Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-99
64 Az országgyűlés képviselőházának 99 tapaszaltam, hogy igenis a kisiparosság érdekét tartották szem előtt és minden egyes ilyen kérést készséggel koncedált az illető osztály. Nem tartom tehát helyesnek az ilyen merész kijelentéseket, hogy ezt a javaslatot csak felülről dirigált vezérek támogathatják. Azt is mondotta Apponyi t. képviselőtársam, hogy az ipart és kereskedelmet egymásra heccelték most ezzel a javaslattal. Kérdem, vájjon a múltban az ipar és a kereskedelem meg volt-e elégedve a törvénnyel. Nem, mert már 10—14 esztendő óta követeli az iparosság ezeknek a sérelmes szakaszoknak megváltoztatását éppen a kereskedelem kizsákmányolása miatt. Én úgy érzem, hogy a múltban álltak fenn ezek a heccelések, ha egyáltalában léteztek. De ha úgy gondolja igen t. képviselőtársam, hogy most fog kialakulni ilyen heccelés, akkor szerintem éppen ennek a törvényjavaslatnak a szelleme lesz alkalmas arra, hogy az ilyenfajta hecceléseket kiküszöbölje. Vá'zsonyi János igen t. képviselőtársam, aki szintén a kisipari blokk tagja, inkább az 1922-ik évi törvény kritikáját olvasta fel, azt idézte és alkalmazta a jelen törvényjavaslatra vonatkoztatva. Szerintem a legértékesebb ellenzéki felszólalás Bródy Ernő t. képviselőtársamé volt. Bródy Ernő képviselőtársam már a bizottságban kifejezte aggályait a törvényjavaslattal szemben s úgy vélte, hogy az az iparvédelem, amely a novellából kiütközik, beteges önállósításokra fog vezetni. Az önállósodásra való törekvés kétségkívül a mai kor tünete. Ha a szabó- vagy cipészsegéd nem tud megélni, természetesen önállóságra törekszik. Kérem, rossznéven vehetjük-e valakitől, ha önállósítással akar megélni, amikor mint segéd nem tud boldogulni, és úgy érzi, hogy önállósítással sikerrel űzheti az iparát. Ügy láttam, hogy adataim felsorolása után Bródy Ernő t. képviselőtársam sok tekintetben megváltoztatta véleményét és azok a kifogások és azok a szempontok, amelyeket a plénumban előhozott, már mindnyájunk tetszésével találkoztak. Én minden kérdésben helytállók mellette, mert igenis valóban a közüzemek ellen kell elsősorban küzdenünk, a büntetésekre vonatkozó szabályokat még világosabban és jobban kell körülírnunk a törvényben és tényleg a falu helyzetével kell intenzívebben foglalkoznunk, hogy a falu vásárlóképessége megnövekedjék. T. Ház! A törvényjavaslat egyes szakaszainál leszek bátor majd észrevételeimet elmondani. Mindenesetre az egész törvényjavaslat szellemét gyengíti többek között a 4. §, amely a villamosszerelésről intézkedik. Ez a szakasz merőben felesleges és a magam részéről teljesen kihagyandónak tartom. Egy áramtermelő üzem szállítsa az áramot, de ne foglalkozzék szerelőiparral. Mélyen t. miniszter úr, annyi baj lesz és annyi kifogás lesz ezzel kapcsolatban, hogy ezeket a szabályokat már most törölni kellene a törvényjavaslatból. A másik anomália, amelyre már most vagyok bátor a miniszter úr figyelmét felhívni, és amivel majd a részletes vita folyamán részletesebben fogok foglalkozni, az a mohóság, amellyel ma az iparengedélyeket kiváltani törekszenek, {Ügy van! a balközéven.) figyelemmel a 10, § ama kitételére, hogy azok, akik a képesítést a jelen 'törvény hatálybalépése előtt megszerezték, vagy a hatálybalépéstől számított hat hónapon belül megszerzik, stb. képesítéshez kötött iparukban üzletvezetőkül alkalmazhatók. Szerintem t. miniszter úr, erre a kiülése 1936 február 28-án, pénteken. tételre vezethető vissza mindenütt az az igyekezet, hogy hat hónapon belül megszerezzék az iparengedélyeket. Különösen áll ez a kifogásolható tény Budapestre. Éppen ezért kérdem, nem lehetne-e az iparengedélyek megszerzésének lehetőségét megszorítani,^ avagy megfelelően szűkíteni és a cél érdekében esetleg még visszaható erővel is felruházni a törvényt, legalább is a törvényjavaslat benyújtásától kezdve megtiltani az iparengedélyek megszerzését. Sok kifogás hangzott el a 12. § ellen, amely az 1922. évi törvény 33. §-ának módosításáról szól, hogy tudniillik meghatározhatják az ipari számot. Tekintve, hogy ez az engedélyhez ikötött iparokról szól és ugyanakkor a régi törvények intézkednek bizonyos korlátokról is, szerintem nem is volna méltányos, hogy meg ne állapítsuk azokban az iparokban a zárt számot, amelyeknek működését éppen miniszteri rendeletekkel vagy a törvény szellemével egyezően amúgy is korlátozzuk, hiszen különben képtelen megélni az az engedélyhez kötött iparos. A kaució kérdése szintén fontos, s hogy kaució letételétől függ az engedély kiadása bizonyos esetekben, ez ^mindenképpen helytálló, mert teszem fel, egy ciánozó kaució nélküli működése — már méltóztassék megengedni — felettébb veszélyes. {Ügy van! a középen.) Egy egész sereget sorol még fel a# ipartörvény, ahol minden tekintetben helytállónak tartom a zárt szám fenntartását. A kéményseprési reáljog parcellázását illetőleg Eckhardt Tibor képviselőtársam benyújtott indítványa, azt hiszem minden tekintetben kielégíti a reáljog jelenlegi tulajdonosait is, hiszen ők parcellákban, részletekben is ki tudják adni a jogokat. Kétségtelen, hogy a régi törvények, akár az 1884-es, akár az 1922-es törvény fogalmazása módot adott a másként való magyarázatára, amint azt a törvény szelleme, az igazságosság, sőt gyakran a tisztesség is magyarázhatná. Nagyon is helyes tehát az, hogy a jelen törvénytervezet 16. §-a elé Eckhardt képviselőtársam egy generális intézkedést ajánl, nevezetesen, hogy »semmiféle iparág, ideértve a közüzemeket is, más iparág rovására tevékenységet nem fejthet ki«. Ez anynyira szükséges, amennyire szükséges éppen a 16. § magyarázata, amelyet mindannak dacára, hogy egészen világos rendelkezés van a törvényben, kijátszanak. Itt bátor vagyok utalni az 1922 :XII. te. 47. §-ának első bekezdésére, amely akként szól, hogy (olvassa): »A kereskedő kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa alapján 'képesítéshez kötött iparág üzletkörébe tartozó ipari munkát nem végezhet és ily munkát csak annak foganatosítására jogosult iparossal végeztethet.« Mi lett ennek a következménye? Ezt olyan tágan 'értelmezték, hogy ma egy egész külön törvényjavaslatot kell ennek helyes magyarázata érdekében hozni. Ez az a bizonyos és sokat vitatott 47. §. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) A Sándor Pál szellemében működő Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés sohasem volt szélsőséges;. Hozzánk intézett átirata is olyan, hogy teljes mértékben megállja a helyét és méltó arra, hogy komolyan foglalkozzunk vele. Vitába szállok azonban ezzel az átirattal abban a tekintetben, hogy az 1922:XII. te. 47. §-ában biztosított megrendelés-felvételi és