Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-100

82 Az országgyűlés képviselőházának 100 iparok. Ilyenek a kádáripar,:-" a szücsipar, a ! kalapösipar, a lakatosipar, az; asztalosipar, a ; csizmadia-, a cipészipar, az ácsipar, a kesztyű- ; ipar. Látunk ezzel szemben viszont olyan ipa­rokat is, amelyek a legrosszabb gazdasági vi­szonyok között is igen szép fejlődést tüntetnek fel sok esetben, nagyrészt megint csak a divat behatása alatt. Ilyenek a már említett kár­pitosipar, amelyben igen örvendetes fejlődés mutatkozik és itt van egy igen érdekes ipar, a fényképészipar. (Friedrich István: A kidolgo­zás következtében!) Annak ellenére, hogy az amatőr fényképezés ma már olyan művészi tö­kélyre (hágott és ma már mindenki gyönyörűen tud fotografálni, tehát nem külön tanult és ki­váltságosi iparosok exkluzív foglalkozási ága, .maradt a fényképezés, a fényképészipar mégis igen erős fejlődést mutat fel, egyrészt — mint ahogy azt Friedrich István igen t. képviselő­társam igen találóan jegyezte meg — a kidol­gozás következtében, másrészt azonban szintén a v divat hatása folytán, mert a legkisebb köz­ségben is szívesen fotografáltatják le az embe­rek hozzátartozóikat, gyermekeiket, megörökít­tetik őket és így sokkal több fényképésziparost találunk vidéken is, mint régebben. Ott van továbbá a könyvkötőipar, amely a magyar könyv terjedésével párhuzamosan fej­lődik, azután egy különösen érdekes ipar, a játékkészítő ipar, amely egészen különleges fejlődést ért el az utolsó években. Végül bizo­nyos .szerelőiparok és az órásipar is fejlődött. A személyi iparok, amelyekről már meg­emlékeztem, vizsgálódásaim szerint a legjob­ban bírták el a gazdasági válságot, ami azt bi­zonyltja, hogy még ha minden kulturigényről leszokik is az ember, de étkeznie mégis csak kell és így azok az iparok, amelyek személyi szükségleteket és élelimicikkeket hoznak forgar lomba ,a válságban aránylag a legjobban pro­speráltak, sőt például köztudomású, hogy a bu­dapesti pékipar — éppen szervezettségénél fogva— ínég igen Szép eredményeket is mu­tathat fel éppen ezekben a legkritikusabb .esz­tendőkben is, aminek magyarázata, hogy ép­pen szervezettségük folytán az eladási árakban mindenkor, megállapodták. A mészáros- és hentesijpar .szintén elég jól prosperál. Az építkezéssel összefüggő iparok­ról nem kívánok hosszasabban beszélni, hiszen ezek az építkezési konjunktúrától, vagy dekon­junktúrától függnek és mindenekfölött az épít^ kezesi munkák nagyságától. Ezeknél az ipa­roknál tehát általában azt találjuk, hogy azok^ bán az esztendőkben, amikor elég sok építkezés volt, akkor ezeknek az iparoknak, mint a kő­műves-, .szobafestő-, cserép- és pailafedő-, gáz-, : víz- és '.,egyéb szerelőiparoknak igen jó kon­junktúrájuk volt, viszont olyan esztendőkben, amikor az építkezés pangott,, ezek az iparosok egyik napról à másikra teljesen munka és igy kenyér nélkül maradtak. Végül azt is, konstatáltam, hogy az. utóbbi években igen számottevő és jelentős egészen új iparok is keletkeztek, amelyeket régen nem is­mertünk, de amelyek ma már közismertek: pl. az autószerelő- és rádióiparok; azután a maga­sabb műszerészi iparok. Az iparművészet kö­rébe, tartozó iparoknak ugyancsak egész légiója keletkezett, amelyeik- már nemcsak szaktudást, hanem -bizonyos egyéni ízlést, kézügyességet és magasabb kvalitásokat igényelnek az illető iparostól. Ezeket a példákat azért voltam bátor felso­rolni, mert ezekből lebet á legjobban levonni K ülése 1936 március 3~án, kedden. a tanulságot. Ezek szerint a tanulság az, hogy a kisipar nincs halálra ítélve. Bárhogyan is fejlődjék a jövőben a technika és a gyáripar, kisiparra általában mindig szükség lesz, ennél­fogva a kisipart igenis támogatni kell, mert a támogatásra érdemes kisiparosság olyan ér­tékes társadalmi osztálya ennek a nemzetnek, amelyet elsorvadni és elpusztulni hagyni nem szaJbad. Másfelől levonhatjuk azt a tanulságot is, amit beszédem elején már megemlítettem volt, hogy mivel a technika fejlődése folytán bizonyos cikkek gyártása csakis nagyüzemiben, gyári üzemben lévén rentábilis, ezeknek a cik­keknek a gyártásáról a kisiparosoknak a jövő­ben végleg le kell mondaniok, mert hiszen még mesterséges injekciókkal sem fogjuk tudni eze­ket a cikkeket gyártott kisiparokat új életre kelteni. A. minőségi termelés és azoknak a cikkek­nek gyártása, amelyek egyéni ízlést kívánnak meg, viszont továbbra is mindenkor a kisipar­nek lesznek fentartva, így, ha például a cipész­ipar erősen .szenved is a cipőgyárak versenyé­től, azért mindig lesz szükség cipészkisiparra nemcsak azért, mert vannak fájóslábú embe­rek és ortopédcipők, hanem azért is, mert min­dig lesznek kényesebb igényű emberek, akik jó cipőt kívánnak — ha drágábban is — vásá­rolni, mert ezen a téren a magyar cipőipár köztudomásúan egészen elsőrendű. Itt bátor vagyok újból visszatérni arra,, hogy milyen kihatása van annak, ha a kis­iparosnak módja és lehetősége nyílik arra, hogy gyártmányait a fogyasztó közönségnek megmutathassa. Néhány évvel ezelőtt volt Pá­rizsban egy kiállítás, amelyre a kormány tá­mogatásával néhány magyar cipésziparos is kiküldhette cipőit és azóta ezek a cipészek még ma is állandóan kapnak utánrendeléseket ci­pőkre Franciaországból. Ez bizonyítja tehát leginkább azt, hogy ha a magyar iparos első­rendű, jó gyártmányaival megismertetjük a fogyasztóközönséget, akkor sokkal könnyebb lesz a kisipar gyártmányait el is helyezni. Ez a propaganda nézetem szerint feltétlenül az állam kötelessége, az előbb már részletesen el­mondott okoknál fogva mivel maga a kis­iparosság olyan tőkeszegény és olyan t rossz gazdasági viszonyok között él, hogy az értéke­sítésnél, főleg pedig az exportnál a kisiparos­ságot az államnak, illetve a kormányhatalom­nak a legmesszebbmenő támogatásban kell ré­szesíteni és — amint erre már az új iparfej­lesztési törvényben határozott rendelkezés is van — a közmunkákban és a közszállításokban mindenütt, ahol ez lehetséges, a kisiparosokat kell részeltetni. Itt köszönetet kell mondanom a jelenlegi kormánynak, elsősorban a jelenlevő iparügyi miniszter úrnak, (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) mert meg kell állapítanunk, hogy ő ezen a téren tényleg a legmesszebbmenőén igyekszik ezeket a rendelkezéseket gyakorlati­lag is keresztülvinni. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a baloldalon: Ami igaz, az igaz! Ugyanakkor azonban, amint az előbb már szintén említettem volt, a közüzemek konkur­renciaját lehetőleg mérsékelni kell. Főleg azo-» kat a, közüzemieket értem itt, amilyenek pl. az Oti. közüzemei. Az Oti.-nak például vannak javítóműhelyei, annak az Oti.-nak, amelyet a kisiparosság pénzéből tartanak fenn és csinál az Oti. a kisiparosságnak műhelyeivel konkur­renciát. Magának az Allamvasútnak, a Posta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom