Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-123
148 Az országgyűlés képviselőházának fogjuk tenni a 'kellő előrehaladást. (Rassay Károly: Ott volt az ön pirogramnijában is.) Ennek következtében haladunk egy jobblét felé. Nem, fogok önmagammal ellentétbe jönni, amikor azt állítom, hogy abban ia jólétben, amelyet a gazdasági lelet a maga természetes útján épít ki, sokkal nagyobb erő van, mintha megpróbálnánk, hogy az állam fiskalizmusán keresztül teremtsük meg. (Ügy van! Ügy van!) Ezeknek az etikai, szellemi és morális erőknek megmozgatása meg fogja teremteni a gazdasági erők megmozgatását. Ezzel kapcsolatban a tőkeképződés, kérdésével kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! — Rassay Károly: Nehéz dolog, mert Szigetváron megbukott a tőke! —• Derültség.) Meg vagyok győződve, hogy minden kormányzati tevékenység teljes erővel ennek tengelyében áll. (Rassay Károly: Hogy an 1) T. Uraim, valahogyan fogalomzavarok vannak e tekintetben. (Rassay Károly: Ez igaz!) Származik ez talán abból, hogy nem ismerjük a tőkének igazi fogalmát, nem ismerjük teremtő és szervező erejét. (Rassay Károly: A földet nemtekintjük tőkének!) Elfelejtjük, hogy nem ott állunk a magas, kapitalizmus legtetején, hanem ott állunk valahol középúton, ahol a tőkeképződés elsősorban a kisgazdaságok útján történik és a kisgazdasági vagyonnak tőkeképződése ad erőt a nemzetnek. Tessék megnézni a betéteket. Mit fognak látni? Abból az egymillió betevőből 90—95% kisember az egész vonalon. (Ügy van! Ügy van! — Rassay Károly: Ezért tessék óvatosan bánni velük!) Ne felejtsük el, hogy a tőkeképződés elsősorban termelés eredménye. Sűrített munka az egyik oldalon, de a tőkeképződés, a másik oldalon megköveteli — éppen olyan országban, mint a mienk — az önfeláldozást és a lemondást és ezeknek a kisembereknek önfeláldozása teremti meg a tőkét. (Propper Sándor: A nagy tőke Lichten stein hercegségbe menekül!) Ne méltóztassék az igen t. képviselőtársamnak a nagytőkével olyan élesen szembehelyezkedni, mert az ipari munkásság és elsősorban a képviselőtársam is főként a nagytőkéből él. (Propper Sándor: Éppen ezért kívánom, hogy ne hurcolják ki .az országból! — Peyer Károly: A nagytőke él a munkából! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Propper Sándor közbeszól.) Propper képviselő urat kérem, maradjon csend-. ben. (Friedrich István: Örülök, hogy a Nep. a nagytőkét pátfogolja!) Bud János: T. Ház! En a magam részéről (Zaj.) tehát azt állítom, hogy mindent el kell követni, hogy ezt a tőkeképződést előmozdítsuk. Ebből a szempontból látom azokat az időket is elkövetkezni, amikor az adópolitikát ennek tengelyében kell állítani. (Mozgás.) Van Swift-nek, ennek a kiváló angol írónak egy nagyszerű egyszeregye, amely azt mondja, hogy »a kétszer kettő sokszor csak kettő«. (Tetszés. — Friedrich István: Bizony, bizony!) Tessék elhinni, hogy az adópolitikára is áll ez sokszor, amikor az adótételek túlmagasak, vagy nincsenek arányban a gazdasági erőkkel. (Zaj.) Természetszerűleg nem tudok olyan adóreformot elképzelni, — és ebben teljesen igaza van a pénzügyminiszter úrnak — amely a fogyasztási adók kiküszöbölésével az egyenes adóknál kívánja fokozni a bevételeket. Ez száz évre menő munka. Angliában is így történt. Nekünk, mint a legtöbb kontinentális államnak számolnunk kell avval, hogy ehhez na23. ülése 1936 