Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-121
Az országgyűlés képviselőházának 121. belül 40%-.a rámegy a vasúti költségekre, másik 40%-a rámegy a kőre és csak 20% jut el a munkás kezéhez. Mélyen t. Ház! Tagadhatatlan, hogy mind a mezőgazdasági, mind pedig a földmunkás nép mai helyzete nagyon súlyos, annyival is inkább, mert a legjobb igyekvés mellett sem tud munkát szerezni, elhelyezkedni. Mi a valóság? A valóság az, hogy mind a mezőgazdasági munkás, mind a földmunkás évi keresete lOO-j-150 pengő körül mozog. Tessék akkor megmondani, hogy ez a munkáscsalád hogy tudjon megélni. Nagyon jól tudjuk, hogy egy embernek legalább két mázsa búzára van szüksége, egy ilyen munkás családnak pedig — hiszen a munkáscsaládoknál sok gyermek van — legalább 10—12 máz^a búzára van szüksége, hogy az évi kenyeret szűkösen előteremthesse. Hogy telik ez ebből a pénzből és hol marad akkor a cipő, a ruházat, hol marad a többi életszükséglet 1 ? Olyan válsággal állunk itt szemben, amelyhez bátor kézzel hozzányúlni méltó olyanhoz, aki a nemzetet meg akarja menteni; de .ehhez feltétlenül bozzá kell nyúlni. Elhiszem azt, hogy ezt a mai nehéz helyzetet a trianoni békeszerződés okozta, amelynek a következménye az, hogy míg Nagy-Magyarország területéből nekünk csak egyharmad maradt meg, addig a mezőgazdasági munkásságnak a fele ittmaradt Nagy-Magyarországhoz viszonyítva, úgyhogy a csonkaország területén egy 250.000 főnyi munkástöbblet r mutatkozik, amelyet a magyar mezőgazdaság nem tud felvenni. Pedig ennek a 250.000 főnyi munkástöbbletnek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy tisztességes munkával megtalálja itt a megélhetését. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl ) Sajnos, a mi mezőgazdaságunk nem belterjes, hanem külterjes és évről-évre kevesebb és kevesebb munkást tud foglalkoztatni, — hiszeii hallottuk itt például, hogy a répaterületeket, a dohányterületeket korlátozzák — tehát nemhogy a 250.000 főnyi munkástöbbletet nem tudjuk elhelyezni, hanem ez a többlet évről-évre növekedni fog s évről-évre nagyobb terhet fog jelenteni magára az országra. Itt van a földmunkáskérdés is. Ugyancsak az ország megcsonkítása elvágott minket sok munkapiactól. Az ország pénzügyi helyzete és az a rossz gazdaságpolitika is, amelyet folytatnak, — hogy tudniillik nem teremtenek nagyobb közmunkákat — nem adja meg a lehetőséget arra, hogy az a kubikoscsalád megtalálja a megélhetését. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy azelőtt roppant keresett volt a magyar kubikos, elment Belgiumba, Franciaországba s ahol jelentkezett, két kézzel kapkodtak utána, de most a kegyetlen békediktátum elzárta előlük a kereseti lehetőséget, az utódállamok nem engedik be őket, itthon kell maradniok. Pedig ha nem mehetnek külföldre és ott munkába nem állhatnak, akkor idebent kell őket közmunkával foglalkoztatni, mert ha itt nem tudjuk megteremteni kereseti lehetősé güket, akkor senki sem tudja megakadályozni, hogy ennek az egyébként oly érdemes magyar munkásnépírétegnek a lelke ne maradjon érintetlen, hanem az ki lesz téve annak, hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag teljesen elpusztul. Amikor a forradalmak jelentkeznek, sohasem a forradalmi eszme az egyetlen, amely a tömegeket mozgósítja, hanem a nyomor is beleszól abba s a nyomor mindig rossz tanácsadó. Éppen ezért a nemzet érdekében cselekszünk, amikor a kormányt arra akarjuk késztetni, ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 