Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. szolgálhatnának a nagy nyugati országok, ha­nem azért, hogy igenis, a magunk aránytada­nul kisebb lehetőségei mellett az ő nagy ösz­szeigeiket redukáljuk a mi szerény viszonyaink­hoz és ebben a redukált mértékben iparkodjunk a magunk szűk lehetőségeihez képest mégis megtenni azt, amit lehet. Amerikának taiz az 5 milliárd dollárja, amelyet erre a célra Roose­velt a maga költségvetésébe legutóbb is fel­vett és fordított, előttünk igazán egy álombeli összeg és kép, amely ebben a formában nem szolgálhat például, de ha azt veszem, hogy ez az 5 milliárd dollár iaz amerikai nemzeti jöve­delem 6—7%-át teszi és ha veszem a magyar nemzeti jövedelem 3 milliárdját és ennek 6—7 százalékát, akkor ez a 6—7% Magyarországon is 200 millió pengőt jelentene. A 200 millió pengő tényleg olyan hatalmas összeg volna, amellyel nálunk is nemcsak nagyokiait lehetne alkotni, — mert hiszen ennek a kérdésnek el­bírálásánál az alkotási szempontnak csak má­sodrendűnek kell lennie — hanem szolgálhat­nánk azt az elsőrendű szempontot is, hogy a munkanélküliséget megszüntessük és Ínséges magyar testvéreinknek a megélhetését bizto­sítsuk. Tovább megyek. Ott van Anglia. Ismeretes a t. Ház tagjai előtt a Lloyd George-féle terv, amely óriási összegeket akart ugyanennek a célnak szolgálatába állítani. Nem sákerült, nem fogadták el. Es milyen csodálatos, hogy amikor gazdasági célokra, lakóházaikra, az Ínségesek részére és azok részére, akik nem jutnak kellő lakáshoz, továbbá kórházakra, vasutakra és egyéb célokra nem lehetett nagy összegeket moz­gósítani, ugyanakkor hadicélokra, a háború céljaira azok az összegek azonnal rendelkezésre álltak. Tovább megyeik. Ott van Franciaország, amely szerencsésebb helyzetben van. Francia­ország meg tudta ezt a kérdést oldani azzal, hogy a többszázezerre menő idegen munkását egyszerűen hazaküldötte. Sajnos, ez a, f módszer a többi országnak, nem áll rendelkezésére. Ha Németországot nézzük, látjuk, hogy Né­metország, miként jól^ tudjuk, akkor, amikor ötmillió munkanélkülije volt, munkanélküli­segélyekre hárommilliárd márkát fordított. Ez a hárommilliárd márka nemcsak a büdzséjét veszélyeztette a nagy Németországnak is, de ve­szélyeztette a társadalmi helyzetét, veszélyez­tette azért, mert az az ötmillió munkátlan em­ber veszélyes volt a közállapotok szempontjából. Meg kellett tenni tehát mindazt, amit emberileg tenni lehet, mozgósítani kellett a pénzügyeket, azokat a szerény kereteket, amelyek egy legyő­zött országnak rendelkezésére állanak és ők igenis megmutatták, hogy mozgósítani tudják ezeket a pénzügyi forrásokat és ezeknek az eredménye lett az. hogy az ötmillió munka­nélküli kétmillióra csökkent, ezeknek az ered­ménye az lett, hogy a hárommilliárd mun­kanélkülisegély egymilliárdra csökkent. Igaz, a német pénzügyek ma nagy megterhelésnek vannak kitéve, éppen a rövidlejáratú adóssá­gok révén, amelyeket az állam kényszerült ezzel kapcsolatban felvenni, de ezzel szemben áll — és ezt sohasem szabad elfelejtenünk — a né­met gazdasági élet belső megerősödése, ezzel a pénzügyi teherrel, amely a rövidlejáratú hite­lekben nyilvánul, szemben áll a munkanélküli­ség megszüntetése és szemben áll vele az a né­met nemzeti felemelkedés, amelynek tanúi va­gyunk európai és nemzetközi vonatkozásban. T. Ház! Ha a szomszéd kisebb országokhoz ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 93 megyünk, vagy kimegyünk Svédországba, amely hasonló típusú, mint Magyarország, ugyanezeket látjuk. Az osztrák kormányzat az elmúlt évben 180 millió schillinget fordított ezekre a közmunkákra, elsősorban azért, hogy a munkanélküliséget csökkentse és megszün­tesse. En, aki Sopron megyében lakom és ott képviselem az egyik kerületet, látom, hogy az emberek, akik hozzám jönnek, sokszor hívják fel a figyelmemet arra, sokszor mondják ne­kem, hogy a szomszédos Ausztriában mégis jobb megélhetés van, több kereseti lehetőség van, éppen a kormány közbelépése és nagysza­bású közmunkája révén. Czirják t. képviselőtársam rámutatott az imént arra a nagy nyomorra, amely az Alföl­dön, különösen Csongrád vidékén és az ország egyéb helyein van. Nekünk rá kell mutatnunk ezzel szemben arra, hogy nemcsak az Alföldön, ahol talán a legkirívóbb az eset, van ilyen nyomorúság, hanem ugyanilyen szegénység és munkanélküliség van az úgynevezett áldott Dunántúlon is, s az én Sopron megyémben, az én kerületemben is vannak községek, ahol ré­pán élnek az emberek. Mi a magunk szűk ke­retei és lehetőségei között ott, a megyében, megtesszük azt, amit lehet, természetesen nem állanak rendelkezésünkre azok az eszközök, amelyek ennek a kérdésnek gyökeréig nyúlhat­nának. Sopron vármegye ez év február havá­ban r rendkívüli közgyűlést tartott, hogy ehhez a kérdéshez hozzányúljon, hogy ezt a kérdést valamilyen megoldáshoz segítse. Es ez a köz­gyűlés, amely ma Sopron megyében és másutt is^ joggal minden adóemelés ellen van, erre a célra egyhangú lelkesedéssel szavazta meg a megyében az egyszázalékos pótadót. A megye vezetősége megértéssel karolta fel ezt a kér­dést és azt mondotta, hogy ehhez az egy száza­lék külön pótadóhoz az ínségesek javára hozzá kell vennünk a községek erejét is s ezeknek is hozzá kell járulniok költségvetésük terhére az ínségesek helyzete javításához. De ez a kettő, a megye és község együttvéve még mindig na­gyon kevés. Ezért igenis kell, hogy az állam a maga nagyobb pénzügyi ^ erejével nyúljon a kérdéshez. Adjon segítséget az Alföldnek is, Sopron megyének is és az ország minden ré­szének, mert hiszen ez a kérdés mindenütt ak­tuális, mindenütt égető és mindenütt megol­dásra vár. T. Ház! Ennek a kérdésnek a megoldásá­nál három szempontra kell figyelemmel len­nünk. Az egyik a szükséges pénz, amelyet elő kell teremteni; a másik, amint már rámutat­tam, a munkanélküliség megszüntetése; a har­madik — ezt én a magam részéről csak harma­dik sorba helyezem — a különféle megvalósí­tandó munkálatok programmja. A pénz kér­dése talán a legnehezebb, mert hiszen folyton azt halljuk, hogy ez mind nagyon szép, elis­merésreméltó, de nem áll rendelkezésre a szük­séges pénzösszeg. Méltóztassék megengedni, hogy éppen ezért ezzel a kérdéssel részleteseb­ben foglalkozzam. Nekem az a nézetem, hogy Magyarorszá­gon is nagyobb pénzügyi lehetőségeink volná­nak, Magyarországon is rendelkezésre állhat­nának összegek nagyobb mértékben erre a célra, ha a kormány és a Nemzeti Bank pénz­ügyi politikája nem volna olyan szűkmarkú, mint amilyen szűkmarkúnak tapasztaljuk az egész vonalon. Magyarországon a Nemzeti Bank 3—400 millió pengőt tart forgalomban. Ez a 3—400 millió pengő, — ne méltóztassék el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom