Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. intézkedéseket fog tenni, amelyek ezeket a kérdéseket is megoldják. (Rupert Rezső: Nem lehet a, törvény szövegével szemben!) A miniszter fog a végrehajtási utasításban... (Rupert Rezső: Nem lehet, ha így lesz törvény!) Ha így lesz törvény, akkor nem lehet. Itt van azután a 4. '§, igen t. Képviselőház ! Ez a 4. § a villanyszerelő-iparosok sorsáról intézkediik, (Rupert Rezső: Akarna intézkedni!) vagy akarna intézkedni, ahogy Rupert képviselőtársam helyesen mondja. Ez a szakasz a b) bekezdésben pontosan az ellenkezőjét mondja annak, mint amit az 1. % megállapít. Közkereseti társaság és betéti társaság csak akkor működhetik, ha annak minden tagjánál meg van a (törvényben előírt feltétel, ha tehát mindegyik szakember. Az energiaelosztásnál ezzel szennben egészen más intézkedés történik a b) bekezdés megállapítása szerint. Azt mondja: ha a vállalkozó az ily^ ipar gyakorlásához megkívánt kellékeknek saját személyében, vagy üzletvezetője személyében megfelel. Ott tehát már a vállalkozónak nem kell szakembernek lennie. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez nemcsak a kézműiparra vonatkozik!) En csak megállapítom a kettő közötti ellentétet. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez nem ellentét!) Kénytelen vagyok megállapítani, hogy míg az 1. § lehetetlenné teszi, hogy kisemberek, 'kisiparosok — talán földhözragadt szegény emberekről van szó — pénzembert szerezzenek maguknak, hogy ezáltal lehetővé váljék számukra a boldogulás, mert vállalkozni tudnának akkor, ha pénzhez tudnak jutni, addig a másik rendelkezés, a 4. § b) pontja már lehetővé teszi az üzletvezető beállítását, ott már a szaktudást, az önálló képesítést nem keresik. Teljes szerénységgel felteszem a kérdést az igen t. miniszter úrhoz, nem méltóztatik-e ezt az éles ellentétet látni a, kisember és a kapitalista vállalkozó elbírálása között? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nincs ellentét! Majd meg fogom magyarázni!) Ha ugyanis azt méltóztatnék kimondani, hogy ezeknél a, vállalkozó iparoknál is szükséges, hogy a tulajdonosnak magának is meg legyen a szakértelme, akkor egy szavam sem volna. De itt nem törődik vele a miniszter úr, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A gyáriparban nem kell képesítés! Tessék a törvényt elolvasni!) itt megelégszik azzal, hogy üzletvezető legyen. Ezt nem tartom egyenlő elbánásnak a kisiparossággal szemben. (Mózes Sándor: A gyárosokra vonatkozik!) Nem törődöm ' vele- A gyáros nagyvállalkozó, kapitalista és azzal enyhébben bánik a miniszter úr, mint az apró kisemberrel. Ez tény. T. Képviselőiház! Helytelennek és veszélyesnek tartom a 11. V második (bekezdését. Veszélyesnek azért, mert elsősorban itt látom a politikai kilengések lehetőségét. A 11. § első bekezdése a következőket mondja: »Iparengedély kiadását az illetékes miniszter biztosíték letételéitől teheti függővé.« Az élettel számolnunk kell. Egészen valószínű, hogy a miniszter úr a végrehajtási utasításiban is ki fogja mondani, hogy az iparengedélyek kiadása óvadéktól, illetőleg biztosíték letételétől tehető függővé. Mit jelent ez magyarul? Ez magyarul azt jelenti, hogy ha majd Kraxelhuber Tóbiás fajmagyar élharcos (Friedrich István: Na! Na! — Felkiáltások a jobboldalon: Heil! Heil!) iparengedélyért fog folyamodni, az illetékes hatóság minden további nélkül ki fogja adni ülése 1936 március 3-án, kedden. 87 részére óvadék nélkül az engedélyt. (Mozgás és derültség.) Ezzel szemben egészen bizonyos, — ez az előbbi eset ellentétje — hogy ha Kovács Jenő, akit azelőtt Steinernek hívtak (Derültség.) és aki a szociáldemokrata párthoz tartozik, iparengedélyért fog jelentkezni, az illető hatóság óvadékot fog tőle kérni. (Boczo* nádi Szabó Imre: Ne tartozzék ahhoz a párthoz! — Propper Sándor: Persze, lépjen bë a Nep-be! — Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Biztos vagyok benne, hogy Esztergályos úgyis kiverekszi!) Nem valószínű, hogy az illetékes hatóság a biztosíték összegének meghatározásánál figyelembe fogja venni az illető vagyoni viszonyait és vagyoni képességét, hogy menynyit tud letenni. A hatóság teljes joggal hivatkozni fog a miniszter rendeletére és utasítására és azt fogja mondani: kérem Kovács úr, a miniszter elrendelte, hogy aki ilyen iparengedélyt kér, annak — példaképpen mondom —• 500 pengő biztosítékot kell letennie. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a mai szellem nem változik meg, ez számtalan esetben elő fog fordulni, pedig ha ezt a Kovács Jenőt vagy Kiss Pétert, hetvenhétszer is a földhöz csapják, akkor sem fognak belőlük 500 pengőt kipréselni és ezt az illetékes hatóság is tudja. A hatóság ugyan nem' utasítja őt el, csak azt mondja: megadom az engedélyt, csak tessék biztosítékot hozni. Az a szegény földhöz ragadt ember pedig, aki az élethez való joga alapján csupán élni akar, hitelt, kölcsönt nem kap és így elesik az engedélytől és el van zárva annak lehetőségétől, hogy önmagát és családját fenntarthassa. Nem tudom, hogy ez a szakasz nem válik-e veszélyessé az iparosság szempontjából a koh

j tárkérdéssel való vonatkozásában is. Nekem őszintén szólva aggályaim vannak ezzel a szakasszal szemben, félek, hogy ez lehetővé teszi a kontárok elszaporodását és az embereket egyenesen belelöki a kontárság cselekménye

1 nek elkövetésébe. Én ilyen szakaszt mélyein t. miniszter úr, a törvényjavaslatba még akkor sem vennék fel, ha ez kerettörvényjavasiát. Az igen t. miniszter úr a 12. §-ba is bevett egy rendelkezést, amelynek a kisiparosok vezetői tapsolnak és örülnek; ez az iparengedélyek korlátozása. Kimondja t. i. a szakasz az első bekezdésben azt, hogy — abban az esetben, ha ezt a számot szabályrendelet nem határozza meg — az illetékes miniszter az egyes iparok gyakorlására kiadott iparengedélyek számát a törvényhatósági vagy megyei városokra kiterjedőleg meghatározhatja. Lehetséges tehát, hogy a ma élő és ma dolgozó kisiparosság szempontjából ez értékes és hasznos ugyan, de ennek ellenére sem tudnám ezt nyugodt lelkiismerettel elfogadni, mért kérdezem: mi történik azokkal a százakkal és ezrekkel, akik a szám korlátozása miatt néni jutnak ahhoz a szerencséhez, hogy ibentmarad^ janak. (Gr. Festetics Domonkos: Elmennek párttitkárnak!) —Ügy látszik a képviselő úr még mindig vasárnap éjjeli hangulatban van. {Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Együtt voltam Jánossal!) — S mi történik azokkal, akik kimaradnak, akik nem jutnak iparenge^ délyhez? (Propper Sándor: Mi történt vasári nap éjjel? — Takács Ferenc: Kimaradtak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Esztergályos János: Nem tudom helyeselni a kisiparosság tapsát ennél a kérdésnél, mert hiszen Vázsonyi Vilmos egykori képviselőtár13*