Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

112 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1936 május 1-én, pénteken. tot. De meg: (kell állapítanom, [hogy éhből a j kézműipárnak, a (kisiparnak úgyszólván semmi sem jut. Éppen ezért kérem a pénzügyminisz­ter urat, ihasson oda, hogy a hatósági közmun­kákból neesak a nagyipar részesedjéjk, hanem jusson ebből annak a sok tízezer és százezer kézműiparosnaik is, akik ma talán súlyosabb helyzetben vannak, mint .a nagyipar. Azt lát­juk, hogy aíkár a fővárosnál, akár a megyéknél, akár az állaimnál 'beruházásokat eszközölnek, ezek a beruházások már mindjárt úgy vannak megállapítva, hogy a kisiparos nem is tud hozzájutni ezekhez, egyrészt azért, mert tőke­hiányban szenved, másrészt pedig azért, mert ezek olyan nagyobb kaliberű közmunkák, ame­lyeket csak a 'nagyiparosok részére írnak ki. A kisipar részére csak az évről-évre visszatérő kis állami (beszerzések és kis javítások jutnak. En pedig azt szeretném, — és kérem a kor­mányt, hogy tessék gondoskodni erről — hogy az új beruházások úgy állapíttassanak meg, hogy neesak a nagyipari tevékenységet fokoz­zák, hanem juttassanak ablból a kisiparnak is. Legyen szabad itt éppen a közmunkák szempontjából nagyon fontos kérdésre a pénz­ügyminiszter úr jelenlétében kitérnem. Én úgy tudom, hogy a Wolfner-gyárral kötött összes szerződések lejártak. Méltóztatnak tudni, hogy a Wolfner-gyár tizenöt esztendeig uralta a közszállításokat: az összes új munkák 60 szá­zalékát ez az egy gyár kapta s a pótmunkák­nak, amelyek az új munkáknak mintegy 25 százalékát teszik ki, 100 százalékát kapta. Ez az egy gyár tehát nagyon bőven el volt látva közmunkákkal, pedig ez a gyár arra volna hivatva, hogy bőrkikészítéssel s az iparosok számára félkész anyagok előállításával, de ne konfekcionálással foglalkozzék. És itt 30.000 magyar cipész-kisiparos érdekében kérem a kormányt, hogy most, amikor esetleg új szer­ződést, vagy új megállapodást kötnek, neesak ennek az egy gyárnak az érdekeit nézzék, ha­nem annak a 30.000 cipész-kisiparosnak az ér­dekeit is, mert meggyőződésem, hogy az adó­zási szempontjából, de általában közgazdasági szempontból is sokkal fontosabh, ha 30.000 kis, önálló iparost erősítek meg, mint ha egy gyá­rat erősítek meg, amely egyébként is meg tudna élni. De különben, az államnak is első­sorban a kicsik és a gyengék támogatása volna a kötelessége. A közmunkáknál gondoskodni kell az ifjú­ság bekapcsolásáról is. Mi az ifjúságot min­dig reménnyel, hittel tápláljuk, hogy majd va­lahogyan átgázol ezeken a nehéz átmeneti idő­kön és elérkezik az az idő, amikor az ő mun­kakészségükre is számít a társadalom, a kor­mány és az egész gazdasági élet. Amikor köz­munkákat létesítünk, akkor gondoskodjunk azokról az if jakról is, akik akár mint mérnö­kök, akár mint vezetők, vagy pedig mint egyéb munkaerők elhelyezkedést nyerhetnek, nehogy éhbérért foglalkoztassák az ilyen mérnököket, nehogy 80 pengős havi fizetéseket adjanak ne­kik, hanem adjanak munkájukért emberhez méltó tisztességes ellenszolgáltatást. T. Ház! Minthogy a közmunkákat sürgő­sen kell megkezdeni, ezért örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, úgy gondolom, éppen azért tűzték ki ennek sürgős letárgyalását, mert a kormány már most, a tavasz beálltával meg akarja kezdeni ezeket a közmunkákat és ezzel mindjárt sokezer embernek munkalehető­séget kíván adni. Ez az egyik szempont, amely­ből kifolyólag örömmel fogadom a javaslatot. A másik szempont az, hogy gazdasági termé­szetű kérdéseket én sohasem a kormány iránti bizalom, vagy bizalmatlanság szempontjából, hanem közgazdasági szempontból bírálok. Minthogy pedig azt látom, hogy ez a ja­vaslat fontos közgazdasági érdeket szolgál, a munkanélküliséget csökkenti, munkaalkalma­kat nyújt, sok ezer és ezer embernek kis ke­nyérkéjét biztosítja, örömmel fogadom el álta­lánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a sző. A képviselő lír nincs itï, jelentkezése tö­röltetik. Gróf Apponyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő javaslat tulajdonképpen a kor­mány úgynevezett kenyér javaslataihoz tarto­zik, legalább is én főcéljának nem azt tekin­tem, hogy ezeknek az itt részletezett pénzeknek igénybevétele hogyan történik, hanem azt, hogy ezeknek a pénzeknek igénybevételével a nagyon súlyos munkanélküliségen enyhítsünk, még pedig olyan módon, hogy ez a hasznos be­ruházásokkal párhuzamosan történjék. Mivel a javaslat tárgyalásánál ragaszkodni kívánok a javaslathoz, tekintettel a vita előrehaladott voltára, a mellékvágányoktól tartózkodni kí­vánok. Elsősorban azt vizsgálom, hogy tulaj­donképpen mik azok a pontok, amelyek szoro­san összefüggnek ezzel a javaslattal, akár benne vannak a javaslat szövegében, illetve indokolásában, akár nem és mik azok, amik­nek felemlítését el lehet kerülni. Maga a javaslat szövege világosan meg­mondja, hogy itt miről van szó, a javaslat in­dokolása pedig megmagyarázza azt, hogy a szükséges takarékosság folytán a költségvetés­ben amúgy is szűkreszabott beruházási Pro­gramm részben már végre van hajtva, tehát az arra a célra felvett összegek részben már elköltötteknek tekinthetők, másrészt pedig megmondja, hogy ebből a 27 millió arany­pengőből körülbelül 13*5 millió öntözési, állam­vasúti és vízimunkálatok elvégzésére szol­gálna, a másik fele, 13'4 millió pedig útépítési munkálatok folytatására. A hovafordítás szempontjából a javaslat ellen semmi kifogásom nincs, még akkor sem, ha figyelembe veszem azt, hogy tulajdonkép­pen igen széles kezdet, igen széles megindulás ez a beruházások terén, most, amikor talán még keserűbb, még néhezebh a sorsa a munka nélkül álló földmunkásoknak és egyéb .munka­vállalóknak. Itt azonban a már tegnap fel­szólalt képviselőtársaim által említett egyik momentumra kell felhívnom a figyelmet. En­nek a 27 millió pengőnek egyrésaét megint a transzferkasszából veszik igénybe. Ha azt az elsősorban fontos szociális szempontot nézem, hogy itt munkaalkalmakat teremtsünk, akkor nem bánom azt, hogy honnan, milyen forrás­ból jön az a pénz, amellyel munkaalkalmakat teremtenek, a fontos az, hogy legyen pénz és ha máshonnan nem tudom előteremteni, csak a transzferkasszából, akkor ezt sem bánom, bár ebben a tekintetben jogosultak azok az aggodalmak, amelyeket tegnap, azt hiszem, Reibel Mihály t. képviselőtársam hozott fel, hogy tudniillik a transzferkasszából örökösen kölcsönvett pénzek nem fogják alátámasztani az ország hitelét kifelé, hiszen a külföldi hi­telező azt látja, hogy a transzferkasszából arra van pénz, hogy közmunkákat végeztessünk, de adósságaink fizetésére nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom