Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 1936 május 5-én, kedden. 167 jévé lett és a pénzügyi eltolódások óriási mértéket öltöttek Amerika javára. I>e még ráadásul Amerika és részben Japán is kitúrta bázisaiból az európai hatalmaikat, tehát a győzteseket is. A legnagyobb baj az volt, hogy az újonnan létesített mezőgazdasági és ipari terűleiteket a föld színéről elpusztítani többé nem lehetett és így előrelátható volt, hogy azegyensúiybomlás állandósul és ezt egy hallatlan, még soha nem látott krach fogja követni, amely az egész világon éreztetni fogja pusztító hatását. Ami Magyarországot illeti, a világháborút betetőző trianoni békeszerződés után ájultan hevertünk a porondon. Miután azonban azok a remények, hogy a közeljövőben valami kedvező változás fog történni, többféle okból nem teljesültek, hozzá kellett látni a felépítéshez és meg kellett próbálkozni azzal, hogy a megmaradt Csonka-Magyarországot Piémont mintájára berendezzük. Itt megemlítem, hogy gyakran szóbeszéd tárgyát képezik kqmmünutáni külpolitikánk irányvonalai. »Talán lehetett volna« — azt mondják — »Franciaországhoz simulva« ~ amely az egész európai politikát hegemonizálta, szomszédainkkal valami megegyezést létesíteni, még a kisentente megalakulása előtt, különösen pedig azzal a két királysággal, amely nem tért át annyira a demokratikus eszmékre, mint például Csehország vagy Ausztria, vagy aikár mint akkor Németország. Sajnos, ezek a tárgyalások megszakadtak akkor azért, mertez a két királyság a reálunió feltételeként teljesíthetetlen feltételeket állított fel és így tökéletesen elszigetelve maradtunk mindaddig, míg Itáliával és más országokkal a barátság fonaJát fel nem vettük. Ismeretes az az Odyssea, amelyen Ma gyarország közgazdasági hajója keresztülment, Á világháború és a trianoni tragédia után csak egy vigasztaló momentum maradt jófor mán, hogy adósságainknak tekintélyes részétől úgy belföldön, mint külföldön megszabadultunk és még hitelünk sem veszett el teljesen. Miután az ország csaknem teljesen összeomlott, tulaj dómképpen újjá kellett mindent építenünk és így akarva, nem akarva, refornikorszakba jutottunk már 17 évvel ezelőtt. A levegő radikális villamossággal volt telítve, s azt hiszem, vagyunk páran, akik emlékezünk az akkori re formtervekre. Sajnos, a kormányzat fokozottabb mértékben konzervatív, sőt reakciós irányban tolódott el, és nem az volt a primer törekvés felülről, miképpen kell egy új korszerű Magyarországot megépítenünk a magyar nép életérdekeinek megfelelően, hanem az, hogy hogyan lehet megmenteni a romokból minél többet a vezető osztályok számára. Különösen áll ez a földbirtokreform kérdésében. Kell-e erre frappánsabb bizonyíték, mint az, ami elhangzott a hitbizományi törvényjavaslat tárgyalása során egy igen illusztris szónok részéről, amely szerint a földbirtokreform azért volt úgy megcsinálva, ahogyan meg volt csinálva, hogv a forradalmi hullám le legyen vezetve, tehát nem azért, hogy^ a mezőgazdaság új alapokon, igazságos, szociális földmegosztással újiászerveztessék. hanem azért, hogy levezetőié legyen a forradalom^ hullámainak. Azt mondotta ez az illusztris szónok, ha nem így történt volna a földbirtokreform megoldása, akkor mi ezen az oldalon nem ülhetnénk ilyen nyugodtan, mint ahogyan ülünk. A magam részéről inkább nyugtalanul ülnék itt, csak másképpen sikerült volna a földbirtokreform, amelynek következményei még ma is igen sok embernek a legégetőbb bajokat okozzák. (Ügy van! Ügy van! a széilsőbaloldalon.) Hihetetlen^ tájékozatlansággal az akkori búzaárakhoz képest szabták meg a juttatott földek árát és általában egész agrárgazdálkodásunkat ugy állították be, mintha állandóan 40 pengős búzaárakat várhattunk volna. Nagyon érdekes, hogy senki nem várta a világválságnak ezt a krachját, amely bekövetkezett, holott azt mondhatom, az előadottakból kitűnik, hogy igenis várni lehetett ezt, és jönni kellett a világválságnak. Hiszen mindenki gondolhatta, hogy mire a szovjet magához tér, Európában is megindul az intenzív termelés, és hogy ennek viszsza'hatásának kell lennie az árakra. Ennek dacára úgy rendezkedtünk be, mintha erről szó sem lehetett volna. Távol áll tőlem Nagyatádi Szabó István emlékét megbántani még gondolatban sem, annyi azonban bizonyos, hogy Nagyatádi Szabó István nem volt és nem is lehetett az akkori nehéz helyzetben oly kívánatos ismeretek és horizont birtokában. Es hogy ő földművelésügyi miniszter lehetett, annak tisztára pártpolitikai okai voltak. Elismerem, hogy Nagyatádi Szabó István derék, becsületes jó r

magyar ember volt és minden tekintetben jót akart, de mégis azt hiszem, hogy abban az időben a legműveltebb és a közgazdasághoz és a gazdálkodáshoz minden tekintetben értő kollégiumnak tellett volna összeülnie Magyarország agrárgazdálkodásának akkori irányítására. Nem szándékozom és nincs is terem a magyar és világgazdaság utolsó 16 évi történetét taglalni, de annyi tény és köztudomású, hogy mielőtt Gömbös Gyula átvette a kormány vezetését, Magyarország elérte a közgazdasági n iél y pontot és hogy azóta határozott emelkedés és javulás következett be. Akármilyen elfogult legyen is valaki, el kell ismernie, hogy Gömbös Gyula kormányzása alatt felemelkedtünk és erősödtünk. Erre kénytelenek is voltunk, mert hiszen az egész világ szervezi gazdálkodását. Az autarchiák korszakát éljük, amely nem egyéb, mint a gazdasági sovinizmusnak nevezhető elzárkózás. Éber Antal igen t. képviselőtársam Angliát hozta fel. Óriási tévedés, hogy ott talán nagyban virágozna a szabad verseny, arról szó sincs, hiszen 1932-ben az ottawai konferencián Nagybrittania egy soha nem látott óriási egységbe szervezte meg a világbirodalmat. Ez viszszahatott azután az egész világ termelésére és nagyon is fokozta a világválságot, mert hiszen egy ilyen óriási egység az ottawai konferencián többé-ikevésbbé kivált belőle. A legfontosabb intézkedések egyikének tartom éppen a Külkereskedelmi Hivatal megszervezését. Ezzel kezdődött meg kereskedelmi mérlegünk céltudatos megjavításának folyamata, a piacszerzések megorganizálása, a nyersanyag ellátásának szinte tudományos precizitással való megszervezése, úgyhogy mind e nélkül ma nem is élhetnénk, nem tudnánk beszerezni a szükséges nyersanyagokat ísemmiféle célra. Ma már ezt a rendszert, amelyet a Külkereskedelmi Hivatal megalkotott, a világnak igen sok állama mintául is vette. Minderre annál is inkább szükség volt, mert, mint említettem, a világ többi államai is áttértek az autarchikus gazdálkodásra. Visszatérve Éber képviselő úr beszédére, a bizalmatlanság okaira, Magyarországon sem az volt az ok, hogy 1931-től kezdve milyen kötött intézkedéseket tettek, hanem a bizalmatlanságról szólva inkább menjünk vissza a há-