Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

Az országgyűlés képviselőházának 108. ülése 1936. évi március hó 17-én, kedden, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : gr. Teleki Mihály, Eckhardt Tibor, Bárczay János. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak : vitéz Gömbös Gyula, Darányi Kálmán, Kánya Kálmán, Lázár Andor. Az ülés kezdődik d. u. 4 óra 3 perckor (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Brandt Vilmos, a javaslatok mellett felszólalók jegyzéséire Veres Zoltán, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Kakovszky Tibor jegyző urakat kérem fel. Bejelentem a t. Háznak, hogy az Almásy László képviselő úr elhalálozásával megüresedett pomázi választókerületben az új választás elrendelése iránt .szükséges törvényes intézkedések megtétele végett a belügyminiszter urat megkerestem. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Napirend szerint következik a telepítésről ós imás földbirtokpolitikai Intézkedésekről szóló törvényjavaslat (írom. 201,230.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik gróf Teleki Mihály képviselő úr, aki beszédéinek elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kórt és kapott. Gróf Teleki Mihály képviselő urat illeti a szó. Gr. Teleki Mihály: T. Ház! Nagy érdeklődéssel várta az egész magyar gazdatársadalom éis az egész magyar közélet a Képviselőház múlt pénteki ülését, amelynek napirendjén szerepelt a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mi, kormánypárti képviselők is nagy érdeklődéssel vártuk ennek a tárgyalásnak megindulását; nagy érdeklődéssel vártuk azért, mert az ellenzék részéről fölszólalt első képviselő az én igen t. barátom, Kállay Miklós képviselőtársam volt, aki annakidején az első Gömböskormányban két évig a földmívelésügyi tárcát viselte, tehát feltétlenül szakember kellett, hogy legyen, ö annakidején, mint földmívelésügyi miniszter,, a nemzeti .munkatervet elfogadta, s csodálattal állapíthattuk^ meg azóta, hogy ő most a negáció álláspontjára helyezkeKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. VI. dett: megtagadta a nemzeti munkatervet. Ne vegye tőlem a fiatal képviselőtől, aki most léptem a politikai élet porondjára, az én igen t. Kállay Miklós képviselőtársam szerénytelenségnek, ha az ő beszédének egynéhány részével behatóbban kívánok foglalkozni. {Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Behatóbban kívánok vele foglalkozni azért, mert az ő beszédében ellentéteiket látok és látok olyan számszerű adatokat, amelyek nem helytállók* amelyeknek téves világításban való fenntartása az egész ország közvéleményét tévútra vezetheti. Mindenesetre megkapott egy mondata az igen tisztelt képviselő úrnak, amidőn azt mondotta: »Tudok valamit, tudom azt, hogy ha valamit akarok csinálni, azt minden nehézség ellenére is meg lelhet csinálni.« Szép, férfias kijelentés, azonban ezt a való életben, mint ahogyan éppen az én tisztelt képviselőtársam példája mutatja, neon lehet száz százalékban megvalósítani. Hiszen nagyon jól emlékszem arra, hogy mint földmívelésügyi miniszter, éppen Kállay Miklós tisztelt képviselőtársam volt az, aki 1932 november 13-án Székesfehérváron egy gyűlésen azt mondta, hogy: »Megállapodtam az igazságügyminiszterrel, egy tervet dolgoztam ki arra vonatkozólag, hogy évente húsz új magyar falut fogok építeni.« (Boczonádi Szabó Imre: Hány lett belőle?) Sajnos, tisztelt (képviselőtársam, megnyugtatom, egy sem lett belőle. Kállay Miklós tisztelt képviselőtársam tehát fölgyújtotta a fantáziát és adós maradt két évi minisztersége következtében kétszer húsz, vagyis negyven faluval. . De még egy ellentétet látok az ő beszédében. Egyfelől kifogásolta azt, hogy a 3000 holdnál nagyobb birtokokhoz hozzá lehet nyúlni a közérdek szempontjából, ugyanakkor pedig határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint kisajátítási jog illetheti meg a földmívelésügyi minisztert házhelyek szerzésére. Homlokegyenest ellentétes felfogást mutat ez a két dolog. A községek mellett levő kis földek, amelyekre az én tisztelt képviselőtársam célzott, többnyire kisemberek tulajdonában vannak, azok az ő zöldséges kertjeik, veteményes kertjeik, ken der földjeik. Nem találom megengedhetőnek azt, hogy kifogásolja, hogy a köz 60