Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-115

Az országgyűlés képviselőházának 1: én szerény (munkámnak és Hunyadi-Vass Gergely t. képviselőtársam munkájának ^eredménye az, hogy a bérlőkérdést éppen ennek az, évnek elején ilyen radikálisan rendezték. (Mózes Sándor: Kezdjék meg a telepítést Szegeden! Jobb lesz!) Rá fogok mutatni azokra az okokra, amelyek előidézték azt, hogy a (bérlőtársa dalom ebbe a helyzetbe jutott, és rá fogok mutatni arra, miért került ilyen beállításba Szeged városa. Ennek oka egyrészt az, hogy a haszonbérleteket a régmúltban árverések útján adták bérbe. Ezeknek az árveréseknek óriási hátrányuk az volt, bogy nemcsak Szegedről, hanem a környező falvakból is odamentek a f földre ebes emberek és az árverezéseknél módfelett felhajtották a föld árát. Annak ellenére, hogy a hivatalos közegek látták, hogy az elért ösziszeg messze túlhaladja azt a bérösszeget, amelyet azért a földért lehet adni, (Mózes Sándor: Honiokért! Rossz homok az egész!) nem engedtek a gazdák, vagy — mondjuk úgy —parasztok és követelték az árverés folytatását, folyton feljebb és feljebb hajtva az árakat. Ez különösen akkor látszott, amikor egy parcella bérbeadását kezdték meg árverezéssel: az első két-három, telek még rendes áron kelt el, de mennél kevesebb volt a telek, annál jobban felfelhajtották a bérösszegeket úgy, hogy a bérbeadásnál már előre látszott, hogy a magasra felhajtott bérösszegek következtében ott nem tud senki megélni, (Mózes Sándor: Ez mutatja a földéhséget!) senki sem tudja majd a ibérletet, a bérösszeget megfizetni s kilátástalannak mutatkozott az is, hogy az adót ós a terheket is mind meg tudják fizetni. Ez volt az egyik ok. A másik pedig az volt, hogy mesterségesen szították fel a tanyaterület hangulatát. Ott megjelentek ügynökök, olyan emberek, akik megalakították a bérlők szövetkezetét. Természetesen az évi tagdíjakat, a 6 pengőt beszedték, de egész működésük csak abból állott, hogy ezt a szegény tanyai lakosságot arra inspirálták, hogy ne fizessenek, mert a városnak úgyis el kell majd engednie a bérösszeget. Ez volt az oka annak, hogy az emberek nem fizettek, adósságuk pedig folyton növekedett és végül az adósság nyomja el őket. Még ma is nagyon sokan vannak a bérlők között, akik maguk bevallják, hogy ennek az időnek a terhét viselik. Nézetem szerint egy haszonbérlet csak akkor megfelelő, ha a bérösszeg arányban van a földdel, másodszor pedig, ha az árverést, mint teljesen helytelen kiadási módot, mellőzik. A túlllcitálás felhajtja az árat s az nincs arányban a föld hozamával. Harmadszor pedig: a bérösszeg pontos fizetésére szorítani kell azokat, akik a haszonbérletet igénybe veszik. Érdekes megfigyelés, hogy míg a bérlők 50%-a szorgalmasan dolgozik, gyűjti a pénzt, és iparkodik földet venni, ahol tud, vagy iparkodik bérletét szaporítani, addig a rosszfizető, hanyag munkások és azok, akiket a régi adósság terhe összeroskasztott, nem birják tovább, mivel ezt a végtelenségig nem lehet vinni, végül ezeket kitelepítik. De érdekes momentum az is, amit a legszegényebb bérlőknél látunk, azoknál, akik Szeged városának legszegényebb részét, az úgynevezett Átokházát lakják. Ennek már a neve is mutatja, hogy ez a legterméketlénebb föld. Itt kisbérletek vannak, & az a szegény nép annak ellenére, hogy nem bír megélni, — merem állítani, hogy az ország leginkább nyomorgó 5. ülése 1936 március 27-én, pénteken. 