Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-99

62 Az országgyűlés képviselőházának 99 Éppen ezért foglalkoztunk mi a kisipari blokk­ban is a törvényjavaslat érdeme szerint a kér­déssel. A kisiparosságnak, ennek az igen értékes társadalmi rétegnek a helyzete Magyarorszá­gon olyan, hogy valóban mélyrehatóan foglal­kozni e kérdésekkel felettébb kívánatos. Mi már a nyár folyamán a Mohácson tartott iparos­nagygyűlésen ezt a helyzetet felismerve, propo­náltuk a Mohácson összegyűlt számos kép­viselőtársammal együtt, hogy alakítsunk egy kisipari blokkot, amely specializálja magát a kisipari kérdésekben, fogjunk össze e társa­dalmi réteg megmentése, szomorú sorsának ja­vítása érdekében. Igen értékes baranyai képvi­selőtársaim voltak jelen a mohácsi iparos-nagy­gyűlésen, amelyen Schmidt Lajos t, képviselő­társam elnökölt, és az én indítványomra az­után ki is mondotta a megalakulást az iparos­nagygyűlés, és egyben rögtön csatlakozásukat is jelentették be ezen kisipari blokk megalakí­tásához az ott jelen volt Esztergályos János, Schmidt Lajos és Szily Márton képviselőtár­saim. Ezt a blokkot azután tovább akartuk épí­teni a képviselőházban. Szerencsés lehettem ezt a gondolatot elmondhatni Bornemisza ipar­ügyi miniszter úrnak, aki nagyon természete­sen szintén helyesnek találta ha minden poli­tikát kiküszöbölve összefog a jobb- és baloldal és tisztán az ipari érdekeket szem előtt tartva,: megbeszélünk egyes kérdéseket, amely megbe­szélések során a kisipari érdelkek nem hogy csorbát szenvedhetnének, hanem ellenkezőleg, mind jobban kihangsúlyozhatok lesznek. A leg­nagyobb sajnálatunkra az egységespártnak ál­talam igen nagyrabecsült elnöke nem tartotta helyénvalónak ezt az alakulatot, és így nélkü­lözi ez a blokk a jobboldal részvételét ebben a munkában. A magam részéről nagy örömmel láttam és hallottam pártvezérem, Eckhardt Tibor felhí­vását, hogy még imindig nem késő, ilyen és hasonló kérdésekben fogjunk össze, hiszen itt egyes társadalmi rétegek eminens érdekeiről van szó. Valóban erről van szó. Evek óta sür­geti a kisiparosság/ az ominózusi 4. és 7. §§-ok megszüntetését. Végre bátor, merész kézzel nyúlt hozzá az iparügyi miniszter úr, tehát nem vagyunk ós nem lehetünk mint kisipari blokk abban -,a helyzetben, hogy ezt a javas­latot már ab ovo elutasítsuk. (Ügy van! Ügy vajn! a baloldalon.) A kisipari blokk alapOis, hosszas megfontolás és iminden egyes paragra­fusnak — hogy úgy mondjam — átrágása után hozta azt az egyhangú határozatot, hogy igenis tárgyalási alapul a törvényjavaslatot nekünk el kell fogadnunk. Bár a törvényjavaslat fő­leg cipészekről,, szabókról beszél, a 47. § for­mulázása szerint azonban ez a helyzet ama már az építőiparban is helytálló, mert a 4. §-t al­kalmazza más kiadásban, de ugyanarra a kon­zekvenciára jut- Az építőiparos már vállalko­zása kezdetén kénytelen cedálni egész követe­lését egy cégre, vagy gyárra, tehát egy tőke­erős társat kénytelen belevonni üzletébe, vál­lalkozásába, amelynek rizikóját nem az a cég, vagy gyár viseli, hanem a vállalkozó, a kő­művesmester, vagy építőmester maga. Magam a kisipari blokk (határozatához képest igyekez­tem elérni, hogy az ipartestületeket ebben a kérdésben meghallgassák. Az ország elismer­ten egyik legkomolyabb ipartestülete a péiesi. Beültem tehát a pécsi ipartestület érdekelt ipa­rosai közé, órákon át vitattuk ezt a kérdést, és — talán megbocsátanak a javaslat ellen szó­lók — a konklúzió csak az volt, -^ és úgy lát­'.. ülése 1936 február 28-án, pénteken. tam, csak ez. lehetett— hogy ezt az ipari ja­vaslatot el kell fogadni, komolyan, kell vele foglalkozni. Es bár nagy tisztelettel Iá toon az ellentétes felszólalásokat, mégis azokból is csak arra kell következtetnem, hogy igenis (mindenki szíve -szerint az iparosság 'megmentése érdeké­ben dolgozik. Kisipari blokkunk elé egy egész sereg kér­dés tornyosult. Ezeknek a kérdéseknek a meg­oldása, főleg pedig annak a kérdésnek a meg­oldása tekintetében, hogy a kereskedelem és ipar szerte ágazó útjait miként lehet mind­kettő boldogítása érdekében összehozni — Eck­hardt Tibor igen t. képviselőtársam készített nagyon praktikus javaslatokat. Ezeket a prak­tikus javaslatokat még inkább alátámasztotta Müller Antal képviselőtársamnak az iparos­kérdésekben való teljes jártassága. Hogy ezek a javaslatok, valamint az ipartestületek állás­foglalása mennyire találóak voltak, jellemzi az, hogy maga a pécsi ipartestület hívta fel nyom­ban az ország összes ipartestületeit, hogy igenis behatóan foglalkozzanak a kérdéssel és kérték fel illetékes képviselőtársaimat arra, hogy a javaslatot minden körülmények között támo­gassák. Hogy ez kellő visszhangra talált, azt bizonyítja azoknak a táviratoknak a tömege, amelyeket Eckhardt Tibor és Müller Antal kép­viselőtársaim kapnak az ország minden részé­ből. Mi a célja mindennek? Az, hogy ezt a társadalmi szempontból roppant értékes kisiparos tömeget minél jobban felemeljük. Nincs is más és nem is lehet más célunk, minthogy minél több életképes önálló kis exiszteneiát teremtsünk. Ez csak úgy lehet­séges, ha ezeknek megélhetési lehetőségét fo­kozzuk. Az egyéniség kifejlesztése szempontjá­ból a legértékesebb társadalmii réteg a kisipa­rosság, nemzeti szempontból pedig igen fontos sejt, hiszen a kisiparosság köréből kerülnek (ki a legkiválóbb családapák, a kisiparos családok­ban találjuk a legtöbb értékes gyermeket. Tár­sadalmi és gazdasági berendezkedésünk — saj­nos — mindezek ellenére igen mostoha velük szemben és gyakran elviselhetetlen terheket ró éppen a kisiparosságra. A kisiparos folyton ta­nul, a dolgok természete szerint állandóan kell magát képeznie és ez a kiváló képzettsége a családjában marad, — hiszen köztudomású, hogy egész iparos dinasztiák vannak — azt a gyermekének továbbadja, mint egy családi szaktudást, családi titkot. Nekünk tehát első­rangú kötelességünk támogatni a kisiparosság érdekeit. Mégis mit látunk 1 ? A részvénytársa­sági gyáripar, amely az ipar kétharmadát tartja a kezében, mindössze 5% adóteherrel van sújtva. Mennyire boldog volna a kisiparosság, ha súlyos adóterheit legalább némiképpen sike­rülne a kormányzatnak csökkentenii. A kisipa­ros gyáripari termékekkel dolgozik. Nagy saj­nálattal kell azonban megállapítanunk azt, hogy az ipari félgyártmányok, amelyeket az iparos tovább feldolgoz, olyan -horribilis ára­kon jutnak a kisiparos kezébe, hogy az úgy­szólván képtelen megküzdeni a gyáripari kon­kurrenciával. Nem tudok mást mondani a képviselőtár­saimnak, akik a javaslatot nem fogadják el még tárgyalási alapul sem, mint hogy méltóz­tassanak figyelembe venni, hogy ez a javaslat nem a budapesti iparosok érdekében készült. Ez, — mondhatnám — speciálisan vidéki kis­ipari javaslat. Bátor leszek ezt egy példával illusztrálni. Az iparosok száma az 1930. évi adatok szerint az eltartottakkal együtt 1,883.000.

Next

/
Oldalképek
Tartalom