Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

Az országgyűlés képviselőházának 12% a gazdasági, élet vérkeringésének meggyorsítását is célozzák. Végül a negyedik kategóriába tartoznak az olyan szociális támogatást jelentő puszta munkaalkalomteremtések, amelyek lényegben abból állanak, hogy munkateljesítéshez kötik az egyébként munka nélkül juttatott segélyeket. Ezek sem pénzügyi, sem közgazdasági értelemben nem gyümölcsözőek és ezeket csakis a társadalmi feszültség enyhítése, a szociális bajok orvoslása végett, különösen inség, tömegnyomor esetén lehet és szabad igénybevenni. Azt hiszem, helyesen körvonalaztam a beruházások elvi főkategóriáit. Ha azután azt nézem, milyenek azok a beruházások, amelyekről itt, s amelyekről a költségvetésen belül is szó van, továbbá amelyek más közületek által és a magángazdálkodás keretében is végeztetnek, akkor azt látom, hoky ezek a beruházások a fenti elvi szempontoknak figyelembevételével lelkiismeretesen és gondosan vannak kiválogatva, úgy hogy az e tekintetben elhangzott aggályok alaptalanok. Ha azt vizsgáljuk, hogy mi fontos még a beruházások kiválasztásánál, fontos az, iiogy a beruházások a terület, a foglalkozási ágak és érdekeltek sokasága szempontjából minél szélesebb körre terjedjenek ki és minél több embernek juttassanak munkát és munkabért. Eibbőil a szempontból nézve a beruházásokat, lelkiismeretem nyugodt, mert ezeket a szempontokat szintén szem előtt tartottuk. Alapvető kérdés azután az is, hogy a beruházásokat, amelyeket az állam pénzéből teljesítenek, előbb vagy utóbb meg kell fizetnie az adófizetőnek. S ha itt német, osztrák és olasz példákat méltóztatnak felhozni, elég, ha egy idézetre hivatkozom, — nem akarok ebbe a kérdésbe imost részletesein belemenni — Sohachtnak, a nagy német pénzügyi szakembernek mondására, aki azt mondotta: különböző műveletekkel, rövidlejártú adósságokkal sikerült előre finanszírozni és mozgósítani ezeket a nagy összegeket a nagy beruházásokra, »das alles muss, alber der deutsche Sparer zahlen«, a német takarékoskodó embernek — a mi esetünkben a magyar takarékoskodó polgárnak — előbb-utóbb tmeg kell ezt fizetnie. Mert csak létező tőkét lehet invesztálni. Nem létező tőkét nem lehet invesztálni és ha nagy pénzösszegeket előteremtünk, azoknak vagy létező tőkéből, vagy takarékosság útján keletkezendő tőkéből kell előállniok. A pénzt és a tőkét ugyanis nem szabad összetéveszteni. A pénz önmagában még nem tőke; a tőke a termelésnek, a munkának az eredménye abban az esetben^ lia megtakaríttatott és fogyasztás helyett úJb ól termelésre fordíttatik. Ezek alapigazságok, amelyek bárminő konzervatív vagy bárminő modern haladó pénzügyi politika mellett is igazak, mert ezek a természet rendjéből, a dolgok belső természetéből folynak és ezeken semmiféle teóriák nem változtatnak. Ha ebből a szempontból nézem a mi beruházásainkat, akkor azt látom, hogy helyes irányban mozognak, mert olyan mértékben mobilizálják a csekély nemzeti tőkéket, a_ csekély nemzeti jövedelem eredményét, hogy a jelennek nyújtanak élénkülést a gazdasági forgalom tekintetében és áthárítanak terheket a későbbi időkre is, tehát nem egyetlen élő generációt terhelnek meg, nem jelentenek azonban a jövő számára olyan súlyos terheket, amelyeknek ilyen módon való létesítése éppen a nemzet jöülése 1936 május 1-én, pénteken. 125 vendőjével szemben jelentene meg nem engedhető eladósítást. (Ügy van! Ügy van!) Ha megnézem, hogy milyen összegűek a beruházások, akkor azt kell mondanom, hogy helyeslem a szónokok túlnyomó többségének azt az álláspontját, hogy a beruházások helyes területe tulajdonképpen a magángazdaság s az államnak csak támogatólag, kezdeményezőleg szabad fellépnie, (Ügy van! Ügy van!) a hiányzó mozgást vagy a hiányzó átmeneti lendületet szabad csak pótolnia, de nem szabad az állami tevékenységnek teljesen átvennie a magángazdaság feladatát és pótolni próbálni annak lendületét. Ebből a szempontból nézve, a beruházások nincsenek korlátozva a javaslatban szereplő 27 millió pengőre. A beruházások szerepelnek beruházási címek alatt (Rassay Károly: A költségvetésben!) a tavalyi 27 millió pengővel szemben 32 millió pengővel a mostani költségvetésben. (Payr Hugó: Annak nagyrésze már el van költve!) Nem méltóztatott egészen szabatosan elolvasni az indokolást. A fentiektől függetlenül a dologi és átmeneti kiadásoknak is körülbelül 215 millió pengőnyi része munkateremtő és beruházás jellegű s ennek egyrésze már elvégzett munkák fizetésére, másik része pedig a miost még elvégzendő munkák fizetésére szolgál. Ha tehát veszem ezt a 215 millió pengőt, illetőleg annak azt a részét, amely még nincs elfogyasztva, veszem továbbá a 27 millió pengőt és azt a néhány milliót,, amely a tavalyi transzferialap-pénzekből vett kölcsönből még nincsen felhasználva, valamint számításba veszem az egyéb közületek beruházásait — nem mintha ez a kormány érdeme volna, de mert ez az összkép és az ország helyzete szempontjából nagyon súlyosan esik latba — és azt látom, hogy például útépítésre a vidéki törvényhatóságok több mint 20 millió pengőt fordítanak és iha nézem azt, hogy a főváros is több mint 4 >millió pengőt fordít útépítésre, valamint hozzáveszem az Oti.- és iá Mabi.-pénzeknek két évre előre gondosan mérlegelt és a kormány által meghatározott produktív célokra való visszaadását a közgazdaságnak, ismétlem, ha ezeket a számokat veszem, — amelyekhez, ha kutatnánk, még nagyon tekintélyes számok jönnének hozzá — akikor azt kell mondanom, hogy ezek igen tekintélyes összegek és az adott viszonyok között nézetem szerint kielégítő ek. Egyáltalában nem fogadhatom el tehát azt a nézetet, mintha azok a berunázások, .amelyek most történnek, összegszerűen nem volnának kielégítőek. Kívánatos volna, hogy még több legyen, de az adott viszonyok között ez is megelégedéssel fogadható. Szigorúan vizsgálva azt, hogy honnan veszszük el ezeket a pénzeket, az előttem szólott képviselő úrral ellentétes konklúzióra kell jutnom s azt hiszem, felvilágosításaim után ezt ő is meg fogja erősíteni. Mert mi itt az alapvető feladat? Amennyire lehet, ezeket a tőkéket nem a magángazdaság invesztíciós tevékenysége elől kell elvenni, hogy ennek is megmaradjanak a maga tőkéi. Ezt sikerült megvalósítanom a félösszegre, a 13'6 millió pengőre nézve azáltal, hogy egy már befizetett és rendelkezésre álló pénzt vettünk igénybe a transzfer-alapból. Ez helyesen megválasztott forrás, mert a belföldi tőkepiacot, amely ezeket az összegeket oda már befizette, egyáltalában nem érinti. 18*