597 lakossága lakik ezen a területen, mert vannak itt családok, amelyek heteken keresztül nem látnak kenyeret és sóba áztatott répán élnek (Mózes Sándor: És mégis kell fizetniök a bérösszeget! Ez a szomorú!) és a béröszeget kiizzadni nem tudják, mert fizetni egy általában nem tudnak, mégis ragaszkodnak ehhez a kis földhöz. (Mózes Sándor: Azért kell letelepíteni es nem bérbeadni!) Mikor csak megemlíti az, ember azt a gondolatot, hogy célszerű volna részükre valahol a városhoz közel egy nagy bérletet létesíteni, ahová munkára járhatnának és megkereshetnék azt a pluszt, amely a megélhetésükhöz szükséges, kétségbeesnek, mert félnek, hogy az ő földjeiket alakítják át ilyen bérletté. És ez a szegény nép, amely azt mondhatnám, olyan nyomorban él, hogy arról senkinek fogalma nincs, március, 15-én olyan hazafias ünnepet rendez, hogy az embernek a szeme önkéntelenül könnybe lábad, amikor látja, hogy az- a szegény gyermek szegényes, de ünneplő ruhában jelenik meg és hazafias verset szaval. (Mózes Sándor: Jutalmul oda kell őket telepíteni!) Tökéletesen osztom t. képviselőtársam nézetét és meg vagyok győződve, hogy a földmívelésügyi kormány a városnak ezt a részét figyelembe is veszi majd a telepítési akciónál. (Mózes Sándor: Szeged városa elől járhatna jól példával!) T. Ház! A haszonbérletnél döntő tényező az, hogy ki kapja a földet. Ideális állapot az, ha fizetnitudó rendes ember a bérlő, aki a föld hozamával arányos összeggel — árverés nélkül — tudja haszonbérbe venni a földet. Igaz, hogy a bérbeadó szempontjából nem ez az előnyös helyzetemért kevesebb pénzt kap, de ez biztosabb és szociális szempontból előbbre helyezendő. Remény van arra, hogy Szegeden a tanyalakosiság bérlőrésze talpra fog állni. Lehet, hogy egyesek kiesnek, de hisszük és reméljük, hogy sokaknál a szorgalom és a város segítsége is hozzá fog járulni ahhoz, hogy kikerüljenek ebből a nehéz helyzetből. (Esztergályos János: De mi történik az ország többi részén levő kisbérlőkkel?!) Sok szó esik arról is, hogy miért nem adja el a város ezeket a földeket. Erre csak egy argumentum van: a város hajlandó földjeit eladni ezeknek a haszonbérlőknek, (Helyeslés balfelől.) de csak azért eladni, hogy mások vegyék meg a földet és a mostani bérlők, akik már több generáción keresztül mívelik ezt a földet, bérletükből kiessenek, nem volna szociális és bölcs eljárás. (Mózes Sándor: A telepítési alap előlegezze a vételárat!) Szeged városának birtoka tulajdonképpen egy nagy telepítés, haszonbérlet és örökbérlet formájában, aminek nagy társadalmi jelentősége van, mert e rendszer útján éppen a, legszegényebb tanyai lakosság jutott otthonhoz és lett a szegedi földhöz kötve. Ezeket a tapasztalatokat bátor voltam a t. Háznak előadni. Azt hiszem, hogy a telepítési javaslat végrehajtásánál a haszonbérleteik igen lényeges szerepet fognak játszani, s nézetem szerint a haszonbérleteknél e tapasztalatok felhasználása nem jár majd hátrányokkal. A törvényjavaslat szerint a csoportos telepítés és a telepes község ott jöhet számításba, ahol a lakosság sűrűsége vagy a birtokpolitika ezt így kívánja. Legyen szabad itt Szeder János t. képviselőtársamhoz csatlakozva, egy megoldást ajánlanom a földmívelésügyi miniszter úrnak. Szeged tanyai részében, ahol