Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. \ minden különösebb jóslás nélkül meg tudom mondani — amikor majd erre a törvényre hivatkozva azt fogják mondani: hogy abban a törvényben is megszüntettünk egy megszerzett és tényleges jogot, egyszerűen szüntessük meg tehát ezt is, amiről t. i. éppen szó lesz. Mindettől eltekintve azonban, szerény véleményem szerint az az indokolás sem áÜ meg, amelyet a miniszter úr felhoz annak igazolására, hogy miért van szükség erre. Azt mondják nevezetesen, hogy a kémény seprősegédek nem tudnak így munkához jutni. Itt mindössze 70 egynéhány reáljogról van szó, ezzel szemben áll 600 személy jogos kéményseprő. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez csak egy csökevény és különben is nem egyszerre fog ez megtörténni.) Ez nem zavarja ezeknek a segédeknek a munkalehetőségét. Számtalan kéményseprősegéddel beszéltem, akik éppen ilyen reáljogú kéményseprőnél vannak alkalmazva. Ha önálló kéményseprő kerületet alakítanak, akkor az a kéményseprő, aki azt a kerületet .megkapja, legtöbbször maga fogja ott a munkát elvégezni és valószínűleg nem fog segédet alkalmazni. Nem szabad t. i. elfelejteni azt, hogy a legtöbb reáljogú kéményseprő egy kisiparos dinasztia tagja, olyan kisiparosbáró. Ezek régi kisiparos családokból való emberek. Ha meg tudjuk indokolni azt, hogy szükség van a főnemesség rögzítése végett a hitbizományok fenntartására, akkor éppúgy meg tudom indokolni azt is, hogy a kisiparos tekintély kedvéért szükség van egy rétegre, hogy a kisiparosok között legyen egy bizonyos réteg, legyenek nem sokan, de legalább néhányan, akik a kisiparosok között afféle mágnásszerepet töltenek be. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezek már rendszerint otthagyták az ipart! — Rassay Károly: Majd mások jönnek a helyükbe^) A törvényjavaslat 21. §-ával kapcsolatban az a kisiparosok kívánsága, hogy a bizonyos iskolai végzettséggel rendelkezők számára megszabott tanoncidőt, amely rövidre van megszabva, méltóztassék felemelni, mert hat hónap akkor is kevés, ha valakinek érettségije van. Nem szabad ennyire lebecsülni azt az ipart. Az érettségi bizonyítvány végeredményben a szellemi ismeretek tárházát jelenti, ha ugyan jelenti, (Derültség.) ha azonban valaki tényleg iparos akar lenni, annak bizony azt az ipari munkát meg kell csinálnia, mert ha nem csinálja meg, akkor a megrendelője kiteszi a szűrét akkor is, ha egyetemi magántanári \képesítése van. A kettő tehát nincs egymással kapcsolatban, legfeljebb arra lehet indok, hogy a tanoncidőt méltányosan leszállítsuk, ezt a leszállított tanoncidőt azonban legalább is egy esztendőben kellene limitálni. Egy másik kívánsága az iparostársadalomnak még az, hogy az iparigazolványt nagykorúsághoz kössük. Nem tudom, hogy minden vidéken felmerült-e ez a probléma, sajátságos azonban az, hogy én három ilyen ipartestülettel érintkeztem és anélkül, hogy ezek az ipartestületek egymással összebeszéltek volna, mindenütt felvetődött az a kívánság, hogy önálló iparos vagy pláne — amint itt ki van mondva — mester ne lehessen valaki 18 éves fejjel, mert az még olyan fiatal ember, hogy a büszke mesteri címet nem érdemelheti^ meg. Kívánatos lenne tehát, hogy nagykorúsításhoz köttessék az iparigazolvány megszerzése. Itt van azután a törvényjavaslatnak az a része, ahol az ipartestületek megszüntetéséről, átszervezhetéséről van szó. Ezt is veszedplmesKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. ése 1936 február 27-én, csütörtökön. 49 nek tartom, mégpedig azért, mert a meglevő ipartestületeket, amelyeket a régi törvény szerint csak saját akaratukkal lehetett megszüntetni, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Egyet sem lehetett megszüntetni!) most meg lehet szüntetni. Valószínűleg azt méltóztatik mondani a miniszter úrnak erre, hogy akkor szüntetik meg az ipartestületet, ha életképtelen, ha nem tudja magát fenntartani. Ez a törvényjavaslat azonban lehetőséget ad arra, hogy életképtelenné tegyenek egy nem tetsző ipartestületet, amelyben esetleg olyan vezetőség vagy olyan társaság ül, amely — tegyük fel — az iparhatóságnak nem paríroz. Ebben az esetben a törvény szerint meg lehet csinálni, hogy területéből egy részt elcsatolnak egy másik ipartestülethez, annyit csatolnak el belőle, míg végre a megmaradó terület önmagában nem képes életképes ipartestületet fenntartani. Ezzel a szakasszal lehetséges tehát az, hogy akármelyik ipartestületet, amely mondjuk — egy kis túlzással mondom, de elképzelhető — ellenzéki velleitásokat árul el, egyszerűen meg lehet szüntetni. Nagyon hálásak lennénk a» iparügyi miniszter úrnak abban az esetben, ha méltóztatnék a végrehajtási utasításban erre vonatkozólag bizonyos megnyugtató szövegezést elhelyezni, hogy ezek a megszüntetések milyen körülmények között és milyen okok miatt történhetnek meg. Ami szintén aggályos a mi szempontunkból, az az, hogy ebből atörvényj avaslatból pár dolog hiányzik. Elismerem, hogy ez a novelláris intézkedés talán nem volt még erre al-. kalmas, nincs eléggé előkészítve, mindenesetre felhívcxm azonban az iparügyi miniszter úr figyelmét, — aki kétségkívül igen sok jóindulatot mutat az iparossággal szemben, ami ebből a javaslatból itt-ott tagadhatatlanul ki is ütközik (Derültség.) — hogy méltóztassék az iparosok aggkori biztosításáról is gondoskodni. Nincs ugyanis szomorúbb látvány, mint amikor pl. látok az én városomban egy öreg kormánytanácsost, aki volt ipartestületi elnök, mindig az elsők egyike volt az iparosok között, puritán, becsületes ember, dolgozott, vagyont nem tudott összegyűjteni és most közkegyelemiből él; ha nem adnak neki valami ruhát, nem tud kijönni az utcára. Ez szomorú iparossors, ezeknek a tisztességes, becsületes embereknek sorsáról, tehát^ mégis csak intézkednünk kell. Ahogyan intézkedtünk a segédek sorsáról, ahogyan a segéreket biztosítjuk, éppúgy az iparosokat is biztosítani kellene valamiképpen. Felhívom ezenkívül az igen t. miniszter úr figyelmét arra is, hogy az Oti.-járulékokkal kapcsolatos nehézségeket méltóztassék minél hamarabb kiküszöbölni. Az ipartestületi járulékokra vonatkozólag is az a helyzet, hogy rengeteg hátralék áll

1 fenn egyes ipartestületeknél. Próbálják behajtani, de nem' sikerül. Van egy megoldási lehetőség, nevezetesen az, hogy méltóztassék a miniszter úrnak legalább rendeletileg intézkedni a tekintetben, hogy az ilyen hátralékos ipartestületi díjak az Oti.-hátralékok analógiájára két-három-négy esztendő alatt havi részletekben is fizethetők legyenek és ugyanilyen előnyt méltóztassék adni az iparosoknak akkor is, ha az iparos valami betegségbe esik vagy egyébként munkaképtelen lesz. T. Ház! Minthogy a törvényjavaslat az általam

1 kifej tett súlyos aggodalmaik ellenére is nagyjában-egészében iaz iparosok hasznára és 7