziós és kisebbségi sérelmeknek orvoslása, ami Magyarországnak elvitathatatlan követelése, ami a magyar külpolitikának a mai kormányzat szerint is a legfontosabb törekvése. De mindez t. Ház csak abban az esetben válhatik valóra, ha megelőzi ezt mindenütt odahaza elsősorban a demokratikus erőknek felsorakozása és megszervezése, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nemkülönben ezeknek a népi erőknek talpraállása, hogy ezek a népi erők otthon megkezdve munkájukat átépíthessék a maguk országát és ezzel együtt építhessenek egy olyan Európát, amelynek jövője nem olyan siralmas, nem olyan szomorú, szánandó, mint a mai. Előbb tehát itthon a demokrácia segítségével a belpolitikai és külpolitikai meddőségnek megszüntetése: ez a mi külpolitikai igazságaink győzelmének is az előfeltétele. Mélyen t. Ház! Ezek alapján voltaképpen szeretném tudni, melyek azok az igazi argumentumok és igazi okok, amelyeket egy^ilyen természetszerű követeléssel és ilyen természetű praa:ra:mimal szembe tud a Gömbös-konmány állítani és szeimbe tud állítani a miniszterelnök úr, aki azért a kormányzatért felelős és aki felelős azért, hogy^ a reformok legfontosabb ját, a demkonatikus választójogi reformot az ország még nem kapta meg. Minden felszólalásban a nemzeti eigységre appellálva követeli ez a kormányzat, hogy a nemzeti egység legyen az a vezérlő gondolat, az a szervezet, ïamelyet ebben az országban mindenki a legfontosabbnak és a legszükségesebbnek ismer, de hát nemzeti egységet lehet-e vaiion másképpen elképzelni, mint nemzeti érdekközösség alapján? Es ha ez így van, akkor kérdem én, imiféle nemzeti