Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 123. bi anyát a tőkeképződés ellenkezőjének bekövetkeztét jelzi. T. Ház! Mielőtt tőkeképződésünk rendkívül súlyos fogyatékosságát, amely 1931 óta bekövetkezett, számokban illusztrálnám, rá akarok mutatni néhány konkludens számadatra abban a tekintetben, bogy milyennek kell lennie Magyarországon a tőkeképződésnek számszerűleg ahhoz, hogy ezek a deflációszerű tünetek elmúljanak és hogy az a rettenetes munkanélküliség megszűnjék, amely az országot pusztítja és amely meggyőződésem szerint a tőkehiánynak következménye, — mert termelési eszközök nélkül a munkakészség nem képes kialakulni, nem képes átalakulni produktív munkává — hogy milyennek kellene lenni annak a tőkeképződésnek, amely ezeket a defláció szerű tüneteket kitörölve, valóban lendületes és fokozatos gazdasági javulásnak adhatna helyet. A háború előtti időben a közgazdasági írók úgy értékelték a tőkeképződés szükségességét, hogy azt mondották, egy rendes és egészséges gazdasági életmenet folyamán átlagban r a nemzeti jövedelem 10—20%-át kellene tőkeképződés alakjában megtakarítani. Ha ezt mi a mai, általában 2400 millió pengőre becsült nemzeti jövedelmünkre applikáljuk, akkor látjuk, hogy egészséges gazdasági élet mellett 240—480 millió pengő volna az, amelynek mint új tőkének, le kellene rakódnia a normális életmenet mellett. Ezt a számadatot alátámasztja — természetesen megközelítően — az, amit Judik József, a Magyar Nemzeti Bank tudományos osztályának kiváló vezetője, egy, az 1929. évben megjelent tanulmányában az 1925—1928. évek tőkeképződéséről közzétett, amikoris az ő számításai alapján a tőkeképződés évi 335 millió pengőt tett ki, aminek 80%-a, tehát 275 millió pengő volt átlagban ezekben az években a pénzintézeteknél elhelyezett betétképződés. Még közelebb jutunk akkor, ha megfigyel- j jük, hogy a béke utóbbi 20 évében, 1893—1913-ig • a magyar pénzintézetek betéti álladéka 4 milliárd aranykoronával emelkedett, vagyis évi 200 imillió aranykorona volt az, amit ^átl ágban, ebben a 20 évi nagy átlagban betétképpen félretettek. Ezeknek a számoknak a megvilágításában vagyok bátor most, mint szerintem r a mi gazdasági életünk; legsúlyosabb és ismétlem, ezeket a deflációs jelenségeket és a munkanélküliséget legvilágosabban indokoló számadatait közölni. Többé-kevésbbé ismeretes, hogy 1930—35-ig — a Pénzintézeti Központ utolsó jelentése 1935 novemberre vonatkozik — a Postatakarékpénztárnál és a Pénzintézeti Központ körébe tartozó magánintézeteknél levő takarék- és folyószámlabetétek állománya 2125 imiilióról 1708 millió pengőre csökkent, vagyis ahelyett, hogy tőkeképződés mutatkoznék, ezalatt az öt év alatt a pénzintézeti betétállomány mintegy 20%;

J

kal csökkent meg. Ha abból indulunk ki hogy az előbb említettem számadatok alapján legalább 100 millió pengő új betéti tőkének kellett volna képződnie ahhoz, hogy a gazdasági élet folyamatos menete zavartalanul végbemehetett volna és^ ha összehasonlítjuk ezzel azt, hogy 400 millióval csökkent a betéti álladók, akkor azt kell mondanom, hogy ezeknek a deflációszerű jelenségeknek 'és annak a munkanélküliségnek, amelyek termelési eszközök hiányában megy végbe, okozója annak a, circa százmillió pengőnek a hiánya, amely a legszerényebb értékelés mellett is a normális gazdasági élet folyamán ülése 1936 május 5-én, kedden. 159 kellett volna, hogy a pénzintézeti és postatakarékpénztári betétekben lerakodjék. T. Ház! Ha most ennek okait kutatjuk, akkor méltóztassék megengedni hogy az okok elsejénél hivatkozzam egy mondásra, amelyet Oasimir Périer-nek, Lajos Fülöp első kabinetje vezetőjének tulajdonítanak;, aki amikor elfoglalta annyi forradalom, annyi viszontagság, annyi trónváltozás stb. után a szörnyű állapotban levő francia gazdasági élet vezetésének a feladatát, akkor azt mondotta: ambícióm a bizalom helyreállítása, mert bizalom mellett minden könnyű, bizalom hiányában pedig semmi sem lehetséges. Ezt hozom összefüggésbe a költségvetésnek azzal az ismert tételével, hogy költségvetésünk újból 75 millió pengő deficittel zárul. En igen nagyra becsülöm —úgy, mint az előttem szólott képviselőtársaim egyike és másika is megemlítette, hogy a deficit az idén 200.000 pengővel kisebb. En ezt quasi jelképes dolognak; tekintem, annak a szándéknak kifejezéséül, hogy a pénzügyminiszter úr mindenáron csökkenteni akarja a deficitet és ez igen helyes intenció, de mégis azt kell mondanom, hogy ez a 75 millió pengős deficit és általában egy közület háztartásában a deficit s az államháztartásnak évről-évre deficittel való záródása olyan körülmény, amely közismerten a bizalom aláásására alkalmas. Alkalmas erre egyrészt aaért, mert köztudomású, hogy az ilyen deficitek fedezésével szemben mindig megjelenik egyes pártok, egyes árnyalatok egyes hangulatot keltő közéleti tényezők részéről a biztatás arra, hogy ezt a deficitet és még ennél a deficitnél magasabbat is, iban'k jegykibocsátás által lehet fedezni és a deficit megjelenése ettől való félelmet idéz elő azokban, akik egyébként talán tőkeképzésre hajlandók volnának. Másodszor pedig jelenti a deficit azt is, hogy a központi hatalomnak nincs elég ereje ahhoz, hogy vagy a kiadások csökkentése, vagy a bevételek emelése, vagy mind a kettő által azt, ami feltétlenül szükséges a háztartási egyensúly helyreállítását végbevigye. Hogy mit jelent a háztartási egyensúly egy ország anyagi- és gazdasági jóléte szempontjából, azt megmutatta Anglia, amely az 1930-ban működött úgynevezett May-bizottság működése és tanácsadása óta háztartási egyensúlyát helyreállította és ennekfolytán az , elmúlt éviben abba a helyzetbe került, hogy hoszszúlejáratú adósságait 2'5%-os kamatláb, rövidlejáratú, öt évre szóló adósságait 1%-os kamatláb alapján konvertálta, mire Franciaországban kiszámították, hogy ha Franciaország a maga óriási gazdasága mellett képes lenne ugyanilyen konverziót eszközölni, akkor egész deficitjétől, amely ránehezedik a francia politikai életre, mentesülni volna képes és mindezt nem teszi meg csak azért, mert a politikai hangulatok súlya alatt nem képes azt a nagy erőmegfeszítést, amely háztartási egyensúlya helyreállítását eredményezné, véghezvinni. De hogy mennyire így van és milyen óriási befolyással van ez egy ország gazdasági életének alakulására, hivatkozni óhajtok még a Timesnek ez év január 27-én megjelent számában közölt cikkre, amelyben az Egyesült Államoknak gazdasági életét ismerteti és hivatkozik arra a befektetésektől és beruházásoktól való nagy irtózásra, amely az Egyesült Államokban megnyilvánul. Ezt írja a Times (olvassa): »Természetes, hogy a tőkebefektetők