május 5-én, kedden. gyón hosszú idő kell. A másik oldalon nem tuom osztani azt az álláspontot sem, amely nálunk az egyenes adók rendszerének valami mélyreható reformját akarja keresztülvinni és különösen azt nem, hogy a rendszert akarja megváltoztatni. Tessék megnézni egész Európának egyenesadó rendszerét. Merem állítani, •-«ig? nincsen olyan egyszerű rendszer mint a mienk. (Ellenmondások bal felől.) És még egyet. Ha valamilyen téren szükség^ van óvatosságra a reformok terén, úgy elsősorban az adópolitikában van arra szükség, tfj rendszerkkel sokkal több bajt és zavart okozhatnak és nagyobb^ kieséseket, mintha a régi úton haladnánk. De én látom az igen t. pénzügyminiszter úrnál, hogy kezdi megfogni a kérdéseket ott, hogy az egyes adónemeken belül tulajdonképpen azokat a módosulásokat vigye keresztül, amelyeket az élet megkövetel. Nem akarom Éber Antal igen t. képviselőtársamtól a kenyeret elvenni, hiszen ő is többször hivatkozott erre, de én rendeltem el az adóstatisztikát éppen azért, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben. Tessék csak böngészni abban az adóstatisztikában, az önmaga tárja fel, hogy melyik úton kell haladnunk, hogy melyik út a helyes és igazságos az egyes adókon belül. (Friedrich István: Kis reformok, nem nagyok, ez a lényeg!) A másik dolog a következő. Éppen azért, mert a tőkeképződés gondolatát képviselem, első feladatnak azt tekintem, f hogy ha az a javulás, amely megindult, tovább tart, a pénzügyminiszter úr minél előbb siessen olyan reformokkal, amelyek a tőkeképződés útjából törekszenek az akadályokat elhárítani. Nem beszélek most részletekről, de igenis ezen a téren sok a teendő és elsősorban fontos az, hogy a, kisgazdaságokat belevonjak a tőkeképződésbe. (Malasits Géza: Miből? r Lehetetlen!) Le kell építeni elsősorban a válság előírta pótlékokat. Ott vannak az illetékek, amelyek igenis lehetővé tesznek széleskörű reformokat. A /magáim részéről egy másik gondolatot is fel akarok vetni, még pedig a szociális gondolat további kiépítését. Ha > az európai adórendszereket nézem, merem állítani, hogy nem igen van olyan adórendszer, amely olyan tág teret ad a szociális gondolatnak, mint a mienk. Az ellenzéken ülő képviselőtársaim fognak emlékezni arra, hogy voltak olyan nagy pénzügyi tekintélyek, .akik ellenezték, amikor a házhaszonrészesedés megszüntetéséről r volt szó, mondván, hogy húszmillió bevételtől esünk el, de én kénytelen voltaim ezt (megcselekedni, mert ez az adó elsősorban a szegényebb néposztályokat terhelte. (Petró Kálmán: Ugyanakkor a cuikoradót felemelték.) Nem jól méltóztatott Idézni. Nekem Smith népszövetségi főbiztossal volt vitám s mégis leszállítottam a cukor adót s azt mondottam, hogy vállalom érte a felelősséget, mert azt az elvet vallom, hogy van olyan helyzet' a gazdasági és pénzügyi politikában, amikor az adótételek csökkentése fokozza t a, f bevételeket. Ebből kiindulva, a magam részéről melegen üdvözlöm mindazokat az intézkedéseket, ^amelyek a tőkeképződést ezen a téren is előmozdítják. 1930-ban 'megtörtént az ötven pengőig menő kataszteri jövedelemmel bíró gazdáknak a földadó alól való felmentése, a mostani kormány pedig 100 pengőig emelte fel ezt az adóimentességet. Ezáltal a kormány széles néprétegek fizetésképességét és erejét javította és előmozdította a tőkeképződést is. De továbbmegyek. Éppen ezen az alapon