99 hogy nagyobb kereseti lehetőségeket teremtsen, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat. A mezőgazdasági és földmunkás néptömegen nekünk feltétlenül segítenünk kell. Nem akarom sötét színekkel aláfesteni ezt a kérdést, mert hiszen a parlamentben /mindkét oldalról, a kormánypárt és^ az ellenzék részéről is sokat beszéltünk már a tömegnyomorról, hogy ezt senki sem tagadja. Aki kintjár a vidéken, lehetetlenség, hogy ne vegye észre. Legfeljebb akkor nem látja, ha csak végigautózik, vagy végigkocsizik a falvakon, de nem áll meg, ímer't mihelyt megáll, eléjekerülnek a mezítlábas és ruhátlan-emberek, akik mindjárt megmondják, hogy se kenyerük, se zsírjuk, se ruhájuk nincs. Ezt a nyomort mindenkinek észre kell vennie, és nem hiszem, hogy ilyenkor ne furdalná az embereket a lelkiismeret, hogy ezen az állapoton tényleg segíteni kell. Ez^ & r mezőgazdasági munkásság ,a maga józanságával, okosságával, szerénységével és szorgalmával ennek a nemzetnek értékes része. Nem lehet ezekről az emberekről csak úgy fél vállról beszélni. Meg kell értenünk azt, hogy ez a népréteg adja meg a nép életerejét. Ebből a rétegből kiemelkedtek már a nemzetnek nagy vezetői is, és erre a néprétegre kell nekünk felépítenünk a magyar jövőt, ímert ezt a népréteget még nem kezdte ki az egyke, ebben még megvan a családi szentség tisztelete. Sajnos ezt a népréteget kizárták a telepítési javaslatból, lehetetlenné tették, hogy legalább telepítés útján lehessen ezeket a sokgyermekes szegény családokat elhelyezni és megélhetésüket biztosítani. Ezekről nekünk feltétlenül gondoskodnunk kell. (Jenes András: Nem szavazták rneg!) Ne (méltóztassék elfelejteni, hogy ha ez a telepítési javaslat csak egy kicsivel is hozzájárult volna ahhoz, hogy ez a mezőgazdasági _ munkásréteg akár f öldbérlőszöyetkezetek útján, akár más úton elhelyezkedést tudjon találni, akkor az ellenzék feltétlenül megszavazta volna. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon ) de az ellenzék látta azt, hogy^ez a telepítési javaslat ezt a célt nem szolgálja, éppen ezeket az embereket nem fogja, segíteni és ez-ért nem szavazta meg. (Zaj a középen.) Ezeknek a munkásainknak iminden körülmények között munkaalkalmat kell teremtenünk, kereseti lehetőséget kell nyújtanunk. De ezt nem lehet inségmunkával megcsinálni, mert tessék elhinni : az igazi imagyar munkás dolgozni akar és így akar keresni, ellenben idegenkedik az ínségmunkától. f Ez a magyar munkásember becsületes munkával akarja megkeresni a maga kenyerét és az ínségmunka, — méltóztassék elhinni, — óriási erkölcsi viszj szahatással van a munkás tömegre, mert azt látja, hogy napokat kell eltöltenie hat kiloi graimim búzáért, amit megkap akkor is, ha { csak odébb dob néhány lapát földet. Az; igazi ! becsületes munkást bántja az, amikor azt látja, í hogy a másik lopja a napot. Ez az ínségmun: ka az egyiket ráneveli a munka kerülésére, a I a másikat pedig bántja, amikor látja, hogy I nem dolgozik meg azért sem, amit kap. Ne! künk ezeken az állapotokon segítenünk kell. Az ínségadü^ai, amivel az iparosokat és J földbirtokosokäü megterheltük, nem tudunk semmit sem elérni és nem tudunk érdemleges, hasznot hajtó munkái; nyíltant I-edig nekünk arra kell törekednünk, — azért vagyunk itt, hogy hozzászóljunk és csináljunk valamit — | hogy olyan közmunkákat tudjanak t bevezetni, j amelyek ezt a nagy földmunkásnépet, ezt a ' nagy mezőgazdasági munkástársadalmat men14*
