Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. il junk. Szerény véleményem szerint ez a 16. § az, amely alkalmas lesz arra, hogy egy olyan beszúrást eszközöljünk, amellyel az orvosi törvényt sem fogjuk felforgatni, és amellyel mégis legalább enyhítünk ennek a tiszteletreméltó karnak a sorsán. Hogy mennyire tiszteletreméltó és menynyire érdemes a támog-atásra., annak itt van egy beszédes dokumentuma. Azóta is, amióta meghozta a Képviselőház az orvosi törvényt, hűségesen utalja oda ezekhez a fogtechnikusokhoz a Magyar Vöröskereszt Egylet az ingyenfogkészítéseket. T. i. ezek a fogtechnikusok rengeteg fogat készítettek emberbaráti szeretetből árvaházaknak, vakoknak, nyomorultaknak. Most, ha ezt megteszik, kuruzslás cselekményét követik el. Tényleg itt van az az eset, hogy vérző szívvel kell annak a fogtechnikusnak elutasítania a vakok intézetét és a Vöröskereszt Egyletet, nem csinálhatja meg ingyen saját anyagából, saját munkaerejével annak a szerencsétlen embertársának fogát azért, mert közben hoztunk egy törvényt, amely szerint helyénvalónak találtuk, hogy a fogtechnikusokat lesöpörjük az élet színteréről. Én egy módosítást lennék bátor indítványozni, — amelyet különben írásban is beadtam — amely módosítás szerint a 16. § második és harmadik bekezdése közé a következő szöveg veendő fel (olvassa): »Az iparengedély alapján működő fogtechnikus-kézműiparos jogosult ipartermékeinek közvetlen fogyasztói között megrendelőket gyűjteni és az árra nézve közvetlenül megállapodást kötni a 112.026/1911. B. M. sz. rendeletnek a fogorvosi beavatkozásokat illető rendelkezéseinek teljes figyelembevétele mellett.« Nem akarunk tehát mást, mint ugyanazokat a jogokat biztosítani a fogtechnikusoknak, amelyek ebben a törvényjavaslatban minden más kézműiparos számára biztosítva vannak, (Helyeslés balfelőL) sőt azt akarjuk, hogy éppen a fogtechnikusok ne legyenek egyetlenegy kivétel az alól a rendelkezés alól, amely ebben a törvényjavaslatban generális hatállyal foglaltatik. (Helyeslés balfelól.) A többi iparosra nézve t. i. az a generális szabály, hogy az iparos megrendelőket közvetlenül gyűjthet, az árraa nézve közvetlenül a megrendelővel megállapodást köthet és az árut leszállíthatja. Ez a törvényjavaslat a kereskedőkkel szemben az iparosokat veszi védelmébe, de ez nem érvényesül a fogtechnikusoknál. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy amikor a fogorvos ezeket a kizárólag fogtechnikust illető munkákat elvégzi, vájjon nem éppen olyan közvetítést és becsúszást csinál-e a fogtechnikusoknál, mint pl. a kereskedő"? (Felkiáltások jobbfelöl: Nem!) Helyes, a fogorvos gyógyítson, gyógyítsa a fogat, állapítsa meg a diagnózist, csináljon mindent, ami fogorvosi munka, a fogtechnikus pedig ne csináljon semmi ilyent, de nem értemi annak észszerű indokát, miért nem szabad annak a fogtechnikusnak valakivel, akinek lyukas vagy rossz foga van, előre megbeszélni, hogy majd én meg fogom neked azt az aranykoronát csinálni, menj el a fogorvoshoz, mondd meg neki, hogy én elvállaltam és az aranykoronát 12.30 pengőért le fogom szállítani, csak az orvossal alkudj meg, hogy mennyiért csinálja meg a fogadat, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Körülményes!) Azt hiszem, ebben semmi a világon nincsen. Most t. i. az a helyzet, hogy a fogorvos alkuszik az egész fogmunkára. A fogorvos természetesen az aranykoronának az árát is belekalkulálja az árba. lése 1936 február 27-én, csütörtökön. 45 az azonban már csak lelkiismeret kérdése, hogy mit ad a fogtechnikusnak. (Malasits Géza: Három pengő ötven fillért!) Mert hallottam azt, hogy pengőket, négy pengőt, három pengőt és ilyen hasonló összegeket adnak egy aranykoronáért annak a fogtechnikusnak, aki rá van szorulva, (Malasits Géza: Es^ még adósak is maradnak az árával!) aki, ha legalább a száraz kenyeret meg akarja keresni, nem tehet mást, mint hogy állandó kontaktusban marad a fogorvossal, még akkor is, ha az csak két pengőt ad neki munkadíjul. En tehát nem hinném, hogy a fogorvosok, legalább azok, akik emberségesen és objektíve gondolkoznak, szintén tiltakoznának az ellen, hogy kizárólag a munka technikai részét közvetlenül a fogtechnikusnak lehessen megfizetni és hogy a fogtechnikusnak jogában álljon ilyen arany-, platina- vagy nem tudom milyen munkára megrendelést gyűjteni, aláhúzottan hangsúlyozom, hogy nem az orvostörvény megkerülésével, hanem a vonatkozó orvostörvény szigorú betartása mellett. (Rassay Károly: Az ügyvédirnok sem vállalhat közvetlen megrendelést az ügyfelektől úgy, hogy azután az ügyvéddel elintézi. — vitéz Bánsághy György: Körülményes dolog ebben a formában.) Abszolúte semmi körülményesség nincsen benne, egészen tiszta és rendes. Meg kell ezt csinálni, mert többszáz ember most már csak ebbe az egy lehetősege sűríti minden reménységét, a Képviselőháznak tehát nem szabad ettől elzárkóznia, annál kevésbbé, mert az orvosi javaslat tárgyalásánál sok érdemes érvet hallottunk atekintetben, hogy itt orvosdologról, orvosi szakértelemről van szó, a gyógykezeltetést nem lehet technikai tudással rendelkező emberekre bízni. Nem is akarjuk, pusztán csak azt akarjuk, hogy magát a technikai munkát a fogtechnikusnak fizessék ki és a fogtechnikus közvetlenül a megrendelővel^ tudjon megállapodni, A világon semmi nehézséget nem látok ebben és remélem, hogy a képviselőház és elsősorban természetesen az iparügyi miniszter úr, aki ebben a kérdésben — mint hallom — igen sok jóindulatot és megértést tanúsít, elkövet mindent, hogy ezeknek a szerencsétlen embereknek a helyzetén javítson, (vitéz Bánsághy György: Ebben iá formában nem lehet!) Ha ebben a formában nem lehet, akkor lehet más formában. Szomorú circulus vitiosus, hogy ha formát mondunk, Eir a azt mondják, ho.gy így nem lehet, viszont más formát meg senki sem hoz^ és közben sok ember éhen elpusztul. (Friedrich István: Könnyű annak, akinek már nincs foga! Annak persze mindegy!) T. Képviselőház! Ha ennek a javaslatnak szövegét törvényerőre emelnők, igen sok úgynevezett bedolgozó iparos elvesztené munkáját. Ez is tiszteletreméltó érv és ha arról van szó, hogy az emberek elvesztik a munkalehetőséget, meg kell döbbennie az emíbérnek és alaposan kell mérlegelnie, vájjon mi lenne a leghelyesebb teendői. Ügy vélem azonban, hoigy amikor az iparosság részére sokkal kedvezőbb körülményeket teremtünk, amikor lehetővé tesszük, hogy megszabaduljon attól^ a súlyos tehertől, amelyet azáltal hordott a vállán, hogy a kereskedelem állándóian belekontárkodott az ő munkaterületébe, azzal olyan munkaalkalmakat és megélhetési lehetőséget nyitunk, hogy talán azok a bedolgozó iparosok is, mint iparigazolvánnyal bíró önálló iparosok megtalálják majd a maguk kenyerét. Egyébként is, ha ilyen kér-